8. fejezet
Reggel arra keltem, hogy valaki simogatja az arcomat. Lassan, álmosan ki nyitottam a szemem és a világ legszebb szempárjával találkoztam.
- Szia! Jól aludtál? - kérdezte Logan.
- Igen, köszi, nagyon jól aludtam és te?
- Igen jól. Van itt két rendőr, aki fel szeretné venni a vallomásodat, ha kész vagy rá.
- Igen, kész vagyok rá. Ugye bent maradsz velem?
- Persze, az ügyvéded is itt van már, mert felhívta Niki, ő is kint vár, hogy bejöhessen. Anita is kint van.
- Jöjjenek azok a rendőrök.
Két rendőr jött be úgy, ahogy Logan mondta. Örültem, hogy bent maradt velem. Nem tudom, mit csináltam volna, ha nincs bent velem senki. Elmondtam mindent úgy, ahogy történt.
- Még egy kérdés Miss Roberts. Mi dolga volt magának ott abban a bárban?
- A dolgom az volt ott abban a bárban, hogy ott van a tánctanárom Jeff és Angela, mivel rúd táncot tanulok már vagy 3 éve. És mi előtt valami mást feltételezne, nem lépek fel, csak tanulom, attól hogy 19 éves vagyok, vannak olyan dolgaim, mint a velem egykorú lányoknak pl: nincs. Én nem drogozok, vagy ilyesmik, én táncolok.
- Értem és elnézést kérek.
- Semmi baj.
- Biztos urak ennyi lenne? Mert a doktor úr azt mondta, hogy nem kéne nagyon kifárasztani az ügyfelemet. - kérdezte Nick, az ügyvédem.
- Igen, nincs más, majd a papírokat kell még aláírnia és készen is vagyunk, de azt majd csak az őrsön. Viszont látásra. - köszöntek el a fakabátok.
- Jól vagy? - kérdezte Nick.
- Igen, persze. Csak már haza szeretnék menni innen, tudod, hogy nem bírom a kórházakat. Mikor mehetek haza?
- Azt mondta az orvos, hogy megcsinálják a záró jelentésedet és haza vihetünk. - mesélte Logan. - Persze csak akkor, ha megengeded, hogy haza vigyünk, és ha jól is vagy.
- Megengedem, és jól vagyok tényleg, nem kell ennyire aggódni értem.
- Lisa apádnak szólni kéne az ügyről.
- Nick meg ne próbáld, majd szólok neki, ha haza jön. Tudod, hogy egy nagyon fontos ügyön dolgozik. A hírneve és ettől függ, jó részt. Nem fogok az én ügyemmel bele rondítani ebbe. - néztem rá szigorúan.
- Oké legyen, ahogy akarod, de azt nem szeretném, ha egyedül lennél otthon. Gyere addig hozzám, míg nem jön haza Alex. Jó?
- Nem köszi, nagyon rendes vagy, de nem, meg leszek nyugi. - válaszoltam neki. Nem lenne ez jó ötlet, mert nem bírnánk megállni, hogy ne érjünk egymáshoz. Nick volt az első szerelmem, de nem ment nekünk, és még mindig szeretem, de csak úgy, mint egy barátot. Néha elgyengülünk, de amúgy csak baráti viszony van köztünk.
- Jó, ahogy szeretnéd, de valaki mindenkép legyen veled abban a nagy házban.
- Nem kell bébi csősz Nick.
- Lesz bébi csősz, ha akarod, ha nem. - szólalt meg Logan.
- Igen? És ki lesz az, aki minden nap egy hétig ott lesz velem, ki hagyja miattam a sulit?
- Én leszek az, ne aggódj.
- Gyerekek én most elköszönök, úgy látom, meglesztek nélkülem is, de figyelmeztetlek, tartani fogom valakivel a kapcsolatot, és ha egyedül vagy, akkor apádnak szólok vagy jössz hozzám. Szia, drága.
Adott egy puszit a fejemre és ott hagyott engem ezzel a makacs Tulokkal. Tudtam, hogy nem fogom ezt a csatát megnyerni, bár nem is akarom, csak félek a következményektől.
- Ne vitatkozz, vagy én vagyok nálad, vagy te vagy nálam. Válasz!
- Szépen nézne ki, hogy én vagyok nálad, mit gondolna apukád, hiszen még nem is látott engem, ő Asht ismeri, nem engem.
- Lisa nyugodj, meg apám ki nem állhatja Asht. Ne aggódj ezen, de azért arra válaszolhatnál, hogy miért ütötted meg. Szóval?
