2011. április 27., szerda

Dij

köszi szépen ˇSalivanaˇ(Dorisz)

 

:)

Szabályok:
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek ( ne felejtsd el linkelni a blogjukat) !
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!


3. kedvenc szín, a piros meg a lila
imádom a barack pálinkát
kedvenc csoki a Milka
imádok olvasni
imádok írni
szeretem a gépet püfölni
zene mániás vagyok


jaj gyerekek nem tudom most hirteken kinek agyam át majd legközelebb a bonyodalom miatt most nem ezzel foglalkozok hanem a hogy találjak ki valamit hogy tudjak neketek frisselni. soryyy
puszi Viky
és mégy egyszer nagyon köszönöm :) <3

Bonyodalom :(

Sziaztok a másik blogon is ketttem már chatben hogy egy darabig nem leszek mivel nincsen internetem így senkivel sem tudok nagyon kommunikálni , a frisselést majd valahogy igérem meg oldom,  pénteken jelentkezem a könyvtárvól hogy hogyan alakunak a dolgok. Az biztos hogy nem zárom be a blogos még csak ideiglenesen sem, frisset esetleg majd csak szombaton vagy nem tudom mikor hozzom, meg látom hogyan tudom fel tenni.
Ezer bocs mindenkitől.

UI: ha valami kérdés van facebook-on mindenki meg talál és írthat (Viktória Róka így lehet meg találni )
xoxo Viky
puszi

2011. április 26., kedd

Teljes 6. Fejezet

Ha le késem a buszom ez miatt lányok ki akadok. Jó olvasát
pusz Viky


6. Fejezet.

Még mindig nézett és közeledett felém. Ugye nem akar megcsókolni, mert azt nem fogom hagyni, ahogy viselkedett velem, azok után persze Pityu, majd ha fagy.

-      Logan. - szaladt ekkor be valaki, mind a ketten oda kaptuk a fejünket a hang forrása felé.
-      Igen? Mondjad Axel?
-      Őőő, mennünk kéne, a többiek csak rád várnak, de ha még maradni akarsz, akkor maradhatsz, én csak szóltam. - mondta pirulva Axel. Mért olyan ismerős ez a név? Ja igen, Nitanak ez a fiú tetszik, de nagyon.
-      Nem, nem, ideje lesz indulnom tényleg. Nos, örültem az újbóli találkozásnak, ami végre egy kicsit kellemes is volt. Remélem látlak még a bulin Melissa. - mosolygót rám azzal az angyali mosolyával.
-      Igen, én is megyek, de megpróbállak nagyon nagy ívben elkerülni. - mosolyogtam vissza rá és elindultam kifele a kocsimhoz, hogy kövesem a barátaimat.

Beszálltam az én kicsikémbe és elhajtottam a partra. Megkerestem Nikkiéket, hogy hol vannak. Hamar meg találtam őket, Niki és Kell éppen egymást falták, Nita meg egy csajjal beszélgetett, akit még én nem is láttam.

-      Sziasztok fiatalok. - köszöntem nekik, mire mindenki felém kapta a fejét.
-      Szia Lisa. Ő itt Ash, Ash ő itt Melissa, akiről már meséltem. - mutatott be minket egymásnak Nita.
-      Szia Ash, te is az egyetemre jársz?
-      Igen oda, már egy ideje, feletettek járok eggyel, de néhány óránk együtt van, már többször is láttalak téged az óránkon, Logan mellett ülsz.
-      Igen, egy-két órán, bár én mikor voltam nem láttam, hogy járt volna órára.
-      Azért mert a csapattal voltak valamilyen felkészítő táborban.
-      Értem, nem mintha nagyon érdekelne, hogy hol volt, az-az ő dolga. Ha most megbocsátasz, nézzek valami innivalót. Szia Ash, majd még beszélünk. Eljössz velem Nita? –
kérdeztem barátnőmet, és bólintott, hogy jön.

