Halihó! Hoztam egy RobStenes novellát. Ide nem muszáj komizni.Nem fog ettől hogy mikor jön a friss csak a fejezethez kapott komiktól. Aki szeretne az nyugodtan válaszolni fogok rá. Remélem tetszik, nem nagyon akartam fel tenni de megy győztek... :) pár hónapja írtam még, nekem nagyon be jön . Nos jó olvasást :) köszönöm a komit várom a többit is. puzsi (L) Mano(L)
Gyengéd érintés!
Előszó.
Kristen négy éve lakik már a csendes kis városkában, mint tanítónő. Mindenki ismer mindenkit, kis pletykás s unalmas város. Kristen már azt tervezi, hogy vissza tér egy kis időre a szüleihez, de egy fiatal ember s annak kilenc hónapos kis lánya meg akadályozza eme tervében.
×××××
Kirsten épp Lizzynél volt és vigyázott a gyerekekre mikor meg érkezett a nem várt látogató. Két nagy bőröndöt s egy kis baba tását egyensúlyozott a vállán. A lány állt s csak nézte az idegent, aki be akarta jönni a házba. Kistennek fogalma sem volt róla, hogy ki lehet az új jövevény. Drága barátnője sem említette, hogy vár valakit. Luka fent aludt a szobájában. Kristen nem állt tétlenül ki ment az idegen férfihoz s jól meg nézte, izmos, magas jó felépítésű harmincas évei körül járhatott rendkívül helyes ember volt, aki épp készült be költözni Lizzy s szülei házába. Barátnője fontos üzleti úton volt s kénytelen volt rá bízni négy éves kis fiát. A férje Cris már két éve meg halt akkor még Luka csak két éves volt. Lizzy nyakába szakadt minden, a szülei persze nagyon sokat segítettek neki, s a húga Viky is, viszont a bátyját már több mint tíz éve nem látta, csak néha halott róla.
- Ki maga s mért szedi ki azokat a bőröndöket a kocsiból? - kérdezte a lány kicsit sem barátságosan.
- Inkább én kérdezhetném, hogy ki maga s mit csinál a szüleim házában? S ha már itt tartunk, hol vannak a szüleim meg a húgaim? - válaszolta az idegen.
- Maga nem lehet Clair s Richard fia, Ő Londonban van.
- Téved, kedveském, itt vagyok, ebben a kis városban. Nyilván magácska tudja, ki vagyok, de én nem tudom, hogy maga ki, talán felvilágosítana? - mondat kis gúnnyal a férfi.
- Kristen Stewart vagyok a helyi középiskola tanára s egyben igazgatója, és a húga Lizzy barátnője.
- Helyben vagyunk, hol van a húgom meg a szüleim. - kérdezte meg barátságosabban.
- Lizzynek fontos üzleti ügyben el kellet utaznia, a szülei meg nyaralnak Viky a nászútján van, majd csak három hét múlva tér vissza.
- Hol van az unoka öccsém?
- Fent a szobájában alszik, én vigyázok rá meg a házra míg Clair-ék haza nem jönnek, Bizonyára nem értesítette őket, hogy haza jön. - jegyezte meg Kris megvetően.
- Hogy találta ki ke.... -a mondatot egy nagy sírás szakította meg, ami az autó belsejéből jött. Robert oda ment s ki is vett egy kisgyereket s elkezdte nyugtatni, de kevés sikerrel. Kirs nézte egy darabig, aztán oda ment hozzájuk.
- Adja ide ezt a csöpséget. - a férfi kételkedve nézett rá. - Nem fogom meg enni ne aggódjon, maga meg behozhatja addig a dolgaikat, míg én meg nyugtatom a kis lányt, hogy hívják?
- Isabella.
- Gyere szépségem Kris nénihez. - gügyögte a lány s kivette a férfi kezéből.
Robert bevitte a csomagokat, letette az előszobába s kislánya keresésére indult.
- Hol vannak Isabella dolgai, ki kell cserélni a pelenkáját s meg is kell etetni. Igazán oda adhatná!
- Egy pillanat és hozom is.
Így is lett, a lány tisztába tette a kis lányt, utána felöltöztette s a konyhába vitte. Rob észrevette, hogy milyen otthonosan mozog a huszas éveiben járó fiatalasszony ott ahol ő idegennek érzi magát.
- Sokat van a szüleimnél?
- Igen, úgy kezelnek, mintha a saját lányuk lennék. Gyakran alszom itt, holott otthon is szeretek lenni.
- A szülie is itt laknak?
- Nem, ők Londonban vannak, csak én költöztem ide úgy négy éve. Amúgy ott a telefon, ha fel akarja hívni Lizzyt. – mutatott Kristen a sarokban lévő szekrényre, mivel érezte, hogy a férfi nem hisz neki, és talán ha Lizzy tisztázná a dolgokat, akkor jobban megbízna benne.
- Nem szeretném zavarni, ha tényleg üzleti ügyben van távol, s így magára bízta Luka-át. – Robert még mindig nem bízott a hölgyeményben, aki váratlan meglepetésként érte szülei házában.
- Ezt vegyem sértésnek? Lizzy meg bízik bennem, én vagyok a kisfiú keresztanyja, és történetesen Luka az unokaöccsém, a mi nevünket viseli, s mióta az öcsém meg halt én vagyok mellettük meg a szülei s Viky mellett. Magát egyszer sem láttam erre fele. - mind ezt úgy mondta a lány. hogy Robert meg ijedt tőle egy parányit, biztos ezzel fegyelmezi a suliban a gyerekeket.
- A szüleit s Vikyit meg ne próbálja zavarni, Lizzyt meg, ha maga nem hívja fel, majd én tájékoztatom az új fejleményekről, bár azt magának kell elmondania neki, hogy van egy lánya s megnősült. – Kristen csak úgy köpte a szavakat.
- Nem nősültem meg. – mondta Robert és izzó pillantást vetet a lányra. Kristen teste egyre forróbb lett soha senkinek nem engedett. Igazán, szívdöglesztő ez az ember, de biztos, hogy nem sokáig lesz itt s megy vissza Isabella anyukájához. Elfordította a fejét s bele nyúlt a hűtőbe, és kivett egy natúr joghurtot. Egyik kezében a kisbabát tartotta, míg a másikkal a pultra tette a dobozt.