- Mert magyarán megmondva lekurvázott, és azt feltételezte rólam, hogy a bulin, mikor eljöttél utánam a vízhez, megengedtem, hogy lefektess, csak nem ilyen szavakkal mondta. Érted? És nem ok nélkül pofoztam fel.
- Jézusom Lisa! Ne haragudj, mi meg elhittük. Hiába mondta Axel és Niki, hogy ez nem így történt, szörnyen sajnálom. - mondta fájdalmasan.
- Semmi baj, bár Anitának ezt nem fogom egy könnyen megbocsájtani, hogy nem hitt nekem.
Ezt a beszélgetést be is fejeztük, elkezdtem összeszedni a dolgaimat és felöltözni, addig Logan kint várt és a dokival beszélt. Niki bejött nekem segíteni és együtt mentünk ki aláírni a papírokat. Mindent elintéztünk, kint nagy meglepetésemre a kocsim állt.
- -Én itt most elköszönök, majd holnap benézzek. Logan haza visz és ott is marad, minden elő van készítve nektek. Vigyázz rá. - adta ki Niki a parancsokat.
Logan haza vitt és tényleg minden el volt rendezve, a szobám is.
- Megmutassam a házat? Ha már úgy is itt leszel velem? - kérdeztem Logant.
- Igen kérlek, ne hogy eltévedjek. És véletlenül rossz szobába menjek be. - mondta mosolyogva.
- Hát igen, azt jobb lesz akkor megelőznünk. - végigvezettem az egész házon, utoljára az én szobámat hagytam, amibe be is mentünk.
- Nagyon szép szobád van. - dicsérte meg és közben jól körülnézett.
- Köszi, úgy látom Niki rendet rakott, meg kell majd neki köszönöm. Mit szeretnél csinálni?
- Én lemegyek és összedobok magunknak valamit, te pedig nyugodtan feküdj le és pihenj, mivel az orvos azt mondta, hogy pihenned kell, úgy hogy pihenni is fogsz.
- Igen is kapitány.
Logan lement ennivalót csinálni, én meg elmentem fürdeni. Végre lemostam magamról a kórháznak a szagát. Belefeküdtem a jó nagy kádamba és áztattam magam. Annyira elgondolkodtam a víz alatt, hogy azt vettem észre, Logan húz fel alóla.
- Jól vagy? Már vagy 20perce szólítgattalak, de nem válaszoltál. Ugye nem akartál bele fulladni? - kérdezte aggódó szemekkel.
- Nem, de hogy is, csak nagyon elméláztam. Ne haragudj, hogy megijesztettelek, nem volt szándékos.
- Jól van, nincs semmi gond, az a lényeg, hogy jól vagy, de most már igazán kijöhetnél abból a jéghideg vízből. - mondta Logan már mosolyogva. Én meg csak néztem rá. Nagyon kíváncsi vagyok, mikor veszi észre, hogy még mindig itt van bent.
- Jaj, bocsánat már megyek is, ne haragudj. - vörösödött el.
Szépen felvettem egy francia bugyit, a hozzá tartozó melltartómat, meg a fürdő köntösömet. Elindultam ki a szobámba. Logan meg az ágyamon terpeszkedett.
- Kényelmes mi? Én is szeretem. - mondtam neki az ágyra bökve.
- Igen nagyon, el tudnák itt aludni egész nap. Tényleg ne haragudj rám, tudom, hogy most nehéz neked, meg nem is ismersz annyira.
- Hát tudod, nem haragszom, még ha bent is maradtál volna, akkor is felvettem volna azt, ami most a köntösöm alatt van. - mosolyogtam rá kajánul - Gyere, menjünk le enni, mert már éhen halok. Lassan többet tudok rólad, mint Kellenről.
- Ó igen, így állunk? Bent is maradhattam volna? Legközelebb nem szalasztom el a lehetőséget. És mit is tudsz rólam pontosan?
- Tudom, hogy szeretsz kosarazni, van egy testvéred, aki nem lakik veletek. Az egész napodat kívülről fújom, Axelével együtt. Ó, és igen, most már azt is, hogy istenien főzöl. - s egy jó nagy adag levest tettem a számba.
- Köszi, szépen, de ez nem sok minden.
- Ezen azt hiszem, könnyen tudunk segíteni.
- Igen? - húzta fel a szemöldökét.
- Igen. Tudod, van egy olyan játék, hogy kérdezz, felelek, s te tegnap megígértél nekem valamit, hogy mesélsz az anyukádról, meg saját magadról.