Elmentünk inni valóért, nyugodtan iszogatunk és beszélgetünk, mikor is oda jött hozzánk Axel, és fel kérte Nitát táncolni. Épp egy nagyon jó szám ment, Nita persze hogy elfogadta a felkérését, hiszen nagyon bejön neki a srác és tényleg elég helyes. Ott maradtam egyedül, néztem az egyetemistákat, hogyan táncolnak és iszogatnak, mikor jobbra fordultam megláttam Logant és Asht. Hát ez a csaj nagyon tud nyomulni, szegény srác nem tudja lekoptatni, már vagy negyvenszer eltolta magától, de az csak nem hagyta békén. Ó édes istenem, szóval ezért kérdezgetett meg mesélte, hogy mellettem ül Logan az órákon, nagyon akarja ezt a fiút. Csak úgy nézz ki, hogy a fiú nem akarja őt. Annyira elgondolkoztam, hogy azt vettem észre Logan engem figyel, és segélykérő pillantásokat küld felém, na meg persze amíg nem kér bocsánatot addig ne számítson tőlem semmire. Szépen felhajtottam az üdítőmet és beálltam Nikkihez, mert integetett, hogy menjek táncolni. Örömmel teljesítettem a kérését, mivel ugye imádok táncolni. Elkezdtünk együtt táncolni Nikkivel, olyan jó volt, hogy ő is itt van velünk már, és meg van az Örökhármas. Olyan táncot lejtettünk, hogy már a kicsit ittas Kellen oda jött, hogy szóljon, minden pasi minket nézz, és hogy visszafoghatnánk magunkat. Eszünk ágában sem volt vissza fogni magunkat, én bennem is volt már egy kis pia és hát sokkal jobb lett a kedvem is. Tovább táncoltunk, Nikki Kellenel, én meg egy sráccal. Nem tudom, ki volt az, de nem is bántam, helyes volt és ő is kosarazik, mert láttam a meccsen játszani. Csak onnan tudom. Sokat táncoltam és dörgölőztem a sráchoz, nagyon élveztem nem volt mostanában ilyen jó estém. Egyszer csak Nita jött oda hozzám és fogót meg.

-      Gyere egy kicsit, had beszéljek veled.
-      Most mér? Nem ér rá később? Jól érzem magam és úgy láttam, hogy te is.
-      Igen, én is, de ha most nem jössz velem, akkor nem fogom, mert a leendő pasim szétveri azt, akivel te itt már szinte nyilvános előjátékot folytatsz.
-      Miért verni szét?
-      Mert Logan legjobb haverja, és Logan egy kicsit ki van akadva. – na, itt tört fel belőlem a nevetés, még hogy ki van akadva, de mire föl?
-      Mi van? Semmi közöm Loganhez, és az fordítva is igaz. Szóval, most én szépen visszamegyek táncolni.

Vissza is mentem táncolni, közbe-közbe elmentünk inni egy két felest Nikkivel. Az egyik ilyennél ott ült Logan is, és engem bámult, nem tudom mivolt velem, de ahogy rám nézett azzal a fájdalmas arccal, megesett rajta a szívem. Lettem a poharamat és elindultam az ellenkező irányba, oda, ahol nem volt ember, a part csöndesebb részébe, hátha veszi a lapot ez a Tulok. Leültem a homokba, olyan tíz percet ülhettem, mikor valaki mellém ült.

-       Mit akarsz tőlem? Mért kellet volna abba hagynom a táncot a csapattársaddal? Nem is ismersz, semmit nem tudsz rólam. - néztem rá értetlenül. Tényleg nem értettem, hogy mit is akar tőlem, pont tőlem, ő a csapat, az egyetem sztárja, mit akarhat PONT tőlem?
-      Ki mondta, hogy akarok valamit tőled?? De most, hogy mondod, tényleg nem tetszett, hogy Tommal táncolsz. Tudod, ő az egyetem Casanovája, minden lány csak arra kell neki, senki sem fontos neki.
-      Te ezt honnan tudod, hogy nekem nem ugyanaz kellene, mint Tomnak?
-      Nem olyannak tűnsz, és ahogy a barátnődet meg Axelt elnéztem, hogy hogyan viselkednek egymással, pedig még csak most ismerték meg egymást, szóval a lényeg az, hasonlítsz a barátnődre, és nem az egy éjszakás kalandokat szereted. Vagy rosszul tudom? - most ezt komolyan kérdezi, mi köze van hozzá?
-      Nem értelek, mi közöd van hozzá? Ott van Ash, őt nagyon érdekeled, ahogy észrevettem. – itt egy fájdalmas grimaszt vágott, de én folytattam tovább – Sőt, biztos vagyok benne, hogy nagyon bejössz neki.
-      Ne is mond, mióta ide jöttem, engem akar az ágyába. Ő Tom női megfelelője.
-      Én még mindig nem értem, hogy mit akarsz Mr.Tulok, szóval én most megyek, mert ehhez már túl fáradt vagyok. És holnap még vásárolnom is kell Nikkivel, szóval, viszlát.