- Most oda adlak egy kicsit a papának, míg meg csinálom neked az enni valót- gügyögte neki. A kis lány kis kezével a lány blúzába kapaszkodott, nem akarta el engedni, nem akart megválni Kristentől. - Hé nyugi utána vissza jöhetsz. – mosolygott Izabellára és lefejtette a blúzáról a kis kezet s át adta az apjának a babát. A kis lány szája sírásra görbült. Rob fájdalmas arccal nézte a kis lányát s próbálta megnyugtatni, kevés sikerrel.
- Ne görcsölj, mert azt a baba is meg érzi, látszik, hogy nem sokat voltál a közelében, hol van az anyukája?
- Meg halt, Isa csak most került hozzám két hete azért jöttem haza anyukáméhoz hogy meg tanuljak mindet, amit csak lehet, hogy felnevelhessem ezt a kis embert.
- Nem mintha rám tartozna, de azt mondtad, hogy két hete van nálad akkor eddig nem tudtál róla? - Rob vigyorogva nézte a lányt, Kris ezt nem tudta mire vélni, s mikor rá jött, hogy letegezte elkezdett bocsánatott kérni.
- Ó ne haragudjon, hogy letegeztem úgy, hogy meg sem engedte. - Mondta fülig pirulva.
- Semmi baj sokkal jobban tetszik így nyugodtan tegezen, ha én is tegezhetem. - a nő bólintott s várta, hogy a férfi folytassa a mesélést, közben elővet, egy tálat s gügyögött a kis lánynak nehogy el kezdjen sírni. Az apja úgy néz ki meg nyugodott egy kicsit így a gyermek is.
- Hogy-hogy nem sír már a kezemben, akár hányszor meg fogtam, mindig sírt.
- A kis gyerekekre át ragad a szülőkből áradt feszültség meg érzik s így ők is nyugtalanok lesznek. Mikro szerzett tudomást a kis lányáról, mert az biztos, hogy a magáé.
- Ennyire látszik?
- Igen nagyon hasonlítanak. - mosolygott szelíden a lány. A férfi szíve hevesebben kezdett dobogni ettől a mosolytól.
- Két hete tudtam meg, hogy Isa létezik, az anya eltitkolta előlem, mikor szakított velem nem árulta el, hogy terhes. Egyik éjjel egy ügyvéd felhívott, hogy Ingridet baleset éret s a lány csak rám vár. Nem tudtam ott hagyni. Elsőnek letaglózott a hír, hogy van egy lányom, de amint meg láttam, bele szerettem, de úgy nézz ki, neki még szokni kell a helyzetet, hogy én vagyok mellette s nem az anyukája.
- Nagyon sajnálom, hidd el minden rendben lesz, és amíg meg nem jönnek a többiek, ha gondolod, segítek neked meg tanulni mindent.
- Azt meg köszönném. - mind eközben az étel is elkészült, Luka is felébredt, s érdeklődve nézte, hogy ki az a bácsi, aki náluk van.
- Keresztanyu ő az új barátod? – kérdezte a kisfiú édesen. A két felnőttből ki tört a nevetés.
- Nem Luka ő a nagybácsikád Rob, nem emlékezhetsz rá, mert még nagyon kicsi voltál mikor utójára láttad, most egy darabig velünk lesznek. – magyarázta Kristen végigsimítva Luke fején.
- Lesznek?
- Igen ő és a kis lánya. Fent van, az én szobámban alszik, halkan meg nézheted, de ne keltsd fel. – mutatta fel a mutatóujját Kristen. Lukeának se kellett több, a kíváncsiságtól vezérelve azonnal felszaladt, hogy megleshesse az új vendéget.
A kezdeti gúnyolódás feledésbe merült. Az elkövetkező napokban, Rob mindig csodálva nézte Kristent, ahogy viselkedik a gyerekekkel, s vele, és közben még ő is bele jött egy s másba. Lizzyvel is beszélt, azt mondat nyugodtan maradhat addig, amíg akar, de meg ne bánts sógornőjét semmivel sem. A két felnőtt tisztesésen viselkedett egymással, bár Kris próbált minden érintkezést kerülni, egy apró véletlen érintés olyan vágyat tudott kelteni benne, mint még semmi más. Meg kellet őriznie a nyugodtságát, sokat halott a férfiról hogy milyen volt fiatal korában, s nem akart az új trófeája lenni.
Meg osztották a feladatokat, Kristen vitte Lukát a bölcsibe, utána bement egy két órára dolgozni s ment vissza a kis babához, addig a férfi mindent, ami elromlott a házban meg javított. Egyik este mikor Kristen haza ért a férfi már várta a két gyerekkel meg egy korsárral.
- Hova megyünk?
- Mutatok neked valamit, kíváncsi vagyok a véleményedre, de meg kell ígérned hogy nem gúnyolódsz, mert még nincs teljesen kész, de már ma ott aludhatunk. A kocsimban mindent bepakoltam s mivel holnap te sem mész dolgozni, így nem kell korán kelnünk. –érvelt a férfi elég meggyőzően. - Ha beszállsz, akkor már mehetünk is. – mutatott Rob a feljárón parkoló autóra.
Kris nagyot nyelt s elvette Isabellát az apjától. A karja hozzáért a férfiéhez s izgalom töltötte el, amit próbált már egy hete magában elfojtani. Betette a gyerekülésbe a kis lányt Luka is bemászott a helyére, Robert be csatolta, majd ő is be ült a vezető ülésre, s várta hogy a lány is beszálljon. De ő csak nem akart
- Gyere nyugodtan, nem fogok, semmi olyat csinálna, amit nem szeretnél. – nyitotta ki a férfi a sebváltón áthajolva az anyósülés ajtaját.
- Nem tudom, mire gondolsz? – nézett a lány értetlenül Robra.
- Hidd el nekem is ugyanolyan nehéz tartoztatni magam, hogy ne támadjalak le, de tudom, hogy te is kívánsz engem, ezért is kerülsz minden apró érintkezést vagy kisebbfajta csipkelődést. – mondta Rob teljesen átlátva a dolgokat. A lány lesütötte a szemét, akárhányszor a férfi a közelében volt zavarba jött. Huszonhét év alatt soha nem kellet a férfiaktól tartania, de ez az ember, valamit felébresztett benne.
