2. ezután jön egy novella, amit még be kell fejeznem, aztán emberek egy kis szabit veszek ki, mivel jön a karácsony szilveszter meg dolgozok is, és akkor még ne is említsem a páromat, meg a sulit.
Bár ha ügyik lesztek és dobtok nekem 3 szép komit akkor hozom is a 21. fejezetet.
Na de nem rizsázok többet, jöjjön az a friss- Jó olvasást csók- (L)Mano(L)
Katt a képért :)
20. Fejezet
Az óta a nap óta senki sem említette a dili dokit. Isten az atyám, hogy gondolkoztam rajta, de mindig csak ugyanoda jutottam ki. A lépcsőn jöttem le, mikor meghallottam Logan és apa hangját.
- Nem tehetjük csak úgy meg vele.
- Logan, ez így nem lesz jó, te sem lehetsz vele mindig. - mondta apám.
- Tudom, de hagyjuk még egy kicsit töprengni rajta. Tudom, hogy jól fog dönteni.
- És mi van, ha nem? Akkor mit csinálunk? - kérdezte ismét apám. Itt döntésre jutottam, mert rá jöttem, hogy nem csak nekem nem jó ez az egész, hanem a szeretteimnek sem.
- Legyen. - jelentettem ki szilárdan.
- Szia, Kicsim. - mondta apa.
- Mi legyen Lis? - kérdezte szerelmem.
- Elmegyek ahhoz az orvoshoz. - a két férfi egymásra nézett utána meg rám.
- Biztos? - kérdezte végül apa.
- Igen, biztos, szólhattok neki, s nem fogok meghátrálni.
- Akkor én szólok Sylviának és kérek tőle egy időpontot. Most mennem kell, vigyázatok magatokra, este jövök.
- Apa nem alhatnék ma Loganéknál? Bocsánatot szeretnék kérni Richardtól.
- Legyen, majd hívlak, hogy mit mondott Sylvia. Sziasztok, gyerekek. - apa elment mi meg kettesben maradtunk.
- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte Logan.
- Eddig azon voltatok, hogy meggyőzetek, most meg azt kérdezed, hogy akarom ezt?
- Ne haragudj, de teljesen kiborultál, mikor megemlítettük és most meg azt mondod, hogy jó legyen.
- Elmegyek az orvoshoz, ígérem. - néztem mélyen a szemébe.
- Gyere ide. - intett magához Logan. Már az ölébe ültem s néztem azokat a gyönyörű szemeket. - Szeretlek. - suttogta az ajkaimnak.
- Én is téged. - lassan kóstolgatta az ajkaimat. - Ne haragudj, azért mert nem mondtam el az álmaimat, és azért se mert megkértem édesapádat, hogy ne említse meg.
- Mikor apám tegnap elmesélte, azt sem tudtam, hogy ha meglátlak, jól elfenekeljelek-e, vagy megcsókoljalak. - mondta mosolyogva.
- Inkább csókolj. - mosolyogtam vissza.
És megtette, ismét becézgetni kezdte az ajkaimat. Néha-néha egy-egy kis harapással megspékelve. Elkezdte feljebb tűrni a pólómat is, de meg kellet, hogy állítsam, mert ugye nem akartunk elkésni az egyetemről. Az egész utat végig beszélgetünk. Odaérve az egyetemhez megláttam Nitát és a kis ribit. Nem köszöntem nekik, csak elmentem mellettük, egyenes a mi kis külön párosunkhoz, Kellenhez és Nikkihez, akik mosolyogva néztek ránk, hogy kéz a kézben sétálunk. A két fiú elköszönt tőlünk, mert menniük kellet órára, így mi is ezt tettek. Az első négy órám Nikkivel volt, utána volt egy tesink, amit csak az élvezett kedvéért vettünk fel, aztán egy hosszú ebédszünetünk, ahol ismét találkoztunk a fiúkkal. Együtt ültünk le enni, végig beszélgettük az ebédszünetet, utána mind a négyen más irányba mentünk. Nekem egy géptan órám volt, míg Nikkinek valami elnöki teendői voltak, a fiuknak az a nagyon fura órájuk volt, amiről nem beszélhetnek. Jézusom, olyan, mint a dedóban, na de mindegy. Így én géptan órára mentem, ami ráadásul duplaóra. Pont drága tanárunk előtt érkezetem meg. Elfoglaltam a helyem és próbáltam a tananyagra figyelni és jegyzetelni több-kevesebb sikerrel. Az óra felénél elővettem a mobilom, és írtam egy sms-t Logannek.