Felálltam, de ő még ott ült, és nézte a tengert, hogyan hullámzik. Nagyon szép volt, ahogy a hold ment le, mondhatnám romantikusnak is, de nem mondom. Nagyon elgondolkodhattam, mert mire lenéztem, Logan nem volt ott, már mellettem állt, engem figyelt.

-      Mi van?? -,kérdeztem durván.
-      Semmi, mi lenne, csak néztelek, ennyi.
-      Hát ne nézzél, helló. – el akartam indulni, de megfogta a karom megint úgy, mint a teremben. - Mit szeretnél, megint a nevemet? Azt már tudod.
-      Semmit, csak vigyázz Tommal Melissa, nagyon.

Elengedett, én meg elindultam vissza a buliba megkeresni a srácokat, hogy elköszönjek tőlük. Az a kevés alkohol, amit ittam, úgy sincs már a szervezetemben, így haza vezethetek. Épp a lányok felé tartottam, mikor egy kéz hirtelen behúzott a sötétbe.

-      Hagyd őt békén, ő az enyém! Te nem tudsz olyat adni neki, amit én igen. Nem hagyom, hogy elvedd tőlem. - mondta a kéz tulajdonosa, Ash.
-      Tudod, csipkerózsika, nem az őskorban élünk. Mindenki saját maga választ magának párt, és ha ez kölcsönös, amit én úgy tudok, hogy az ő részéről nem az, akkor áldásom rátok. De nyugodtan tied a pálya, én nem állok az utadba, sőt szorítok, mindent bele.
-      Még hogy nem állsz az utamba, egész este téged figyelt, most meg tőle jössz. Ki tudja, mit csináltatok, meg lehet, hogy már meg is döntetted magad vele. – na, ennél az utolsó négy szónál meglendítettem a kezem, és pofán vágtam.
-      Egy, nem vagyok egy kis kurva, mint egyesek. Kettő, semmi közöd nem lenne hozzá, ha így is történ volna, és három, nagyon ajánlom, hogy a közeljövőben nagy ívben elkerülj, mert nem nagyon fog érdekelni, hogy ki vagy te, és nem leszek senkire sem tekintettel, ugyan így felpofozlak bárki előtt. Viszlát.

Ez a nap is jól végződött. Elköszöntem Nikkitől meg Kellentől, további jó szórakozást kívántam nekik, s még megkerestem Nitát, hogy megkérdezzem tőle, jön-e velem, mert én indulni szeretnék. Meg is találtam a pultnál, épp Axellel és Logannel beszélgetett, mikor meglátott, egy savanyú grimaszt kaptam. Na, megint mit követtem el? Ha a Tulok miatt veszünk össze, akkor azt jól megjárja.

-      Helósztok, Nita én megyek haza, csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy haza vigyelek-e, vagy még maradni akarsz, szóval??
-      Nem, menjél csak, majd Axel haza visz, Szia. - ezzel visszafordult a fiukhoz. Okéé, ezt még visszakapja, bár nem tudom mi a baja.


Nita szemszög:

Nikkivel meg Kellel elindultunk a partra. Lisa még maradni akarta egy kicsit a csarnokban, hogy dobáljon pár kosarat.
Nagyon jól éreztem magam a srácokkal. Táncoltunk és beszélgetünk. Kellen elment Nikkivel, hogy egy kicsit kettesben lehessenek. Én meg egyedül maradtam, míg Ash oda nem jött hozzám, elkezdtünk dumálni minden féléről. Egyszer csak megérkezett Lisa is, így már hárman beszélgetünk. Nikkiék is visszaértek, Kell hozott magának inni valót. Mi még beszélgetünk egy kicsit, utána Lisa megkérdezte, hogy nem iszunk mi is valamit. Pletyóztunk a mai napról .Valami szaftos storyt meséltem, mikor Axel jött oda hozzám, és kért fel táncolni. Épp a kedvenc számom ment, szóval igent mondtam neki , bár ha nem a kedvenc számom megy, akkor is igent mondok neki.
 