- Mit vársz tőlem, mit mondjak? – emelte a tekintetét a lány a férfira és megint zavarban érezte magát.
- Valld be azt, hogy te is kívánsz csak, valami miatt félsz. – Rob újból belelátott a lányba.
- Igen kívánlak, s félek, mert egyszer csak tovább állsz egy szebb nő miatt. Nem akarom, hogy összetörj. – fakadt ki Krisből a vallomás. A férfi szíve megdobbant a lány vallomása hallatán, de elgondolkodott. Megpaskolta az anyósülést, ezzel jelezve a lánynak, hogy ne kéresse magát és szálljon be. Kristen sóhajtott egy nagyot, és kétségei ellenére mégis beszállt az autóba, a férfi mellé. Mindenki hallgatott egész úton, de Rob legbelül dúlt fúlt. A lány tud a fiatal koráról, a nő faló koráról. Csak azt nem tudja, hogy teljesen bele bolondult ebbe a gyönyörű, okos, intelligens és szeretettre méltó nőbe. Okvetlen változtatni szeretne Kris véleményén, meg akarja győzni, hogy nem olyan mármint régen volt, hogy miatta képes lenne megváltozni. Mindezt ma éjjel meg is fogja tenni, miután a gyerekek elaludtak. Egy élesebb kanyar után Rob befordult egy útra. A motort egy nagy háznál állította le.
- Gyere, vegyük ki őket, dugjuk ágyba s szép nyugodtan meg vacsorázunk s meg beszélünk mindent. – ajánlotta fel a férfi, talán egy kicsit tolakodón.
Isabellátt Kristen vitte, Lukát Robert hozta, a ház már nyitva volt kellemes meleg volt benne ahhoz képest, hogy még csak félig volt kész.
- Az emelet már teljesen kész van, csak az alsó helységeket kell még befejezni, megmutatom hova fektethetjük le őket. - Egy gyönyörű gyerekszobába tették le a gyerkőcöket, utána a férfi körbevezette Kristent az egész házon.
- A nagy apámé volt én örököltem, bár sosem gondoltam volna, hogy visszatérek ide. Már elkezdtem az építkezést jóval előbb, akkor még nem tudtam, hogy haszna is lesz, most már tudom, hogy itt szeretném fel nevelni Isabellát s esetleg a többi gyerekemet is.
- Mért költöztél el innen akkor? – kérdezte a lány kíváncsain.
- Tanulni akartam, ami sikerült is. Van egy vállalkozásom Londonban, amit most az egyik legjobb barátom vezet, mint már tudod, építészmérnök vagyok, s szeretem is csinálni, és mivel terjeszkedni akarunk, most épp kapóra jön az, hogy haza jöttem. A világ ezen a részén nem lesz nehéz terjeszkedni, Logan onnan irányit mindent én meg innen.
S akkor a szüleim is részt vehetnek az életünkben. – mesélte a férfi lelkesen.
- Mármint Isa és a te életedben. – helyesbített a lány.
- Nem egészen, tudom, hogy még csak pár hete ismerlek, de valami iszonyúan vonz hozzád, s már nem akarok ennek ellen állni, s azt szeretném, ha végre te is engednél neki. - nézett Rob mélyen Kristen szemeibe és mikor Rob közelebb hajolt, Krist nem sok tartotta vissza attól, hogy pánikba essen.
- A gyerekek. - szólalt meg a lány utolsó mentsvárként.
- Alszanak, gondoskodtam róla, hogy a mai este csak a miénk lehessen.
- Mit akarsz csinálni? - kérdezte a lány s leült.
- Inkább úgy kérdezd, hogy mi mit fogunk csinálni!- vigyorgott a férfi kacéran Kristenre.
- Miért, micsodát? – adta az értetlent a lány.
- Szórakozunk egy kicsit a kanapén. -
A lány nagyot nyelt.
- De hiszen nincs is...
Rob leült melléje, és átkarolta a vállát. Kristen érezte, ahogy combja a lábához nyomódik.
- Valami olyasmire gondoltam, amihez nem kell óvszer. De nyugodtan mondd meg, ha nem szeretnéd!
- De igen... - nyögte ki, nem fog tovább ellen állni neki, mert már nem bír.
- Akkor jó. Ugyanis én egész nap nem tudtam másra gondolni.
A férfi közelebb hajolt a lányhoz, és hosszan megcsókolta. A gyengéd csók egyre szenvedélyesebbé vált, majd Rob Kris állát és a nyakát kezdte cirógatni.
A lány eleinte nem is tudta, mit kezdjen magával, de mihelyt megérezte ruhája dekoltázsában a férfi forró leheletét, mintha egyszeriben elfújták volna a bizonytalanságát.
- Volt már részed valaha kanapépettingben? - szegezte neki Rob a kérdést.
- Nem. –nyögte Kristen.
- Pedig ez nagyon amerikaiatlan dolog! - jegyezte meg a másik pajzánul mosolyogva.
- Én az osztály legjobb tanulója voltam, nem az osztály szépe. Nem adták egymásnak a kilincset a hódolóim. – nyílt meg Kris Robnak egyre jobban.
- Ugyan már, a gimis fiúknak fogalmuk sincs az ilyesmiről! Én a későbbi, a főiskolás évekre gondoltam. –mondta a férfi, majd tovább kényeztette a lányt.
Kristen tisztán emlékezett azokra az időkre. Miután felvették, teljes gőzzel nekifeszült a tanulmányainak, nem nézett se jobbra, se balra, nehogy elveszítse az ösztöndíját. Tudta, hogy ez az egyetlen esélye. Nem akart a gazdag szüleitől függeni, szereti őket, de meg akarta mutatni nekik, hogy a saját lábán is meg tud állni, s így is lett.
- Nem jutott semmire időm a tanulás mellett.
Rob hátradőlt.
- Ez azt jelenti, hogy még mindig szűz vagy? – kérdezte Rob egy kicsit hangosabban.
- Igen... – bólintott Kris pironkodva.
A férfi felállt, és az ablakhoz lépett.
- Csinos vagy és nő, mért nem engedtél magadhoz senkit? – merengett Rob kinézve az ablakon.