Szia, szívem! Olyan unalmas ez a géptan óra, hogy mindjárt elalszom rajta. Te mi jót csinálsz? De már csak egy órát kell, ki bírnom nélküled hál istennek, és akkor folytathatjuk, amit reggel elkezdtünk a konyhában. Csók M. J
Megnyomtam a küldés gombot és vártam, hogy Logan visszaírjon. Elképzeltem, hogy mit fogunk csinálni, hogy hogyan fogjuk befejezni… Hú, már belegondolni is csodálatos, csak egy baj van vele, amint belegondolok, fel tudnék robbanni a vágytól. Jézusom, és most felgyulladt az a bizonyos kis lámpa a fejembe, hogy mit ígértem pár nappal ezelőtt Logannek. Nagyon remélem, hogy elfelejti. És meg jött az sms. Kinyitottam a mappát és olvastam Logan válaszát.
Szia, Kicsim! Én épp egy megbeszélésen ülök, ami ugyan olyan unalmas, mint a te géptan órád. Juj, ne is mond, hogy mit kell csinálnunk, ha vége ezeknek az unalmas óráknak. Már én is alig várom, és nehogy azt hidd elfelejtettem, amit ígértél. Remélem, te sem felejtetted el. Ugye? Mindegy, ha nem emlékszel, akkor majd én, emlékeztetlek rá. Csók L.
Csak mosolyogtam azon, amit írt, annyira nem bírtam már magammal, hogy egy kicsit elkezdtem húzni az agyát, vagy csak fel akartam ébreszteni vadabbik énjét. Egy elég fura, de egyben izgató ötlet jutott az eszembe.
Fogalmam sincs, miről beszélsz, csak azt tudom, hogy mit csináltunk reggel, jobban mondva, hogy nálunk a konyhában elkezdtél csókolgatni s egyre feljebb gyűrni a pólómat, míg én neked dörzsöltem az ölemet J Nem tudom mit ígértem neked, biztos túl sokat ittam, amikor megígértem. Na, remélem eltereltem egy kicsit a gondolataidat.
Megint elküldtem az sms-t, s vártam. Közben azért figyeltem egy kicsit tanár úrra is, meg hogy mit firkálgat a táblára. Jegyzeteltem egy keveset, s akkor kicsengettek. Nyugodtan maradtam a helyemen, hiszen úgy is itt lesz a következő órám. Egyedül maradtam a teremben, de nem sokáig, mikor hallottam az ajtó és a zár kattanását felnéztem. Logant láttam egy ördögi vigyorral az arcán. Fogalmam sem volt, hogy mit keres itt, nem írta, hogy átjön, sőt, eddig egyszer sem jött át szünetben, főleg úgy nem, hogy még az ajtót is bezárja.
- Mit keresel itt, és mért zártad be az ajtót? - kérdeztem nagyon komolyan Logantől.
- Kár volt sms-t írni, főleg olyan sms-t írni, amiben leírod, hogy mit csináltunk reggel. Gyere csak ide? - intett kezével felém. Lassan felálltam és oda sétáltam a tanári asztalhoz, ahol állt. Még egyet sem pisloghattam, és már a karjaiban voltam.
- Nos, mivel sikeresen elterelted a gondolataimat, és mind emellett fel is izgattál.