- Renden, legyen, de elsőnek együnk, utána mindent elmesélek, amit szeretnél tudni.
Meguzsonnáztunk, utána meg a nappaliban foglaltunk helyet, a plazma tévé előtt egy pohár őszibarack üdítő társaságában.
- Nos, mit is szeretnél tudni rólam? - kérdezte mosolyogva.
- ŐŐŐ, mondjuk mindent, ami eddig történt veled. Milyen volt a gyerekkorod? Milyen viszonyban vagy az apukáddal, testvéreddel? Miket szeretsz csinálni, enni?
- Jó, jó, ennyi elég lesz, egyelőre.
(Logan szemszög)
Atya világ annyi kérdést tett fel nekem, hogy alig bírtam megjegyezni. Nagyon kíváncsi természet, de ez még hasznomra is válhat, mert így én is visszakérdezhetek az ő életére is.
- Nos, akkor Logan Jenkisnek hívnak, 20 éves vagyok, van egy bátyám, édesapám Richard Jenkis, ő vezeti a Jenkis informatikai központot, ami már vagy ki tudja mióta a családunké. Mindig is itt éltünk, Los Angelesben. A nagy szüleim Londonban laknak anyai ágról, de apáméról Miamiban. Édes anyámat 10 éves koromban meggyilkolták egy rabló támadás során.
- Ne haragudj, nagyon sajnálom. Nem kell róla beszélned.
- Nyugodj meg. Tudom, hogy nem kell róla beszélnem, ha nem akarok, de valamiért neked szeretnék. Nos, 10 éves voltam a bátyám már 16, nehéz volt túljutni rajta, de sikerült. Apám a munkába temetkezett akkor is, meg most is, így nem nagyon vagyok vele valami bizalmas kapcsolatban. A bátyám, Greg inkább, mert ő a vállalatnál dolgozik. Imádom a kosarazást, mikor nyáron Londonban nyaraltunk, mindig kosaraztunk. Főzni is ott tanultam, s nagyon jól is jön. Imádom a különleges kajákat, kedvencem nagyon nincs, mivel szerintem minden attól függ, hogy milyen kedve van az embernek.
- Értem akkor nincs semmiféle dologból sem kedvenced.
- De van, az a sport, a kosár, az nem a kedvemtől függ. De most egyelőre ennyi elég belőlem, most mesélj te. - mondtam neki.
(Lisa szemszög)
Hallgattam, amit Logan mesélt magáról, és nagyon szégyelltem magam azért, amit a múltkor mondtam neki. Neki sem volt könnyű élete az már egyszer biztos. Meglepett az a szemlélete, hogy a kedvétől függ, hogy éppen mi a kedvenc dolga.
- Ő, én mindig is apámmal éltem. Haleyt nem ismertem egészen 15 éves koromig.
- Ő az édes anyád? - kérdezte Logan.
- Igen, a biológiai anyám, de én nem hívom így, ki nem állhatom azt a nőt. Miután megszülettem, elhagyta apát meg engem is egy másik pasi miatt. Csak mikor betöltöttem a 15-öt, akkor keresett fel, de én addigra már nem is voltam rá kíváncsi. Apának azóta nem volt semmilyen barátnője, legalábbis én nem tudok róla. Anyám újra férjhez ment Carloshoz, ő az édesapja Hennának, a féltesómnak, de nem úgy tekintünk egymásra. Imádom, és őt legalább nem hagyta már el.
- S ez téged nem bánt?
- Nem, egyáltalán. Meg volt mindenem, a nagyszüleim, mind apa, mind Halley részéről mellettem álltak. Nagyon szép gyermekkorom volt. Bár most már az utóbbi időben nagyon sokat költöztünk.
- Remélem, nem akartok most már elköltözni.
- Nem tervezzük, míg ki nem járom az iskolát.
- Akkor jó, megnyugodtam. - mosolygót Logan.
Egy nagyot ásítottam, kezdtem álmos lenni.
- Gyere, menjünk fel, mert azt hiszem, neked mindjárt lecsukódik a szemed. Meg én is le szeretnék fürödni, ha nem baj.
- Nem baj, csak nyugodtan.
Felmentünk a lépcsőn, és a szobám ajtajában elváltunk egy mástól, egy jó éjt-el. Felvettem egy pizsamát, és bebújtam a jó meleg ágyba, de elaludni nem tudtam, mivel amint lecsuktam a szemeimet, ugyanazt az arcot láttam, aki megtámadott.