- Nem olyan lány vagyok, aki csak úgy oda adja magát valakinek, nem is volt rá időm, s nem éreztem még senki iránt ilyet. Bármelyik férfi mellet simán meg állok, beszélek vele, de ha veled vagyok, akkor biztonságban érzem magam, még is bizonytalan vagyok. Meg értem, ha most meg gondoltad magad. – hajtotta le a fejét Kris. Rendezte ruházatát, miután a tétovázást visszautasításnak vette, amitől igencsak elkedvetlenedett.
Felállt a kanapéról, és belelépett a szandáljába. Elhatározta, hogy csak akkor fog sírni, ha már felért a szobájába.
- Tudnom kellett volna, hogy ti, férfiak csak a legvégső esetben vágyódtok egy korombeli szűz után... – mondta Rob felé fordulva, majd az ajtó felé vette az irányt.
- Ez nem igaz.
- Felejtsd el az egészet! Úgyis csalódást okoztam volna. - elszántan összeszorította remegő ajkait, úgy próbált elmenni a férfi mellett.
Rob azonban elállta az útját, és gyengéden megfogta az állát, hogy a szemébe nézhessen.
- Nem erről van szó! Ami kettőnk között lenne, azt nem tudnád többé meg nem történtté tenni. Nem akarok fájdalmat okozni neked, ahhoz túl fontos vagy, túl sok mindnet kaptam tőled. A lánynak még mindig gombóc volt a torkában, de a férfi gyengéd pillantása elárulta, hogy komolyan aggódik miatta.
- Ezt én is tudom - szólalt meg végül. - Huszonhét éves vagyok, egyáltalán nem élek a világtól elzárkózva, mégis te vagy az egyetlen, aki mellett igazi nőnek, és nem valami megcsontosodott tanítónak érzem magam. Tudod mennyi ellentmondás van bennem mióta meg ismertelek személyesen is? El sem tudod képzelni, négy éve lakok ott, a húgodat évek óta ismerem már, akkor gyengéd érzéseket tápláltam irántad, mikor az esküvőjükön voltam, de mikor megláttalak nem ismertelek fel, nagyon meg változtál. –simított végig a lány Rob arcán. - Kívánlak, s foglak is, amíg csak élek, de nem hagyom, hogy bele gázolj a szívemben, több alkalmad nem lesz, hogy meg kaphass. Holnap Lizzy jön haza s én szabira megyek legalább egy hónapra.
- Az iskolát kire hagyod? S mi lesz Isabelával s velem?
- Lizzy itt lesz, segít, amiben kell, nagyon jól bánsz már vele sok mindent meg tanultál már.
A férfi szája szeglete megrándult, és különös, fiús mosoly terült szét azarcán.
- Akkor mi lenne, ha a változatosság kedvéért most én tanítanálak meg valamire?-Rob arcán megint az a kacér mosoly jelent meg és a vágy egyre nagyobb lánggal égett a szemében. Kristennek a lélegzete is elakadt. Rob óvatosan megfogta a kezét, a nyaka köré kulcsolta, és odahúzta magához.
- Jelezz majd, ha olyasmit teszek, amit nem szeretsz, vagy ha túl gyors lennék. Mondjuk, csapj a fejemre. – A lány önkéntelenül is felnevetett.
- Én... - kezdte, de a férfi csókkal fojtotta belé a mondandóját. Bőrének forrósága áthatolt Kris vékony ruháján, amely alatt most semmit sem viselt, így a mellbimbói szinte azonnal felágaskodtak. Nekem is tennem kellene valamit, gondolta félénken. Lázasan kutatott emlékezetében a korábban olvasott tanácsok után, mi is az, amit igazán szeretnek a férfiak. Aztán beletúrt Rob sűrű, sötét hajába, megsimogatta izmos vállait, és ujját végighúzta lassan a hátán.
Úgy érezte, a teste lángokban ég, és ez a forróság mintha kezdett volna egyetlen pontban összesűrűsödni. Rob felnyögött, és még mohóbban csókolta, majd kissé szétterpesztette kissé szétterpesztette a lábát, hogy még közelebb húzhassa magához.
Krist bármennyire elragadta is a férfi szenvedélye, nem tudott igazán ellazulni. Ügyetlennek, tapasztalatlannak érezte magát, és ezt hamarosan Rob is észrevette.
- Nagyon feszült vagy - szólalt meg. - Engedd el magad! Nem kell mást tenned, mint élvezni a pillanatot. A többi majd szépen jön magától. - A hangja úgy búgott, mintha hipnotizálni akarta volna.
- De hát itt nem szeretkezhetünk...
- Bízz bennem! Másképp is okozhatunk örömet egymásnak. Csak hunyd le a szemed, és ne törődj semmivel!
Kris becsukta a szemét, és megpróbált Rob férfiasan fanyar illatára, kezének, ajkának érintésére figyelni. Érezte, ahogy kedvese ujjai a lapockájára siklanak, majd lefelé, végig a gerincén, míg el nem érik a csípőjét és a fenekét. Megborzongott.
- Libabőrös lettél - suttogta Robert, és nyelve hegyével finoman megnyalta a fülkagylóját. Aztán fogait gyengéden belemélyesztette a lány fülcimpájának finom, érzékeny húsába, és szívni kezdte. - Tudod te egyáltalán, milyen izgató, hogy ennyire borzongsz?
És te tudod-e, mennyire izgató, ami ezt kiváltotta? - kérdezett vissza Kristen magában.
Rob nyelve tovább vándorolt a melle tövéig, majd megállt.
- Gyere! - emelte szájához a kezét, és finoman belenyalt a tenyerébe.
A lány hangosan felnyögött a gyönyörtől, készségesen hagyva, hogy a férfi a lépcsőhöz vezesse. A szobában nekitámaszkodott Rob mellkasának, újra és újra
megborzongva attól, ahogy a hosszú, erős ujjak végigsimítottak a haja tövén, a szemöldökén, a szemhéján, az arcán és a száján. Mikor azonban körbe akarta zárni ajkaival a férfi mutatóujját, az máris tovasiklott, hogy egy másik helyen folytassa a cirógatást. Rob keze a ruha pántjait összefogó csomóhoz érkezett. Lassan követte a vékony anyagsáv útját, és Kris mellbimbói már azelőtt felágaskodtak, ahogy odaért volna. Teste várakozásteljesen megfeszült, de Rob nem sietett. Érzéki játékát felfelé, a pánt másik oldalán folytatta, majd visszaérkezve a csomóhoz, kissé meglazította azt, de még mindig nem bontotta ki teljesen.