- Logan ugye nem azt akarod, hogy? - kérdeztem kissé félve.
- De, nagyon is azt akarom, az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. - mondta vigyorogva.
- De hát nem direkt csináltam. – jó, ez hazugság volt, hogy nem direkt csináltam, de nem az volt a szándékom hogy itt a teremben szexeljünk. - Nem lehet itt, bárki ránk nyithat.
- Nem nyit ránk senki, mert bezártam az ajtót, és megígérted, hogy bárhol csináljuk, ha alkalmunk nyílik rá, s mivel még tanteremben nem csináltam, s most lehetőségünk is van rá…
Tovább nem vitatkozott, megfogott és feltett a tanári asztalra. Vadul tépte az ajkaimat, ágaskodó vágya nekem nyomódott. Én sem tétlengettem. Elszakadva kívánatos ajkaitól, végig csókoltam a nyakát, kezeimmel kiszabadítottam nadrágjából, Logan feljebb tűrte a pólómat s a felszabadult helyet csókokkal hintette be. Nyöszörögve tűrtem édes kínzását, egyik keze megindult a szoknyám alá, félre húzva a bugyimat, belém fúrta az ujját. Egy hangosabb sikítás hagyta el a számat, melyet Logan egy csókkal próbált belém fojtani, több-kevesebb sikerrel. Lejjebb csúsztam az asztalon s végre sikeresen megszabadítottam Logant minden felesleges ruhadarabtól. Végig simítottam meredező vágyán. Egy nagy sóhaj volt a válasz.
- Bocsi kicsim, de.. egy .kics..it..sietnünk kell. - mondat akadozva.
Elengedtem, s hagytam, hogy egy kicsit megemeljen. Megszabadított a feleslegesé vált fehérneműtől, megfogott, a derekára kulcsoltam a lábamat, Logan megindult a szék felé , s bele ültünk. Kicsit megemelt, és Logan egy erőteljes lökéssel belém temetkezett. Mind kettőnkből egy nagy elégedett sóhaj szakadt fel. Nem volt megállás, addig hajtottuk a gyönyört, míg el nem ért minket. Kielégülve és fáradtan rogytam szerelmem vállára.
- Örült vagy, de nagyon szeretlek. - suttogtam a fülébe.
- Én is szeretlek.
Még egy kicsit pihentünk, egy két finom csókot váltottunk, utána felöltöztünk, még pont időben nyitotta ki Logan az ajtót. Mikor már kezdtek vissza jönni a diákok, Logan is elindult az órájára. Visszaültem a helyemre, ahonnan nagyon jól lehetett látni a tanári asztalt, amint ránéztem, eszembe jutott, hogy pár perce mit csináltunk ott, a vágy megint elhatalmasodott rajtam, s nem bírtam tovább maradni az osztályban. Összeszedtem a könyveimet, s a tanármellet elszaladva mentem ki, egészen a parkolóig. Neki támaszkodtam szerelmem kocsijának és mély levegőt vettem. Itt vártam meg Logant, nem tudtam egyszerűen visszamenni a terembe, felesleges lett volna, úgy sem tudtam volna figyelni az órára. Végig gondoltam mit is csináltunk mi most, azon kívül, hogy egy egyetemen szeretkeztem, azon belől egy tanteremben, és a tanári pódiumon, meg a széken. Belenéztem a visszapillantó tükörbe és láttam, hogy nagyon, de igazán nagyon vörös az arcom. Jézusom, ezt senki sem tudhatja meg, még a végén mind a kettőnket kicsapják. Hogy tudtam ilyenbe belemenni egyáltalán? Legközelebb nagyon megfontolom, hogy mit ígérek neki.
Már kezdtek kijönni a diákok az egyetemről. Mikor Logan meglátott, egy óriási nagy vigyor terült szét az arcán, én meg bűntudatosan lehajtottam a fejemet, ami ismét lángolni kezdett. Valaki felemelte a fejem. Mikor kinyitottam a szemem, Logan káprázatos szemeibe néztem bele.