-      Nagyon csinos vagy ma, bár mindig csinos vagy szerintem. –bókolt nekem.
-      Köszi szépen. Te meg jól tudsz táncolni.
-      Ne is emlékeztess, hogy táncolunk, mert valójában nem is megy.
-      Nekem elhiheted, hogy tudsz táncolni. - mosolyogtam rá biztatólak.
-      Ajjaj, bocsi egy picit megállhatnánk, mert itt verekedés lesz, ha nem állítjuk le a barátnődet.
-      Miért? - néztem rá értetlenül.
-      Nézd meg Logan arcát, meg azt, ahogyan Lisa táncol Tommal, és rájössz. Ma, mielőtt ide jöttünk volna, Logan nagyon közel volt Lisa arcához a csarnokban, és én zavartam meg őket.
-      Oké, értem már, én akkor szólok Lisnek, te meg megpróbálod Logant lenyugtatni. - mind a ketten elindultunk a kiosztott feladatunk  felé.
-      Gyere egy kicsit, had beszéljek veled.
-      Most mér? Nem ér rá később? Jól érzem magam és úgy láttam, hogy te is.
-      Igen, én is, de ha most nem jössz velem, akkor nem fogom, mert a leendő pasim szét veri azt, akivel te itt már szinte nyilvános előjátékot folytatsz.
-      Miért verni szét?
-      Mert Logan legjobb haverja, és Logan egy kicsit ki van akadva. – na, ennél a mondatomnál felnevetett.
-      Mi van? Semmi közöm Loganhez, és az fordítva is igaz. Szóval, most én szépen visszamegyek táncolni. – visszament. Se szó, se beszéd nélkül ott hagyott és visszament. Na, ezt még visszakapod, az tuti aranyom, bár az még nekem sem világos, hogy mi köze van Logannek ahhoz, hogy Lisa kivel és hogyan mi módon táncol.

Oda mentem a fiukhoz, Axel még mindig Logannel beszélt.

-      Menjünk, sétáljunk egy kicsit, jó Anita?
-      Oké, persze, de minden rendben lesz itt?
-      Igen, minden, nem fog semmit sem csinálni, de azt el kell hogy mondjam, bátor barátnőd van.
-      Miért is?
-      Azért is, hogy Logannek vissza mert szólni, és még az anyukáját is bele merte venni.
-      Igen, ő Mr. Tulok, ez ma derült ki. - mindent elmeséltünk egymásnak, amit tudni kell.

Nagyon jól éreztem magam a sétán, de ideje volt vissza menünk. Logan a pultnál ült és ivott.

-      Mi történt? - kérdeztük egyszerre Axellel.

Hát elmondta, nem tudom, hogyan lehet ennyire hülye az a nő, nem veszi észre, hogy tetszik ennek a srácnak? Miért kell olyan durvának lennie vele, ha?? Nagyon kedves ez a két srác, erre ő itt bunkózik. Beszélgettem a fiúkkal, mikor Lisa jött oda hozzám, és kérdezte nem megy-e vele haza.
-      Helósztok, Nita én megyek haza, csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy haza vigyelek-e, vagy még maradni akarsz, szóval??
-      Nem, menjél csak, majd Axel haza visz, Szia. - ennyi volt, érezze csak azt, hogy ki vagyok rá akadva. Ismerem már annyira, hogy tudjam, tetszik neki Logan, és csak is, kizárólag ez miatt tettem.
-      Ez nem volt egy kicsit durva? - kérdezte Axel, de válaszolni nem tudtam rá, mert Ash jött oda hozzánk kisírt szemekkel.

Részlet..