Most már ő is egyre nehezebben szedte a levegőt. Száját a lány nyitott ajkára tapasztotta, s miután gyengéden a hátára fordította, végre benyúlt a ruhája kivágásába, és forró, érdes tenyerével simogatni kezdte a melleit. Kristen zihálva nyitotta ki a szemét, bőrének minden idegszála mohón vágyott az újabb és újabb érintésre.
Rob arcán mosoly suhant át.
- Minden rendben? - kérdezte halkan.
A lány nem tudott megszólalni, csak némán bólintott. A férfi cirógatása izzó lávafolyamot indított el a testében, minden érintésével tovább szítva benne a vágyat, minden csókjával újabb sóvárgást ébresztve.
Összerándult. Fel akart ülni, de Rob bal keze szorosan fogva tartotta, míg jobbja kioldotta a ruhapántokat összefogó csomót, letolta a ruhát a csípőjéig, és úgy folytatta a kényeztetést. Amikor pedig Kristen már-már azt hitte, egyetlen másodpercig sem bírja tovább ezt a részegítő játékot, a férfi a meztelen keblei fölé hajolt.
A lánynak nem maradt ideje azon töprengeni, vajon örömet vagy csalódást okoz-e neki a látvány, mert Robert ajka máris körbezárta az egyik bimbóját, és mohón szívni kezdte. Kris ölének pislákoló lángja egyszerre emésztő tűzzé hatalmasodott.
- Rob... kérlek! - zihálta, bár fogalma sem volt, mire akarja kérni a kedvesét, csak azt tudta, hogy valaminek történnie kell, máskülönben nem éli túl ezt a még sohasem tapasztalt, kínos-kéjes, leírhatatlan helyzetet.
A férfi keze a bokájára vándorolt, s onnan őrjítő lassúsággal haladt felfelé a lába belső oldalán, miközben ajkával és nyelvével tovább izgatta a szinte már szétpattanni készülő bimbókat. A lány egész testében reszketett. Ujjait Rob hátába mélyesztette, úgy próbálta még közelebb húzni magához.A férfi hirtelen felemelte a fejét, de csak azért, hogy a következő pillanatban olyan hevesen, követelőzve, csókolja meg, mint eddig még soha. Szája lázasan marta a lány megduzzadt ajkát, keze a combjára, majd a bugyijába siklott, hogy végre kitapogassa vágyainak izzó, lüktető középpontját.
A lány úgy reszketett a karjában, mint a nyárfalevél. Az agya már régen kikapcsolt, s mintha minden idegszála azon az egy helyen összpontosult volna, amelyet Rob olyan csodásan izgatott. Aztán hirtelen szétáradt benne ez a feszítő lángolás, és a gyönyörtől szinte önkívületi állapotban, rekedten felkiáltott.
A férfi hagyta, hogy kissé elcsendesedjen a lány egész testében vonagló remegés, de miután finoman végigcsókolta az arcát, újra a mellbimbói körül kezdett játszadozni, és a legérzékenyebb pontját is tovább izgatta. Kristen másodszorra már lényegesen rövidebb idő alatt ért a csúcsra, s vadul, minden szégyenérzet nélkül feszült neki a férfi kezének.
Néhány pillanat múlva, amikor viszonozni akarta Robnak a sok kényeztetést, és fejét magához húzva, szenvedélyesen megcsókolta, majd gyengéden simogatni kezdte a vállát és a karját, a férfi váratlanul eltolta a kezét. A lány csalódottan kapta fel a fejét, de aztán ő is meghallotta azt a hangot, amely Rob fülét megütötte: Isa keserves sírása volt az.
- Attól tartok, mára be kell fejeznünk - állt fel a férfi az ágyról, és futólag megcsókolta a lány arcát. - Aludj jól, Kristen!
- És veled mi lesz?
- Majd holnap - súgta Rob jelentőségteljesen, és sietve kiment a szobából.
A lányban vegyes érzelmek dúltak, Rob elfelejtette, hogy holnap haza jön Lizzy s rá már nem lesz szükség. Hálás volt a férfinak hogy meg mutatta neki mi az a kéj, s örült, hogy vele élhette át az orgazmus csodálatos előnyeit.
Robert bement a gyerek szobába s felvette a kislányt Luka is fent volt, felébred a kis baba sírására.
- Nyugodtan feküdj vissza, leviszem Isát s akkor tudsz aludni. - felelte a férfi az álom ittas kis fiúcskának.
Lement a kis lányával a félig kész konyhába, meg melegítette neki a tejecskét, de a kis lány sehogy sem akarta elfogadni csak keservesen sírt tovább. Ezt a zuhanyból ki lépő Kristen is meg hallotta. Hamar végig törölte magát fel kapta a férfinek a pólóját, amit itt hagyott s szalad a hang irányába.
Robert kétségbe esetten csitítgatta a kis lányt, kevés sikerrel. A nő oda lépet hozzájuk, s halkan meg szólalt.
- Mi a baj?
- Fogalmam sincs, csak sír nem akarja el fogadni az enni valót sem, nem tudom mi üthetett belé meg lehet a hely az oka. - gondolkozott hangosan az apuka.
- Add oda had nézzem. - Kris amint meg érezte a kis lány melege testét tudta, hogy nem az új hely az oka, hanem az hogy lázas a baba.
- Rob ne ijedj meg, de keltsd fel Lukát, s vidd át Nancy-hez. S vissza fele hoz el a lakásból pár meleg holmit neki, s minden orvosi papírját. Amint visszaértél bevisszük a kis hölgyet az ügyeletre. – adta ki az utasításokat Kristen, mint egy gyakorlott anyuka.
- Mi ért mi baj?
- Lázas, míg visszaérsz meg próbálom le vinni a lázát, ha nem sikerül be visszük a kórházba.
A férfi tette, amit a nő mondott, addig Kris fel vitte a kis lányt s eresztett neki vizet, be lette, de nem volt sikeres a művelet. Hamar ki vette a kádból, és amit Rob a táskába pakolt, a kis babára adta. Mindeközben a férfi visszaért s hozott magával egy láz mérőt is.