- Jól vagy? - kérdezte aggódó hangon.
- Persze, csak még mindig nem hiszem el, hogy ott csináltuk. Bárki ránk nyithatott volna. - válaszoltam neki.
- Van kedved kijönni az edzésre? Nem muszáj, haza is mehetsz.
- De, kimegyek, úgy is régen voltam már. - mosolyogtam rá.
- Akkor menjünk is, minden ruhám már az öltözőben van.
Végig sétáltunk a folyosón egészen a csarnokig, ahol az edzéseket szokták tartani. Míg Logan átöltözött, addig én elmentem venni egy kis nassolnivalót a büfében meg egy kis üdítőt. A büfénél ott állt Nita is. Elsétáltam mellette, még mindig tartom azt, hogy nem közeledek felé, mert nem én tartozom bocsánatkéréssel. Ha neki jó Ash, akkor legyen vele. Már jöttem vissza kezemben a kajával, mikor Anita megfogta a kezemet.
- Meddig csináljuk még ezt? - kérdezte tőlem.
- Nem tudom, miről beszélsz, nem csinálok semmit. – néztem rá.
- Hát épp ez az, nem csinálsz semmit, nem teszel be nekem, nem ordibálsz velem.
- Miért, ezt kellene tennem, ordítani veled, vagy belerondítani az életedbe? Szerintem nem, megcsinálod azt te magadnak, főleg hogy olyannal barátkozol, mint Ash, majd Ő mindent elintéz. Most ha meg bocsájtasz, én mennék. - hagytam ott a megdöbbent Nitát.
Nem választania kell köztem és az a ribanc között, de elsőnek egy bocsit talán megérdemelnék. Nem azt mondom, hogy térdeljen le élem, csak ismerje be, hogy tévedett. Hiányzik, nem is kicsit, sőt féltem is, de nekem is van büszkeségem. Végig néztem hogyan kiabál az edző Logannékkel, hogy milyen kis puhányok meg stb.. Komolyan mondom, az a férfi egy balfasz, ha nem így csinálta volna meg a felállást, semmi gond nem lenne.
Mivel meguntam azt nézni, hogy hogyan ordít az a barom, besurrantam az irodájába. Megláttam a heti beosztást a meccsekre, s észrevettem, hogy Logan alig van benne. Így a csapat tuti veszteni fog, vagy ha nem is, akkor nagyon le lesz maradva. Eddig még soha nem volt ilyen az edző, nem tudom, mi üthetett belé. Meghallottam a sípot, így ki kellet jönnöm az irodából. A legközelebbi meccsük két hét múlva lesz, addig még változtathat a felálláson. Majd erre is oda kell figyelni, nem tudom miért, de valami van itt, csak úgy nem akarhatja egy edző, hogy veszítsen a csapata. Úgy nézz ki, hogy nagyon elhanyagoltam az edzéseket, vissza kell térni a kerékvágásba, ha meg akarom tudni, hogy mi folyik itt. Szép nyugodtan sétáltam vissza a helyemre, ahol megvártam, míg szerelmem elkészül. Nem is kellet sokat várnom, hamar megérkezett, kezét nyújtotta és felsegített.
- Logan. Mi volt ez az edzés? Mármint tudom, hogy mi az edzés, sőt azt is, hogy mit szoktatok csinálni, de ez más volt, mint a többi.
- Szokd meg kicsim, mostanában mindig ilyenek az edzéseink, és semmivel sem lehet rávenni az edzőt, hogy változtassunk a felálláson, pedig elhiheted, hogy próbáltam tenni ellene. Úgy egy-két hete minden így megy, álladóan ordít velünk, s ha elvesztünk egy meccset, akkor is ordít. Biztos valami zűr van otthon és rajtunk vezeti le.