6. fejezet részlet-> nem kinyírni előre mag van írva és nem szokásom ennyire változtatni :)



6. Fejezet.
Még mindig nézett és közeledett felém. Ugye nem akar meg csókolni mert azt nem fogom hagyni ahogy viselkedett velem azok után persze Pityu majd ha fagy.
-      Logan. –szaladt ekkor be valaki mind a ketten oda kaptuk a fejünket a hang forrása felé.
-      Igen? Mondjad Axel?
-      Őőő mennünk kéne a többiek csak rád várnak, de ha még maradni akarsz akkor maradhatsz én csak szóltam. – mondta pirulva Axel. Mért olyan ismerős ez a név? ja igen Nita ez a fiú tetszik neki de nagyon.
-      Nem, nem ideje lesz indulnom tényleg. Nos örültem az újbóli találkozásnak ami végre egy kellemes is volt, remélem látlak még a bulin Melissa. –mosolygót rám azzal az angyali mosolyával.
-      Igen én is megyek, de meg próbállak nagyon nagy ívben elkerülni. –mosolyogtam vissza rá és elindultam kifele a kocsimhoz hogy kövesem a barátaimat.
Beszálltam az én kicsikémbe és elhajtottam a partra. Meg kerestem Niki éket hogy hol vannak hamar meg találtam őket Niki és Kell éppen egymást falták Nita meg egy csajjal beszélgetett akit még én nem is láttam.
-      Sziasztok fiatalok. - köszöntem nekik, mire mindenki felém kapta a fejét.
-      Szia Lisa. Ő itt Ash, Ash ő itt Melissa akiről már meséltem. – mutatott be minket egymásnak Nita.
-      Szia Ash, te is az egyetemre jársz?
-      Igen oda, már egy ideje, feletettek járok egyel de néhány óránk együtt van, már többször is láttalak téged az óránkon, Logan mellett ülsz.
-      Igen egy két órán bár én mikor voltam nem láttam hogy járt volna órára.
-      Azért mert a csapattal voltak valamilyen felkészítő táborban.
Értem, nem mintha nagyon érdekelne hogy hol volt az-az ő dolga ha most megbocsátasz nézzek valami innivalót, szia Ash majd még beszélünk. Eljössz velem Nita? –kérdeztem barátnőmet és bólintott hogy jön. El mentünk inni valóért nyugodtan iszogatunk és beszélgetünk mikor is oda jött hozzánk Axel és fel kérte Nitát táncolni épp egy nagyon jó szám ment Nita persze hogy el fogadta a fel kérését hiszen nagyon bejön neki a srác és tényleg elég helyes srác. Ott maradtam egyedül, néztem az egyetemistákat hogyan táncolnak és iszogatnak, mikor jobbra fordultam meg láttam Logant és Asht, hát ez a csaj nagyon tud nyomulni szegény srác nem tudja lekoptatni már vagy negyven szer eltolta magától de az csak nem hagyta békén.....

És a várvavárt...

....Mr. Tulok teljes élet nagyságban ( persze csak képen, bár élőben is örülnék neki hih XD)

A frissről csak annyit Most volt mi akartok?? :) Amúgy meg bétázásra vár. majd jön .

2011. április 25., hétfő

Indulás előtt.

ülök a gép előtt és gondolkodom ki tegyem ne tegyem ez itt a nagy kérdés?  Hát nem tudom na jó kitesz egy fene :) XD
Ne egyetek meg de ezt nem lehetett ki hagyni wííííííííííííííííí XD

Csak most ... máskor nem leszek ilyen jó szívű . 5. fejezet

Ő jó olvasást, és nem kinyírni nem írok komi határt de azért jól esne pár koment,
na nem is húzom tovább a szót jöjjön az 5. fejezet. :)
Áá míg el nem felejtem ki kíváncsi hogy hogyan is nézz ki a mi kis Mr.Tulkunk??


5. fejezet

Suli… milyen jó név, csak ne kéne bemenni. Nem tudom mért, de nagyon nincs hozzá kedvem. Fáradt vagyok, nem is kicsit, és utána meg azonnal a lányokkal megyünk megnézni a helyi, vagyis a suli csapatát. Szeretem a kosárlabdát, csinálni is, meg nézni is, de most valahogy nincs hozzá kedvem. Felkeltem, elintéztem a dolgaimat, és már be is szálltam az én kicsikémbe. Amióta megvettük, nem is mentem még vele, mivel el kellet mennem Londonba a húgomhoz. Most már jól van, ugyan olyan, mint volt a kis szeleburdi.
Meg érkeztem a suliba, és minden szem rám tapadt, jobban mondva az autómra. Na, szép mondhatom, mintha nem láttak volna Audi V8-ast. Ki szálltam, és oda sétáltam a szokásos helyünkre, ahol várni szoktuk egymást a lányokkal. Nikki már ott volt, és egy széles mosoly volt a képen.

-          Szia Nikki. - köszöntem neki. - Mi történt, hogy ennyire mosolyogsz???
-          Á semmi, csak tudod, van egy szurkolócsapata a sulinak, akik minden meccsen ott vannak, és hát felírtam mind a hármunkat, hogy szeretnénk jelentkezni. – néz, és még mindig mosolyog. Mi az Isten, nem látja a képem?
-          Nikki, te jól vagy, hiszen alig jut valamire időm, és csak így a beleegyezésem nélkül? Te nem vagy komplett! - keltem ki magamból.
-          Jaj, ne már, egyedül nem akartam, és nem is biztos, hogy beválasztanak minket. Ha meg igen, akkor mind a hárman többet leszünk együtt, és a fölösleges órákat meg majd leadjuk. Csak ami kell, azt tartjuk meg. Légy szíves, ne haragudj. - nézet rám boci szemekkel. Most lehet erre haragudni?
-          Jó, legyen, majd meg látjuk. Nita már tudja mit csináltál?
-          Őőő, nem, még nem, de tőle már tudom, hogy mire számítsak.


-          Te meg örültél, nem vagy normális! És te meg - itt rám bökött. - még támogatod is, ez kész őrület!
-          Nyugodj meg, mély levegő, és én is így reagáltam elsőnek, szóval mindegy, ez van, és amúgy is, legalább tényleg többet leszünk együtt. Ó igen, suli után az én kocsimmal megyünk, ha nektek jó?
-          Még szép, hogy jó, sőt király! - mondták egyszerre.

Negyedik óra után külön váltunk a lányokkal, mert nem együtt volt az utolsó előadásunk. Szép nyugodtan sétáltam az órámra, és közben írtam vissza Nikkinek, hogy már én is mennyire várom, hogy vége legyen a napnak, mikor valaki megint belém jött. Hogy az Isten áldja meg a mai embereket! Hála ég, kivételesen nem az én kezemből repültek a dolgok, hanem azéból, akinek nekiütköztem, és már kértem volna elnézést, mikor is megszólalt az illető.

-          Nem látsz a szemedtől, vagy mi a csuda? - olyan ismerős ez a hang nekem, de honnan is?  Á meg van, Mr. Tulok!
-          Nem, nem tudok figyelni, mivel ugyan azt csináltam, mint te múltkor. Sőt még elnézést sem kérek, mivel te sem kértél, bár most egyáltalán nem sietek. - néztem rá angyalian.
-          Már megint te? Mindenhol te vagy? Atya világ most is te jöttél belém, mint a múltkor.
-          Ácsi, ácsi Mr.Tulok! Az tény és való, hogy most én mentem te beléd, de te kezdted ezt az egészet, mert nem kértél bocsánatot, de mentségemre szóljon, nem direkt volt.
-          Hogy felvágták a nyelvét kis asszony! Ezt velem nem szokták meg csinálni. Tudod te, ki vagyok én egyáltalán? – kérdezte. Most ezt komolyan gondolja, hogy érdekel ki ő?
-          Hát igen, ebben az egyben igazad van, nem tudom ki vagy te, és nem is nagyon érdekel. Csak az tudom és hiszem, amit látok, és ha most megbocsátasz, meg ha nem is, én bemegyek az órámra, viszlát.

Fogtam magam, és bementem úgy, ahogy mondtam, sőt, még az ajtót is becsaptam az orra előtt. Leültem a helyemre, és elővettem a könyveimet, ami kelleni fog az órára. Nyugodtan ültem a széken és néztem át a feladatokat, amiket Kellen leírt nekem, mikor is leült valaki mellém. Hogy mért csodálkoztam ezen? Na azért, mert a jobb oldalamon nem szokott senki sem ülni, de most valaki határozottan mellém ült. Felnéztem és megláttam Mr. Tulokot.

-          Már megint te, soha nem hagysz békén? - kérdeztem tőle, mert igazán békén hagyhatna. Attól még, hogy ilyen gyönyörű szeme van, nem fogom megkedvelni.
-          Csak hogy tudd, én mindig itt szoktam ülni.
-          Igazán? Én eddig soha nem láttalak itt a teremben, nem hogy mellettem.
-          Hát képzeld, mivel nem is voltam itt az első negyed évben, mert… - és nem tudta befejezni, mert bejött a tanár, és mindenkit csendre intett.
-          Jó napot kívánok mindenkinek! – na, ezt még halottam, a többit, amit mondott, már nem, mivel Mr.Tulkon kezdtem el gondolkozni, hogy mire ilyen nagy is ez az ember.

Épp valamit nagyon magyarázott a tanár, mikor elém került egy papírlap.

Na, szóval, ki is jött kibe? Mert én azt tudom, hogy ma te jöttél belém, meg a múltkor is .
Hogyan is állunk akkor most?
Ahogy te hívsz Mr.Tulok.

Milyen szépen ír. De ez miért is érdekel engem, hogy hogyan ír? Visszaírtam neki.

Először is szia, talán nem, Mr.Tulok? És mi nem állunk sehogyan sem. Igen, a múltkor te jöttél én belém, és nem fordítva, ahogy te mondod. Még bocsánatot sem kértél. Én ezt csak visszaadtam. Erről ennyit. És ha most megbocsátasz, meg ha nem is, akkor szeretnék figyelni az órára.
Cső.

Jaj, nem hagyna békén már. Végre kicsöngettek, mindenki megindult, én szépen a helyemen maradtam, és vártam, míg a többiek kimennek. Ráérek, a csajokkal is mindig így szoktuk csinálni. Összepakoltam a holmimat, mikor raktam volna bele a táskámba, a füzeteket, tolltartómat levertem. Valaki felvette és oda adta.

-          Köszönöm szépen.
-          Nincs mit, szívesen. – felnézek, és kit látnak szemeim? Mr.Tulok. Na, ezt sem gondoltam volna, hogy ő ilyet is tud.
-          Mit csinálsz még te itt? - kérdeztem tőle.
-          Megvártalak téged, mert nagyon kíváncsi vagyok, akkor hogyan is állunk.
-          Mi sehogyan sem állunk drága, ahogy már a levélben is írtam.
-          Tényleg?
-          Tényleg. – Otthagytam, és elindultam volna a lányokhoz, ha nem kapta volna el a kezemet.
-          Eressz el!
-          Nem, amíg nem mondod meg a nevedet, mert az úgy nem ér, hogy te adtál nekem egyet, én meg sehogy sem hívhatlak.
-          Melissa, most pedig eressz el, mert sietek. – elengedet, én meg gyors léptekkel mentem az ajtó felé.
-          Jó a feneked Melissa! Remélem, látlak a meccsen. - édes szűz Máriám, ez az ember megnézett, és azt mondta, hogy jó a fenekem? Vörös fejjel mentem a lányokhoz.
-          Már megint mi történt? - kérdezte Nita.
-          Mr.Tulok, de most nem akarok róla beszélni, mert csak elrontja a kedvem. Menjünk, kiteszlek titeket, aztán hétkor nálam találkozunk, és mehetünk is a meccsre, oké?
-          Persze hogy oké. Meg van már nektek, hogy mit vesztek fel? - kérdezte Nikki.
-          Meg. - feleltük egyszerre Nitával.
-          És mit vesztek fel?
-          Majd meg látod, nem kell ennyire kíváncsinak lenni. Ugyan olyan ruhát vettünk a múltkor Nitával, csak más színben. Az a mai meccsre tökéletes lesz. Szia Nikki! - köszöntem el tőle mikor kiszállt a kocsiból.

Hazaértem, lezuhanyoztam, hajat mostam, és miután megszárítottam, elkezdtem begöndöríteni. Szépen kifestettem magam, kiválasztottam a kedvenc nyakláncomat, amin egy kereszt volt és a közepében egy kő. Nagyon szeretem, még elsőáldozásomra kaptam.
Háromnegyed hétre kész is voltam, már csak a cipőmet kellet felvennem. Hamar bedobáltam a fontosabb dolgokat egy kisebb táskába és készen is álltam.
A lányok, mint mindig pontosak voltak.

-          Szia csajszi! Igazán csini vagy te is, úgy mint Nita. Nekem is kell egy olyan ruha, csak más színben, mint a tiétek, mondjuk rózsaszín.
-          Oké, majd elmegyünk, és veszünk neked is egyet Nikki, de most menjünk, mert nem akarom lekésni a kezdést.

Beültünk a kocsimba, és elindultunk. Nem volt messze a sportcsarnok. Hamar leparkoltam, és elindultunk be a csarnokba, meg kerestük a helyünket Kellen mellet. Nikki azonnal rácuppant a drágánkra. Igen, ők egy pár, már nem is tudom mióta, de ez minket nem zavar. Már vagy 5 perce falták egymást, mikor meguntam, és elkezdtem hangosan köhögni.

-          Bocsi lányok, csak még nem voltam ma a mackómmal. – fuj, de nyálas volt ez Nikki. Mit csinál veled a szerelem? Gondoltam magamban.
-          Semmi gond.

És kezdődik, ez az! Szépen felvonultak a csapatok. Elsőnek az ellenfél. Hát nem volt valami nagy taps az, amit kaptak. És utána a mieink. Na, itt volt már nagy taps és fütyülés is ezerrel. És ami a csapatkapitánynál rendeztek, az ám az igazi éljenzés.

-          Ott van, ott van! Ő az, akit a múltkor mondtam, ő Logan Jenkis. Ő vele van minden órád együtt, és egyben nagyon jó kosara is, ő a csapatkapitány. - és ekkor néztem meg csak igazán, ki is ez a Logan. Mr.Tulok! Ez nem, ez nem lehet igaz! Ez egy bunkó, még most is felhúzom magam azon, hogy azt mondta nekem, jó a fenekem.
-          Ő az? - itt az említett személyre mutattam - Ő tuti nem, nekem ezt elhiheted, mert ez a személy egy bunkó, tapló, tulok.
-          Hogy mondhatsz ilyet? Hiszen ez a srác minden lány álma, mindenki őt akarja. Bár nekem Axel jobban tetszik, én őt akarom, és a legjobb haverok Logannel. Nekem kell az a srác.
-          Egyáltalán honnan veszed, hogy olyan, mint te beállítod? - kérdezte Nikki.
-          Onnan, hogy volt már vele pár szóváltásom, mert belemegy valakibe, és annyit sem tud kinyögni, hogy bocsi. Meg nekem a kezemet csak úgy ne kapja el, és utána mondja azt, hogy jó a fenekem.

Tátott szájjal bámultak a lányok rám. De már nem is foglalkoztam velük, csak Logant néztem, és közben felálltam a himnuszhoz. Képzelődök, vagy nem, hogy ő is engem néz? Nem hiszem el, ez nem lehet igaz.

Nagyon jó meccs volt, nyertünk 86:66-ra. Ügyesek vagyunk, jobban mondva, Logan nagyon jól játszik. Ez legalább felírható a jók közé a sok rossz között. Le kellet menünk a szurkoló lányokhoz, mivel mi is jelentkeztünk. Ezt kellet most megerősítenünk, meg megkaptuk az információt, hogy mikor, hol és hány órakor kell lenünk. Míg ezt hallgattam, a csapat tagjai mentek átöltözni. Mivel nyertünk, így a parton buli lesz. Logan mellettem ment el, és mind végig a szemembe nézet, és mosolygót. Nem tehettem róla, vissza kellet mosolyognom.
A lányok már elmentek a partra, én még maradtam egy kicsit dobálni pár kosarat, úgy is elhanyagoltam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy kar megfogja a kezem, és segít dobni. A felezővonaltól beletaláltam/tunk együtt. Sejtettem ki az, és igazam is lett, mikor megfordultam, de bár ne tettem volna, mivel olyan közel kerültem Mr.Tulokhoz. A szemembe nézett mélyen, nagyon mélyen, és egyre közeledett a...