- Rob hozd be a meleg holmikat, s szedj össze egy két ruhát Isabellának. - Kristen sejtett, hogy miért van a kis lánynak harminckilenc fokos láza, ha a sejtése be igazolódik akkor Isabellára nagy meg próbáltatás vár, s nem csak rá ha nem az apukájára is. Amilyen gyorsan csak lehetett be vitték a kis babát a kórházba. A betegfelvételen a lány maradt Isabellával az apukája pedig ment kitölteni a papírokat, majd mi után ezzel végzett a mostani életében a legfontosabb emberek után ment.
Kristenre az egyik üveg ablaknál talált rá, a kis lányát nézte s azokat az embereket, akik körülötte tevékenykedtek.
- Mindnet elintéztem, nem lesz semmi baj. – mondta Kris nyugtatva az aggódó apukát. A férfi rá nézett elkínzott arcával a szeretett nőre.
- Azt mondta a doki, hogy tüdőgyulladása van, antibiotikumot kap, s szerencsénk van, hogy ilyen hamar észrevettük. Azt mondták, hogy nagyobb baj is lehetett volna. Most még bent tartják estére. – tájékoztatta Kristen a fejleményekről, minek következtében a férfi arcán egy könnycsepp gördült le. Kristen át ölelte s meg nyugtató szavakat suttogott neki.
Harmadik napja voltak a kórházban, közben Robert húga is haza ért. A harmadik napon Kristen már nem hozott be kedvesének ruhát, hanem elhatározta, hogy haza rángatja, mert neki is szüksége van az alvásra, és a kis lány jó kezekben van.
Halkan nyitott be a kis szobába, ahová csak steril ruhában lehet be menni. A férfi még úgy is izgatóan festett, hogy már napok óta nem aludt s nem is borotválkozott.
- Szia kicsikém- simogatta meg a kis lány arcát. Mind két felnőtt nagy meglepetésére a tíz hónapos még kissé beteg kis lány meg szólalt.
- Mami. - mondta kicsi vékony aranyos hangján. Kristen szeme könnybe lábadt.
- Semmi baj kicsikém, a mami most elviszi a papát haza, ha nem bánod, aludnia kell egy kicsit. - gügyögött vissza a kis lánynak.
- Nem megyek sehova. - monda a büszke apuka.
- De hogy nem, jössz velem haza.
- Nem hagyom itt Isabellát. - mondta meginghatatlanul.
- Rob gyere velem haza légy szíves. Lizzy is aggódik érted, és én is.
- Nem akarok Lizzyhez menni, nem akarom hogy sajnáljon, vagy hogy aggódjon. – mondta Rob makacskodva.
- Nem kell Lizzy-ékhez menned, mert én sem oda gondoltam, jöhetsz hozzám is. Vagy mehetünk hozzátok is, mert a házad kész van. Ma tették be a bútorokat. – nagy nehezen de sikerült Kristennek meg győznie szerelmét, hogy mennyen vele haza. A lány kicsi otthonos házába mentek. Robertett megetette, és míg a férfi evett a lány meg csinálta neki a fürdő vizet. Mindent, amire szüksége lehet a férfinak oda készített. Amint meg telt a kád vízzel, elzárta a csapot s lement szólni a kedvesének.
- Gyere megmutatom merre van a fürdő, már mindent oda készítettem neked.
- Mért foglalkozol ennyire velem s mért mondtad azt Isának hogy a "mami"? –vonta kérdőre Rob.
- Mert szeretlek, tudom, hogy ez lehetetlennek tűnik ilyen rövid ismeretség után, de teljesen beléd habarodtam, s a lányodat is szeretem, és el sem tudod képzelni, hogy mennyit jelentett nekem az, hogy azt mondta, hogy "mami". Ne mondj, semmit tudom, hogy mi nem lehetünk együtt meg értem, hogy még mindig a gyereked anyját szereted. – Rob egyenesen Kristen szemeibe nézve hallgatta a vallomást, majd megtörve Kris szóáradatát, elkezdte vetkőztetni a nőt, aki ki töltötte minden gondolatát.
Saját magáról is levette a felesleges ruhákat, felkapta szíve választottját s belépet a kádba.
- Én is szeretlek, s soha nem szerettem Isa anyát. – vallotta meg Rob Kristent átölelve. A nőnek több nem is kellet, szerelmesen borult Robert nyakába.
Semmi mást nem csináltak egymással, csak finom meg fürdették a másikat. Utána a férfi finom mozdulatokkal szárazra dörgölte Krist, majd saját magát is.
A lány újra elbizonytalanodott. Ott a kádban, nyugodtan feküdhetett, de itt most neki is tennie kellene valamit. Tétován odalépett a férfihoz, és a mellkasára tette a kezét. Rob közelebb húzta magához, és a tenyerébe fogta az arcát. Először puhán, szelíden csókolta meg, majd egyre mélyebben és követelőzőbben. Kristen gátlásossága hamar feloldódott, és megfeledkezett minden félelméről. Tudta, hogy Robertben tökéletesen megbízhat.
A férfi is még teljesen meztelen volt úgy, mint a lány. Kris csak egy futó pillantást vethetett Rob rendkívüli izgatottságot tükröző testrészére, mert a férfi újra átölelte, ő pedig sóhajtva nyomta neki a csípőjét. Úgy izzott fel benne a vágy, mint az előbb a fürdőszobában, s minden porcikája beteljesülést követelt.
- Lassabban, Kris! Hagyj időt magadnak! - suttogta Rob, s egy kicsit eltolta magától a lányt.
- De már nem tudok várni... –nyögte a lány Rob ajkai közé.
- Meg kell próbálnod, drágám, különben nem bírom sokáig.
Derekánál fogva az ágyra emelte Kristent, majd ő is mellé feküdt, és a szájába vette a mellbimbóját. A lány teste megfeszült, és a férfi vállába mélyesztette ujjait. Rob ennek hatására szájából egy nyögés szakadt fel.
A lány nyelt egyet. Kezébe vette kedvese tettre kész vágyát. A férfi zihálva vetette hátra a fejét, és már az első simogatás után elkapta a lány csuklóját.
Kris rémülten összerezzent. Talán rosszul csinált valamit? Kérdő tekintettel nézett Robra, de az csukott szemmel, összeszorított szájjal feküdt. Aztán váratlanul lazított a szorításon, megfogta a lány másik kezét is, s karját a feje fölé emelve, szorosan, egész testével hozzásimult. A lány könyörgött, hogy ne várakoztassa tovább, és akkor végre belehatolt. Először csak kicsit, majd egyre mélyebben. A lány nemcsak hallotta, érezte is nehéz sóhajait, és amikor izgalma már-már az elviselhetetlenségig fokozódott, lábát türelmetlenül az ágykeretnek feszítve, Robert felé tolta a medencéjét.
A férfi visszahúzódott.
- Nyisd ki a szemed! - suttogta szenvedélytől izzó tekintettel. - És ha lehet, néha vegyél levegőt...
Kris csak most vette észre, hogy egy ideje visszatartotta a lélegzetét.
- Úgy, és most lassan lélegezz ki! - mondta Rob, majd abban a pillanatban mélyen belesiklott, áthatolva a vékony kis akadályon.
Éles fájdalom hasított Krisbe, ami a következő pillanatban szerte is foszlott, de a lány lélegzete ettől is elakadt.
- Kérlek, drágám, ne felejts el levegőt venni!
- Képtelen vagyok - felelte Kristen, s úgy érezte, mintha a férfi teljesen kitöltené.
- Fáj?
- Nem. Csodálatos érzés...
- Akkor ne nézz így rám, különben teljesen elveszítem a fejem.
Kris számára képtelenségnek tűntek ezek a szavak. Hogyan vehetné ő el egyetlen férfinak is az eszét? De úgy látszik, Robbal másként áll a helyzet. Annyira természetes volt ez az együttlét, mintha mindig is erre készültek volna. Ez a felismerés letaglózta. Érezte, hogy könnyek szöknek a szemébe, de nem akart sírni. Most nem akart bolondot csinálni magából.
Megcsókolta a férfi nyakát, megízlelte enyhén sós bőrét, miközben az állán lévő kis borosták jólesően csiklandozták. Rob beletúrt a hajába, s az újabb, végtelennek tetsző csók közben hol gyengéden, hol szenvedélyesen játszott az ajkaival.
Kristen kezei önfeledt simogatásba kezdtek. A férfi a nevét súgva egy kissé megint visszahúzódott, de csak azért, hogy a következő pillanatban ismét beléje csússzon. Minden lökéssel egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt. Aztán hirtelen a testük közé nyúlt, és a következő lökéssel egy időben megcirógatta kedvese legérzékenyebb pontját - egyetlen érintéssel eljuttatva őt a csúcspontra.
Kris érezte, hogy a kezei alatt megfeszülnek Rob kemény izmai, ahogy hátravetett fejjel ő is célba ér. Borzongva rejtette a férfi nyakába az arcát, mert a boldog kielégülést váratlanul különös érzelmi zűrzavar követte, amelybe nem kis adag félelem is vegyült.
- Rob... - suttogta zihálva, s ez az alig hallható szó újra felizzította a férfi szenvedélyét. Ám ezzel egy időben felébredt a védelmező ösztöne is, amely óva intette attól, hogy mindjárt az első éjszaka telhetetlen legyen.
Gyengéden visszanyomta Krist a lepedőre, és lágy csókot lehelt az arcára.
Egy pillanatra kibontakoztak egymás karjaiból, és a pillantásuk összetalálkozott.
Kris szelíden megsimogatta a férfi arcát.
- Köszönöm...
Rob nem igazán tudta, mit feleljen erre. Melegség töltötte el a szívét a kedves, őszinte vallomás hallatán. Igen, Krisnek már a mosolya sem volt a régi. Nyoma sem látszott benne a megszokott hűvösségnek és gunyorosságnak. Ehelyett szinte szemérmetlen elégedettség tükröződött rajta, amelynek bizonyítékaképpen macska módjára nyújtózott is egyet. Aztán lábával átkulcsolta kedvese derekát.
- Ezek szerint még mindig nem volt elég? - kérdezte meglepődve a férfi.
- Nem is tudom. De meg tudlak érteni, ha egy kis pihenésre van szükséged.
Rob önérzetét igencsak felpiszkálta ez a szokatlan megjegyzés. Egy pillanatra elfordult, majd visszahemperedett a lányhoz, és újra csókolgatni kezdte, amíg Kristen a hátába nem mélyesztette a körmeit, és vágyakozva alá nem fordult.
Úgy tűnt, mintha minden elölről kezdődne. Szája bebarangolta a lány nyakát, a vállát, a melleit, keze lassan siklott lefelé a bársonyos bőrön, miközben egyre csak szívta, izgatta a kemény bimbókat. Aztán egy idő után az ajka is lejjebb vándorolt...
Amikor végre a vénuszdombhoz ért, Kris úgy ugrott fel, mint akit megütött az áram. A férfi gyengéden a hasára tette a kezét.
- Feküdj csak vissza! - biztatta rekedten. - Ha nem tetszik, megígérem, hogy azonnal abbahagyom. De adj egy fél percet, hogy kipróbálhasd!
A lány sóhajtva hanyatlott a párnára. Rob lassan körözött ajkaival a finom háromszögön, majd nyelvével kényeztetni kezdte Kris legérzékenyebb pontját.
A lány nyögdécselve adta át magát az élvezetnek, a férfit pedig semmi sem tudta volna jobban felizgatni ezeknél a kéjes torokhangoknál. Megfeledkezett minden elhatározásáról, és az elkövetkezendő percekben mindkettőjüket a mennybe repítette. Egymás mellett feküdtek kimerülve. Egyikőjük sem szólt egy szót sem. Egymás karajaiban érte őket utól az álom.
Két hét telt el azóta, hogy elsőnek szeretkeztek egymással, egyikőjük sem bánta meg. Isabella teljesen felépült, virgoncabb volt, mint a betegsége előtt. Kristen s Robert imádja a kis lányt, nagyon jól össze szoktak, s mindenki örül annak, hogy egymásra találtak. Kristen ott merte már hagyni Isabellát s szerelmét. Beszerette volna jelenteni a szüleinek, hogy Robert meg kérte a kezét s ő boldogan mondott igent. Két hetet töltött a szüleivel nagyon jól érezte magát bár az édes anyjának nem tetszett lánya viselkedése. Ezt a tudtára is adta a vacsora után.
- Nem szeretném kedvesem elültetni a bogarat a füledben, de nagyon furcsa hogy este korán le fekszel, s reggel alig tudsz enni, velem akkor fordult ez elő mikor veletek voltam terhes.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy szerinted terhes vagyok? - kérdezte kis éllel a hangjában a lány.
- Nem állítom biztosan, de szerintem igen. Minden jel arra mutat, hogy lesz még egy unokám. - mosolygót az édes anya a lányára.
- Nem anya három unokád lesz akkor, mert nekem van már egy tündéri kis lányom.
- Jobb lesz, ha kérsz egy időpontot az orvoshoz, és mikor haza értél elmennél hozzá, de figyelmeztetlek azonnal tudni szeretném ha igaz a hír. – mutatta fel mutatóujját Kristen anyukája, kissé szigorúan, de mégis hihetetlenül boldog volt.
Kristen azt tette, amit az anyukája mondott neki, felhívta az orvosát s kért tőle időpontot. Ma este megy vissza a gépe s Rob meg ígérte neki, hogy ki megy elé.
Robert már várta a mennyasszonyát, aki amint meg pillantotta már szalad is a karjaiba.
- Annyira hiányoztál.
- Pedig csak két hetet voltam távol, de nyugi legközelebb már te is jössz velem. Hol van Isa?
- Anyuék vigyáznak rá, szóval a ma este csak a miénk. - kacsintott a férfi.
- Mért mit tervezel az estére? – kérdezte kacéran Kristen.
- Mi mit tervezünk, ez egy amolyan üdv itthon este, és sajnos két nap múlva elmegyek, s nem láttok, egy hétig. – ölelte át szorosan Rob Krist, mert már most hiányzott neki mennyasszonya jelenléte.
- Hova mész?- szomorodott el Kris.
- Üzleti ügy. Le kell zárnom a londoni dolgokat, s meg kell nyitnom az itteni irodámat még a hazaságunk meg a nászút előtt.
- Jó akkor siessünk. – bontakozott ki Kristen vőlegénye karjaiból és már karjánál fogva húzta kifelé a reptérről. Mindkettejükből egy boldog kacaj szakadt ki Kristen cselekedete miatt.
Még be sem értek Robert fényűző házába, de már alig volt rajtuk ruha. Hamar meg szabadultak a felesleges holmiktól, és újra élték az első szeretkezésüket. A férfi már rég aludt, de a lány ébren nézte, ahogy vőlegénye a mély álmok tengerén evez, s bele gondolt abba, hogy ettől a csodálatos férfitől lehet, hogy terhes, önkéntelenül is a hasára tette a kezét.
Két nap múlva Robert elment üzleti útra, addig Kristen el ment az orvoshoz. Idegesen várta, hogy ki szóljanak neki, mi lett az eredménye a vizsgálatoknak.
- Jöjjön be, kérem Miss. Stewart. - szólt ki az asszisztens. Kristen izgatottan felpattant.
- Foglaljon helyet. - mondta az orvos. Most valahogy nem bírt már tovább ülni, de félt, ha rossz hírt kap, vagy ha jót, akkor is elájul ezért jobbnak látta, ha helyetfoglal.
- Valamit talált az egyszer már biztos látom az arcán, kérem, ne húzza tovább az időt. – sürgette Kristen orvosát, miközben kezét tördelte izgalmában.
- Nem kell aggódnia, meg nyugodhat. – mondta az orvos egy mosoly kíséretében.
- Nem azért aggódom, hogy beteg vagyok hanem azért, mert szeretném ha terhes lennék.
- Hát akkor gratulálok 5 hetes terhes, még hozzá ikrekkel. – a hír hallatán Kristen sírva fakadt. Elköszönt az orvostól és autójába beülve törölgette könnyeit és elmerengett azon, hogy nem egy, hanem két ici pici Rob lesz majd a lakásban. Miután könnyeit letörölte, azonnal felhívta az anyját s meg mondta neki, hogy unokái lesznek, s meg kérte, hogy senkinek se szóljon róla.
Gyötrelmes volt az a pár nap, amit Rob nélkül kellet töltenie, nem is beszélve arról, hogy a rosszul létek sem múltak el, csak egyre erősödtek és egyre többet evett. A legrosszabb az volt, hogy kétségekkel küszködött, mi van, ha kövér lesz, s így nem fog tetszeni neki, mi van, ha nem örül majd a gyerekeknek?
Robertet csak hétfőre várta, de a férfi vasárnap este haza jött. Furcsálta, hogy kedves már mélyen alszik s azt is hogy Isa is vele van a szobában. Nem szerette volna fel kelteni így egy apró puszit adott neki s lement a földszintre fürdeni. Telefonált a húgainak s meg köszönte, hogy figyeltek élete két értelmére. Robert már sejtette, hogy a kedves terhes, de teljesen biztos még nem volt benne.
Kristen reggel arra kelt, hogy a konyhából hangokat hall elég hangos hangokat. Riadtan ült fel s vette észre hogy Isa nincs a bölcsőben.
Kiabálva rohant le, a kis lány nevét ordította. Robert szaladt elé.
- Hé, mormota nincs semmi baj Isabella reggelizik.
- Te hogy kerülsz haza, mért nem keltettél fel?
- Tegnap este jöttem meg te már aludtál, nem akartalak fel kelteni, Isa kezdett éhes lenni, ezért csináltam nektek enni valót.
A fiatal állapotos asszony fáradtan rogyott le a lépcsőre, még nincs pár hónapos, de nem bírja a tempót.
- Hé, mi a baj? - kérdezet a férfi s egy csókot nyomott kedvese arcára.
- Robert mit szólnál, ahhoz, ha kövér lennék, úgy is elvennél feleségül?
- Persze hogy elvennélek, de hiszen nem vagy kövér.
- De az leszek nagyon kövér.
- Nem értem, csodálatosan szép vagy.
- Rob nem beszéltünk róla, de most kicsit kíváncsi vagyok. Te szeretnél gyereket? - tette fel a kérdést le hajtott fejjel.
- Persze hogy szeretnék, csak előtte el akarlak venni feleségül.
- Jó de minél előbb ha kérhetem nem szeretnék nagy hassal oltár elé állni.
- Ez azt jelenti, hogy kis babánk lesz?
- Nem.
- Nem értelek.
- Nem egy lesz ha nem kettő. Ikrek.
A férfi arcán csókolta kedvesét, s még a levegőben is meg forgatta, soha sem hitte volna hogy hamarosan három kis gyereknek lehet boldog apukája.
De az már egy másik történet.
Vége.
Lisa ruhája :)