- Őőő, szívem nincs családja az edzőnek, szóval az kihúzva.
- Jól van, de hagyjuk is, inkább menjünk, mert már nagyon kezdek éhes lenni. Remélem, Rosa valami finomat készít nekünk. - mondta mosolyogva.
- Teljesen kihasználod Rosát. - dorgáltam meg.
- Mért használnám ki?
- Azért, mert te is meg tudnád csinálni saját magadnak a kajádat. Sőt, talán még finomabbat is.
- De ha egyszerűen nincs rá időm? Meg aztán sokkal jobban szeretem, ha Rosa főz, mert utána Ő is mosogat. És kicsim, ha lehet, ne említsd Rosának, hogy az én főztömet jobban szereted, mint az övét.
- Eszem ágában sem jutna megbántani Rosát. - mondtam neki, morcosan.
Szépen elfoglaltam a vezetői ülést, így Logan az anyósülésre kényszerült. De egy árva szót sem szólt érte, most. Úgy is megkapom még a magamét, azért mert elvettem tőle a kulcsokat. Végig beszélgettük az utat, jobban mondva én hallgattam és gondolkoztam az edző viselkedésén, míg Logan nekem dumált. Még mindig nem tudtam dűlőre jutni ezen a dolgon, s ha valamit egyszer a fejembe veszek, akkor azt véghez is viszem. Közben megérkeztünk hozzájuk, leállítottam az autót s kiszálltam, az én Tulkom is így tett. A ház üresen állt, biztos, még nem jött meg Richard, de amint beléptünk tévednem kellet, mert Rosa itt volt. A konyhából kijövő édeskés illatok elárasztották a nappalit meg az ebédlőt. Rosa úgy a negyvenes éveiben járhatott, isteni szakács, haja és ruhája mindig kifogástalan állapotban volt. Beköszöntünk neki és már vettük is az emelet felé az irányt. Logan elment fürdeni, míg én megnéztem, hogy milyen ruhám van itt. Mivel majdnem minden tanszerem az egyetemen van, így könnyen ingázok a két ház között.
Miután megtaláltam a megfelelő göncöket, nekiálltam tanulni, ne hogy bemenjek utána a fürdőbe. És sikerült, tanultam. Mire végzett a zuhanyzással, én kész voltam a leckével, utána cseréltünk, Ő tanult én mentem fürdeni. Jó melegre állítottam a víz hőfokát és beálltam alá. Nagyon jól esett, ellazította minden izmomat, s most még a gondolataimat is kitörölte egy kicsit. Nyomtam egy keveset a kedvenc mandula illatú samponomból a kezembe s jól meg mostam vele a hajamat. A hajamat szárítottam mikor Logan bejött.
- Apád hívott, beszélt Sylviával. - na, mély levegő.
- Igen, és mikor mehetek? – kérdeztem, Loganre sem nézve tovább fésültem a hajam.
- Pénteken, kettőre, ha neked is megfelel.
- Jó, persze, akkor még oda is érek az edzésedre. - mondtam neki.
- Lisa, ugye biztos, hogy elmész rá?
- Persze, hogy biztos, nyugodjál meg. Rájöttem, hogy ezt nem csinálhatjuk így sokáig. Nem csak nekem nem jó ez így, hanem nektek sem. Na, én végeztem, te is? Kezdek éhes lenni.
- Igen, menjünk. Talán apám is megjött már. - fogott kézen.
Lementünk, Richard is itthon volt már, köszöntünk neki, és én bocsánatot kértem azért, hogy arra kértem ne szóljon senkinek se az álmomról. Utána csendben elfogyasztottuk a vacsorát. Mi még egy kicsit lent maradtunk, egyszer csak fogtam magam és benyúltam a hűtőbe, egy kis eperért meg tejszínhabért. Mikor Logan meglátta értetlenül nézett rám, de mikor kacsintottam egyet és kézen ragadva felvezettem a szobájában, el kezdett nevetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése