Utazás

Halihó! Mint  a cím is mutatja el utazom, holnap indulok s szerdán este jövök haza, ma meg írtam a kövi fejit el is küldöm Szusinak hogy nyugodtam el kezdhesse javítani, s talán mire haza érek kész is lesz s fel is tudom tenni. Míg távol vagyok addig is tessék csak nyugodtam komizni amint meg jöttem a "nyaralásból"  válaszolok mindenkinek. Akkor továbbra is jó olvasást s legyetek rosszak puszi (L)Mano(L)

13.Fejezet

Na most akkor válaszolok a komikra.

"Nagy ördög fióka" Nos Nitával is rendeződni fog a dolog, mivel jók a sejtéseid, Logan apja meg már talán meg békél a fiával s tényleg nagyon kedveli új választottját. Hát igen szőke nekem is jobban bejön... Köszi a komit :)

GG: Nos el kell hogy keserítselek... majd meg látod mi fog történni a mostani részben (én is imádom a Veronica Marsot, de a Minden kút Rómába vezet című filmje sem rossz. S szőkén tényleg jobb a haja azt el ismerem én is. Logan hátsója meg teljesen pompás :) Hát a kád azt találtam meg a legnehezebben.... Örülök hogy tetszik Jó olvasást a 13-fejezethez.

A komikat most is nagy nagy szeretettel várom.. Jó olvasást mindenkinek Puszi (L)Mano(L)

13. Fejezet

-        Hmm, ha te mondod. - csak ennyit voltam képes mondani, mert még mindig nem hagyta abba édes kínzásomat.  Egyszer csak eltűnt a talaj a lábam alól s már a jó meleg vizet éreztem csak. Logan mellkasának dőlve sóhajtoztam tovább. 

-        Hétfőn már mehetünk együtt az egyetemre. - suttogta fülembe.

-        Hogyan jutott ez most az eszedbe, mikor itt fekszem előtted teljesen meztelenül? Más férfi már… - itt abbahagytam a mondatot.

-        Más férfi már? Igen folytasd csak, hallgatlak, mit csinált volna más férfi, ha ott feküdnél előtte meztelenül?

-        Semmi, semmi, folytasd csak, hallgatlak. - fordultam vele szembe.

-        Megint elkezdtél valamit s nem fejezed be, azt nagyon nem szeretem kiscica. - mostanában nagyon meg tetszet neki, hogy kiscicának hív, csak azt nem tudom, hogy miért. - Mond, meg mit szeretnél, mit csináljak veled, s azt fogom csinálni. - mondta azzal a szexi mosolyával.

-        Tudod, úgy általában a kiscicák szeretik, ha kényeztetik őket, ha simogatják őket, én is szeretem, főleg ha te csinálod.

-        Aha, szóval azt akarod, hogy simogassalak, s hol? - most ezt tuti, hogy direkt csinálja, miért is kellet nekem megszólalni, maradtam volna csendben.

-        Nem erre akartam kilyukadni, csak arra, hogy miért kell egy ilyen tökéletes pillantott elrontani pont az iskolával.

-        Jól van, na, nem kell megenni. - jött hozzám sokkal, de sokkal közelebb, én meg húzódtam hátra, míg nem már a kád másik felén voltam. - Ne nézz így rám Lisa, nem csináltam semmi rosszat, csak épp megemlítettem, hogy együtt fogunk menni hétfőtől.

-        Hogy érted azt, hogy hétfőtől? - kérdeztem tőle.

-        Úgy, hogy mivel egy pár vagyunk, s szinte már együtt is élünk, az nem lesz másként, mint hogy egy kocsival együtt megyünk s jövünk haza. - én meg csak néztem rá majdnem kiguvadt szemekkel.

-        Logan, had figyelmeztesselek, hogy amint apám megjön, és elmondtam neki mindent, szerintem a házból ki sem fog engedni, nem hogy azt meg engedje, hogy ide költözzem. - mondtam neki az igazságnak megfelelően.

-        Jó, akkor reggel megyek érted, délután meg haza vagy ide jövünk. De azt nagyon is elfelejtheted, hogy több napig vagy óráig nem látlak, vagy egyedül fogok aludni.

-        Szóval akkor nekem ebbe semmi beleszólásom sincs?

-        Részben nincs, de nem hiszem, hogy van kivetni valód ellene, vagy igen?

-        Nem nincs, ez így nagyon is jó lesz, s talán apu is megenyhül, ha látja, hogy biztonságban vagyok melletted, s hogy mennyire is szeretlek. – közelebb hajoltam hozzá s megcsókoltam.

Minden érzésemet beleadtam, s ő viszonozta a csókomat. Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást. S a kezem sem tétlenkedet, össze-visszacikázott formás, kidolgozott testén. Levegőhiány miatt áttértem a nyakára, s azt csókoltam, s szívtam.  S haladtam egyre lefele, már tökéletes izmos mellkasánál jártam, mikor megéreztem, hogy keze végigsimít a combomon. Kezemmel is egyre lejjebb haladtam, belső combján simítottam végig mikor felmorgott.

-        Szeretem, mikor morogsz. - mondtam neki.

-        Én meg azt szeretem, amit csinálsz, úgyhogy folytasd csak. - hogy szavait alátámassza, kezével átfogta a fenekem, és beljebb csúsztatott, s finoman végig simított forró nedvességem kapuján.  Kisebb remegés ment végbe, mikor ezeket a mozdulatokat megismételte. Eddig még soha nem jutottunk el, nem akartam megtörni a pillantott, de már majd meg fagytam ebben a vízben.

-        Logan, menjünk ki, és folytassuk ott kint, jó?

-        Persze, hiszen látom rajtad, hogy fázol. - hamar megmosdattuk egymást, s ki másztunk a kádból. Végignéztem Loganen, s megláttam meredező vágyát. Édes Istenem, jól megáldottad ezt az embert! Ez volt az első gondolatom, miközben még mindig Logant bámultam. Tudtam, hogy el kéne venni onnan a szemem, de egyszerűen nem voltam rá képes.

-        Kiscica elhiszem, hogy tetszik, s én is nagyon élvezem a látványt, de jobban szeretném, ha hozzád is érhetnék. - ezt már a fülembe mondta. - Menyünk a szobámba. - azzal felkapott úgy, ahogy a mennyasszonyokat szokták s bevitt a szobájába. Letett az ágyra s rám feküdt. Nekem ez így nem volt kedvemre való s ezt meg is látta az arcomon. - Mi a gond kiscica, mért vágsz ilyen képet?

-        Én akarok felül lenni, s én akarlak kényeztetni, fel akarom fedezni minden apró porcigádat. - mondtam neki csábosan.

-        Hmm, ahogy kívánod. - hátára fordul s magára húzott.

Lovagló ülésben ültem Logan combjának közepén. Elsőnek óvatosan vettem kezembe meredező erekcióját, meg-megszorítottam neki, s fel-le húzogattam rajta a kezemet. Örömmel figyeltem Logan arcát, ahogy szaporábban veszi a levegőt, s próbálja türtőztetni magát.

-        Nyisd ki a szemedet, látni szeretném. - kértem tőle halkan.

Kinyitotta, s azokban a szemekben mérhetetlen vágyat láttam, semmi mást, Végignézett rajtam, szinte már megbabonázva nézett rám. Abbahagytam a nézését s elindultam végig a testén lefele. Csókoltam, szívtam, nyalogattam a kívánatos testét. Míg nem elértem lüktető vágyát, a térdeim Logan combjai között, a kezeim a csípője két oldalán nyugodtak. Lehajtottam a fejem s számba vettem. Belekapott a hajamba, de én ezt sem bántam, édesen szívtam a finom bőrt, egyáltalán nem undorodtam tőle, sőt engem is feltüzelt az, amit csináltam. Örömmel hallgattam Logan morgásait, amit én váltottam ki belőle. Mikor meg éreztem az én Adoniszom nedvét a számban, azt el sem tudom mondani, milyen jól eset. Felemeltem a fejem, s csak néztem s vártam, hogy Logan megnyugodjon az előbbiek után. Mikor már lélegzése is csillapodott, egy kicsit felhúzott magához, s egy szenvedélyes csókot adott.

-        Köszönöm, kiscica. - mondta két csók között. Fáradtan borultam a mellkasára s fúrtam fejemet a nyakába.

-        Szívesen. - s nagyot ásítottam.

-        Gyere ide, aludjunk egyet. - húzta magunkra a takarót. Úgy, ahogy voltam, úgy aludtam el az én tulkomon.

Reggel arra keltem, hogy valaki simogatja a hátam, s közben a nyakamra puszikat lehel. Nagyon élveztem, s akkor eszembe jutott a tegnap este. Iszonyúan vörös lett az arcom, éreztem, hogy melegem van tőle. Minden egyes pillanat lejátszódott a szemem előtt, akárhogyan szorítottam össze a szemem, a végén már a levegőt is kapkodni kezdtem.  Csak meg ne lássa az arcom.

-        Hmm, szeretem, hogy ilyen hatással vagyok rád. - suttogta a fülembe, s még egy picit bele is harapót.

-        Jó, ennek igazán örülök, abba hagynád? - kérdetem tőle akadozva.

-        Mért hagyjam abba? Nem tetszik, amit csinálok?

-        De, nagyon is tetszik, csak hogy van egy bökkenő. Apum ma jön haza s beszélnem kell vele. - Ühüm, tudom, s akkor mi van?

-        Az drágám, hogy ha te ezt tovább folytatod, lekéssük a leszállást. Emlékszel, mi megyünk ki érte? Legalábbis, én igen, de ha te nem akarsz, akkor maradhatsz is itthon.

-        Dehogy is maradok itthon, megyek veled. - mondta felháborodva, s a kényeztetésemet is abba hagyta.

-        Oké - fordultam felé, s adtam meg neki járó reggeli csókot, ami hozzá teszem, kicsit szenvedélyesre sikerült a kelleténél. Annyira belemelegedtünk a csókolózásba, s egymás simogatásába, hogy egy óra múlva keltünk ki az agyból, és kapkodhatunk, hogy el ne késsünk.

Kád

Az a bizonyos KÁD. Logan kádja

12.Fejezet

12. fejezet.

(Lisa szemszög)

Én tényleg megpróbáltam aludni, de egyszerűen nem ment. Amint lecsuktam a szemem, azt az embert láttam. Így úgy döntöttem, hogy ha tetszik Logannek, ha nem, akkor is visszamegyek hozzá a kórházba.  Felöltöztem hamar, bedobáltam egy-két dolgot a táskámba, mint pl.: mobil, töltő, lakás kulcs, kocsi kulcs, mp4 lejátszó.  S már indulásra is készen voltam.  Gyorsan vezettem a kórház fele, mivel már nagyon ott akartam lenni. A recepción az a kedves nővérke volt, aki a múltkor is segítet nekem beöltözni, hogy bemehessek az én kis Tulkomhoz.  Oda mentem hozzá, s megérdeklődtem, hogy Logant még ugyanabban a kórteremben van-e, vagy már valahol máshol. Ő készségesen megmondta, hogy hol van, annak ellenére is, hogy nem szabadna itt lennem.

Megkerestem a 256-os szobát s csendben benyitottam. Az én kis Adoniszom ott aludt az ágyon, egy mosollyal az arcán, biztos, hogy valami szépet álmodhat. De legalább ő nyugodtan alszik, nem úgy, mint én. Komolyan, egy kis 5évesnek érezem magam, aki fél egyedül, vagy a sötétben aludni. Letettem a táskám meg a kabátomat az asztalra, s helyet foglaltam az egyik kényelmes fotelban, s csak néztem alvó kedvesemet.  Közben azon gondolkodtam, hogy mi lett volna velem, ha nem éli túl a balesetet, vagy mi lett volna, ha nincs ez a baleset, be tudtam volna neki vallani valaha is hogy szeretem?  Nem hiszem, és Axel honnan tudta, hogy mit érzek Logan iránt, mikor még én magam sem tudtam, hogy csak szeretem vagy szerelmes is vagyok belé?

Mikor meguntam saját gondolataimat, kérdéseimet, amikre nem találtam válaszokat, szép lassan oda feküdtem mellé.  Adtam egy leheletnyi puszit kívánatos ajkára, és kezére fektettem fejemet. Pár perc múlva már rémálmok nélkül aludtam.  Nem is tudom mikor, de arra keltem, hogy Logan a kezét húzza ki fejem alól. Álmosan néztem fel Loganre, lassan pislogtam párat.

-          Ne haragudj, nem akartalak fel kelteni.

-          Te ne haragudj, hogy belopóztam hozzád. - mondtam bűnbánó arccal.

-          Semmi baj, úgy is hiányzót már. - nem értettem, hogy mi hiányzót már neki. Így mint volt, mint nem tenni meg kérdeztem.

-          Mi csoda?

-          Ez. -fogta meg fejem s meg csókolt. Így, ilyen óvatosan, még nem csókolt meg, még akkor sem, mikor elsőnek csókolóztunk. Lassan, lágyan ízlelgette ajkaimat.  Csókunkat egy kopogás szakította meg. Én azonnal felkeltem Logan mellőle, s leültem a fotelba.

-          Tessék. - szólt ki Logan. Egy csapat doki jött be hozzá, köztük volt a kezelő orvosa is. Aprót biccentettem nekik, és kiszedtem a táskámból a tárcámat.

-          Én most kimegyek, viszont látásra. - köszöntem el mindenkitől.

Szépen lementem a lifttel a büfébe. Nagy meglepetésemre Logan apukája is ott volt.  Nem gondoltam volna, hogy ilyen korán itt lesz. Most mit csináljak? Az lesz a legjobb, ha oda megyek, s kérek magamnak egy szendvicset meg egy kávét, és leülök egy asztalhoz. Megvettem a sonkás szendvicset meg egy dupla adag kávét, s még egyet kérettem melléje Logannek, mert ha meg tudja, hogy én ittam, akkor neki is kelleni fog az biztos.  Elindultam helyet keresni magamnak, ki is néztem egyet, az ablak mellet, de Logan apukája megszólított.

-          Lisa, gyere, kérlek, ülj le mellém.

-          Jó napot Mr. Jenkis. - köszöntem illedelmesen s helyet foglaltam vele szemben.

-          Kérlek, szólíts csak Richardnak.

-          Ő rendben. - mosolyogtam rá.

-          Hogy-hogy ilyen korán bent vagy?

-          Ő, tulajdonképpen haza sem mentem, vagy is voltam otthon, csak az éjjel folyamán visszajöttem. - ismertettem a helyzetet.

-          Értem. Látom megéheztél, nyugodtan egyél ám. Igazán nem zavarsz vele.

-          Nem vagyok éhes, csak Logannél ott vannak az orvosok, s nem akarom őket zavarni, így lejöttem egy kis kávéért, meg ha már itt vagyok, akkor bekapok pár falatot.

-          Persze, a reggeli vizit. Nagyon kedves lánynak látszol, nem olyan, vagy mint az-az Ashley, s a fiam meg teljesen oda meg vissza van érted.

-          Köszönöm, én is oda meg vissza vagyok a fiáért. - mosolyogtam rá. Nagyon meg kedveltem Richardot, s talán az a baleset egy kicsit változtatott rajta, meg a viselkedésén a fiával szemben.

-          Nagyon aranyosak vagytok együtt.

Még beszélgettünk egymással, kérdezgetett a suliról, a terveimről. Hát igen, a terveim, az biztos, hogy beszélek apuval, s utána meg Logannel, hogy ő mit hogyan szeretne ezek után, mert az tuti hogy nem leszek meg nélküle. Együtt mentünk be Loganhez, még hozzá nevetve, nagyon vicces egy apukája van, az már biztos.

-          Szia, fiam, jobban vagy már?

-          Igen, de mindjárt rosszul leszek, ha elcsábítod a barátnőmet.

-          Persze fiam, mert én az ilyen gyönyörű fiatal lánykora bukom. - ölelt magához nevetve Richard.

-          Igen, én meg csak azért voltam veled egész éjjel, meg azért szenvedtem, bőgtem át miattad az éjszakát, hogy megismerhessem apukádat. - mondtam nevetve.

Logan apukája elengedet, én meg odamentem a fiához, s egy vérforraló csókban részesítettem. 

1 héttel később

Logan szépen gyógyult, már otthon volt, ahonnan persze én sem hiányozhattam, most én ápoltam őt. Már a testvérét is megismertem, aki nagyon vicces. A rémálmaim nem jöttek újra elő, mivel nem voltam egyedül soha. Axel minden nap jött Loganhez. Nikki, meg persze Kellan is be-benéztek. Én visszamentem a suliba, suli után meg Loganhez, szépen vittem neki a leckét, s együtt tanultunk. Nitát az ominózus eset óta nem láttam, meg nem is beszéltem vele. Mikor átjött Axellel meglátogatni Logant, én vagy nem voltam ott, vagy a ház valamelyik másik részében tartózkodtam úgy, hogy még véletlenül se fussak vele össze.  Ha ő nem keres meg engem, én nem fogom. Az egyetemen is állandóan Ashel látom, akkor meg miről is beszélünk. 

Nikkivel egyik nap elmentünk a fodrászhoz, hogy meglephessük párjainkat, én szépen át festettem a hajam az eredeti színére, szőkére, Nikki meg kis melír csíkokat rakatott bele. Még vettünk egy-két ruhadarabot. Én egy szexi fehérneműt is kiválasztottam magamnak. Nem azt mondom, hogy ma este felveszem, csak azt, hogy egyszer biztos, hogy fel fogom, de ma tuti nem, Logan nem olyan erős még. Nagyon jól éreztem magam Nikkivel, jókat nevetünk, dumcsiztunk, szóba került apám is, aki még mindig távol volt, mert elhúzódott az ügye,. Minden nap hívott telefonon, tudja, hogy van Logan, azt is, hogy nála alszom, vagy is lakom, mert csak hébe-hóba megyek haza. Nem rajongót az ötletért, de nem tud ellene csinálni semmit. Azt a dolgot még mindig nem mondtam el neki, egyszerűen nem merem, meg ezt nem telefonon akarom közölni vele.

Richard is nagyon sokat járt haza, még ha órákat kellet is vezetni, akkor is haza jött. Mire hazaértem, már vagy száz szatyor volt a kezembe, pedig csak egy kis vásárlásról volt szó, de ez van, ha Nikkivel megyek valahova. Ledobtam mindent a napaliba s felkiáltottam Logannek.

-          Meg jöttem. Hahó, Logan!?!  - még vagy kétszer kiáltottam, aztán elkezdtem szaladni fel a lépcsőn, mivel nem válaszolt az istenért. Ha valami baja történt, én bele halok. Ezernyi meg ezernyi kép játszódót le a szemem előtt, amik nem voltak kellemesek. A szobájában nem volt. – Logan, ez istenért ne játssz velem, hol vagy?!? - nem halottam semmit sem. Megnéztem mindenhol a lakásban, de nem találtam sehol. Már patakokban folytak a könnyeim, visszamentem a szobájába, s az egyik pólóját szorongattam. Összegörnyedtem az ágyon, úgy bőgtem tovább, hogy hol is lehet, mi lehet vele.

-          Lisa, mi a baj? Hallód? Mért sírsz Lisa?- kérdezgetet valaki, de én csak nem értettem, mit mond vagy, hogy ki az, csak arra tudtam gondolni, hogy hol van az én Tulkom. – Lisa, édes, az istenért, mondj már valamit.  – nem, az nem lehet, hiszen sehol sem találtam. Lassan felnéztem, s megláttam Logant egy szál törölközőben ülni az ágyon nagyon ijedt arccal. - Lisa mond már el, hogy mi a baj, mert a frászt hozod rám.

-          Logan, itt vagy, s nincs semmi bajod, hál istennek. - öleltem meg nagyon, de nagyon szorosan.

-          Persze, hogy itt vagyok, de mért sírsz még mindig szépségem?  - simogatta a hátam közben.

-          Azt hittem, hogy valami bajod van, mikor nem válaszoltál, s utána meg elkezdtelek keresni, de sehol sem találtalak. Vagy ezernyi kép játszódót le bennem, hogy mi történhetett veled. - szipogtam még mindig, s öleltem őt.

-          Nyugi, itt vagyok, a kertben voltam úszni egy kicsit. Ne haragudj, hogy megijesztettelek.  Lisa, nem fogok eltűnni, akkor sem, ha egy kicsit lazítasz a szorításodon.

-          Ne haragudj nem akartam. - húzódtam el gyorsan. Ekkor vettem észre, hogy már az ölében ültem.

-          Na azért ennyire nem kell, csak azt mondtam, hogy lazíts a szorításodon, nem azt, hogy mássz le az ölemből. Gyere ide te szépség.

Tettem, amit mondott, visszamásztam az ölébe, s vizes hajába túrva húztam fejét közelebb. Egy szenvedélyes csókot adtam neki, közben keze össze-visszacikázott fedetlen hátamon.  Miután elváltunk egymástól a levegőhiány miatt, csak ennyit tudtam neki suttogni:

-          Szeretlek.

-          Tudom, s én is nagyon szeretlek. Nagyon jó lett a hajad, jól áll. - dicsérte meg az új hajam. A nagy ijedtségben el is felejtettem, hogy szerelmem még nem is látott szőkén.

-          Köszi, de tényleg tetszik?

-          Nagyon tetszik, szerintem jobb is, mint a másik.

-          Akkor jó, amúgy meg, ez az eredeti haj színem.

-          Nagyin csini lettél, de összevizeztelek. Nem akarsz eljönni velem fürödni? - meg sem várva a válaszomat, elindult velem a fürdőbe. Ott letett, s meg nyitotta a vizet, ami az óriása kádjába folyt. Senkinek sincs ekkorra kádja az biztos.

-          Nem mondtam, hogy akarok veled fürödni. - játszódtam az idegeivel.

-          Engem meg nem érdekel, meg amúgy is, ha nem akarnál, akkor már rég kimentél volna, s megígértem, hogy behajtom a fürdő akciódat, itt a nagy alkalom. - azzal elkezdett vetkőztetni. Szép, lassan, ahogy húzta le kis felsőm, a szabaddá vált testemet úgy csókolta végig. Én meg csak nyögdécseltem. Logan egyszer csak abba hagyta, amit csinált, s ellépet mellőlem elzárni a vizet. Jó sok volt benne, s jó habos. Míg ő a káddal ügyködöt, én levettem magamról a szoknyát meg a fehér neműmet is. Logan háta mögé lopóztam, s kioldottam a törcsijét. Ahogy sejtettem, nincs rajta fürdő naci, csak azok a formás seggek. Logan lassan megfordult, megbabonázva vággyal teli szemeit az enyémekbe fúrta. - Így még gyönyörűbb vagy. - suttogta fülembe.

Figyelem!

Nos úgy érzem mostanában nagyon el hanyagoltok, meg lehet mindenki nyaral valahol, nem tudom. Már csak egyetlen egy komi kellene s akkor már jönne is a friss feji.! De míg nincs meg az ez 1 nyamvat komi addig NEM is fog jönni a friss, úgy hogy ha valaki jár még erre fele rajtam kívül legyen olyan kedves és jó írjon legalább egy mondatot, pusz (L) Mano(L)
U:I a komi határ nem fog változni!  

Félreértések napja

Egy nagyon nagy elnézéssel jövök mindenkinek.

Nagyon sajnálom! Én is bele estem ebben a csapdába, úgy mind több mindenki más, nem hibázattok érte senkit sem, egyáltalán, én is elkövettem a hibát, hogy nem néztem utána a dolgoknak. Hogy miről is beszélek, „a legromantikusabb történet” díjról, amit jogtalanul kaptam meg, Mivel ez egy nem ajándékozható díj ezt a díjat csak az kaphatja, meg akinek a díj létre hozója adja. Mert ez egy különleges díj. Nos, még egyszer elnézést, mert én is tovább adtam. A díj készítőjével- Rímea, már  meg beszéltem a dolgokat, hál istennek.  Nem haragszom itt senkire sem. Sem arra akitől kaptam Rímeára mert szólt érte. Azért mert meg tudtuk beszélni kaptam egy "díjat" kiteszem az oldalra a képekhez. Most nem írok mik hozzá a szabályokat, majd egyszer.
Nos azt hiszem ennyi lenne.
Üdv (L)Mano(L)

11.fejezet

11. fejezet.

Mivel nem tudtam, hogy mit csináljak még mindig, így hát csak álltam ott és néztem Logan várakozó tekintetét. 

-          Lisa gyere közelebb, mert még nem nagyon tudok fel ülni.

Mikor meghallottam a hangját, tettem, amit mondott, én is nagyon, de nagyon szerettem volna megcsókolni. Lassan, óvatosan hajoltam felé, két kezem a feje mellet volt a párnán, mikor megéreztem ajkaimon az ajkát. Azt hittem ott helyben elolvadok, olyan finom, puha és érzéki ajkai voltak.  Lassan becézgettük egymás száját, nyelvével kért bebocsájtást, amit én hülye lettem volna megtagadni tőle. A csókunk egyre szenvedélyesebb lett, levegőhiány miatt el kellet válnunk egymástól, ha nem akartunk megfulladni. Homlokomat a homlokának döntöttem és úgy néztük egymást jó pár percig. Ennek a szép pillanatnak Logan fájdalmas arca vetett véget.

-          Logan, jól vagy? Mid fáj? – hajoltam el tőle, s vettem jobban szemügyre – Szólok egy nővérnek, már rég szólnom kellet volna.

-          Nyugi Lisa, csak kezd elmúlni a fájdalomcsillapító hatása.

-          Nem baj, akkor is szólok valakinek, hogy felébredtél. Nézzenek csak meg, az nem fog ártani, s akkor talán végre egy kevésbé higiénikusabb szóbába tesznek majd.

Kimenetem a folyosóra, a nővérpulthoz s szóltam, hogy Logan felébredt már, és vannak fájdalmai. A nővér kedvesen mondta, hogy mindjárt megnézi, s szól a doktorúrnak is. A nővér bement hozzá, én addig kint várakoztam, míg várakoztam egy öltönyös férfit pillantottam, meg, aki nagyon, de nagyon hasonlított az én szexi fél istenemre. Markáns arca beesett volt, szemei alatt karikák voltak. Lassan jött a folyosón a szemeit le nem vette rólam, olyan áthatóan nézett engem. Én meg álltam a tekintetét, szóval ő Richard Jenkis.  Odaért hozzám és már szólásra nyitotta volna a száját, mikor megláttam a háta mögött a dokit jönni. Hátra fele mutattam neki, ő megfordult.

-          Jó napot, ön biztos Logan édesapja. – mondta mosolyogva a doki.

-          Igen, Richard Jenkis, hogy van a fiam? – kérdezte Logan apja. Én meg csak álltam ott, mint egy… nem is tudom mi. Nagyon örültem, mikor a nővérke kijött és szólt, hogy menjek be Loganhez, mert keres. Én meg, mintha valami rosszat követtem volna el, besunnyogtam ahhoz a tulokhoz.

-          Édesapád itt van, nagyon hasonlítotok egymásra.

-          Ugye nem ijesztett meg?

-          Nem, senki nem tudna tőled elijeszteni, még akkor sem, ha pisztolyt tartanak a fejemhez. Még akkor se mondok le rólad. – mentem oda mellé és puszit nyomtam az ajkára.

-          Azt hiszem, lassan be fognak jönni, úgy hogy ezt folytassuk máskor. – ajánlotta.

-          Rendben van. Kaptál gyógyszert?

-          Igen, hál istennek. Nagyon rosszul festek?

-          Nagyon szexi vagy ezzel a kis sebbel. – érintettem meg a homlokán lévő sebet.

-          Te meg nagyon fáradtnak látszol, menj haza és aludj egyet, meg aztán suliba is kell menned már.

-          Nem megyek még, csak a jövő héten. A rendőrségre kell mennem, meg ezt apuval is meg kell beszélnem pénteken, jön haza. És a dokim is nagyon rendes volt, adott egy kis szabit még. Nem akarlak itt hagyni Logan.

-          Meg leszek nyugi, nem lesz semmi gond. Aludd ki magad, s holnap bejössz, ha akarsz.

-          Persze hogy jövök, de menni sem akarok. - igazából féltem, hogy Ash ide dugja azt a csinos kis pofikáját, meg aztán ott voltak azok az álmok is, de ezt nem kötöttem az orrára. – Logan Ashley-vel mi lesz? Tudod, hogy nem fogom engedni, hogy a közeledbe, menjen, nem érdekel, mit csinál, de többet nem.

-          Lisa, nyugi, nem fog idejönni, nagyon összevesztünk, mikor veled a kórházban voltunk, ki adtam az útját, és remélem megértette, hogy nem szeretem… – nem tudta folytatni, mert be jött az édesapja.

-          Szia, fiam.

-          Szia, apa. – mosolygót csibészen Logan az apjára.

-          Hogy csináltad ezt?

-          Ő könnyen, nem kellet volna ide jönnöd meg vagyok, élek. – mondta az a félisten tiszta vidáman, mintha nem egy elég fontos műtéten lenne túl.

-          Ja, nagyon, csak majdnem ott maradtál, és a frászt hoztad ránk. – szólaltam meg hirtelen. – Én most megyek, délután majd benézek, ne kezdj ki a nővérekkel. – próbáltam viccelni. Már az ajtóban álltam, mikor Logan szólt nekem.

-          Lisa, gyere csak vissza, mintha el felejtettél volna valamit. – értetlenül néztem rá, nem tudom mit felejthettem el. Visszamentem hozzá és csak néztem őt, a kezével intett, hogy menjek közelebb. Azt hittem, hogy valamit suttogni akar a fülembe, de helyette megcsókolt. Amint az ajka az ajkamhoz ért elfelejtettem, hogy hol vagyunk és hogy az apja ott áll nem messze tőlünk. A levegő miatt elváltunk, kábultan néztem vissza rá.

-          Szeretlek. – ennyit bírtam kinyögni.

-          Én is téged.

-          Ő viszont látásra Mr. Jenkis, örültem a találkozásnak.

-          Én is Miss. Mars. Üdvözlöm az édesapját. – meglepetten néztem vissza.

-          Megmondom neki. Szia Logan. – azzal otthagytam apa is fiát egyedül. 

Lassan hajtottam hazafele, közben azon gondolkoztam, hogy mennyi minden történ az óta velem, hogy ide költöztünk, s erről eszembe jutott apám, ha meg jön beszélnem, kell vele. Hogy mondja meg egy lány a saját apjának, hogy majdnem megerőszakolták? Az élet nagy kérdései. 

Logan szemszög

Nagyon tetszett ez az egész helyzet, végre bevallotta, hogy mit érez, de az aggasztott egy kicsit, hogy búcsúzóul meg el sem köszönt. Nagy gondolkodásomból apám ébresztett fel.

-          Nos, fiam, ki ez a lány? – kérdezte. Nem is az érdekli, hogy vagyok, hanem az, hogy ki Lisa.

-          Most már bizton állíthatom, hogy a barátnőm. – mondtam neki széles mosollyal.

-          Nagyon csinos lány, és kedvesnek is látszik, nem úgy, mint az-az Ashley. Tényleg, vele mi történt? – csodálkozva néztem apámra. Tudtam, hogy nem szereti Asht, de azt nem, hogy ennyire érdekli az életem. 

-          Szakítottam vele, mikor Lisát kísértem vissza kontrolra. Elegem lett a hazudozásaiból, meg nem is igazán érdekelt, már akkor jobban érdekelt Lisa. – elmeséltem neki mindnet töviről hegyire.

Meghallgatott, nem ítélt el, semmiért sem. A balesetemről is beszéltünk, valójában rég nem voltunk ennyit egy légtérben, nem hogy úgy, hogy beszélgettünk is volna. Egész estig velem maradt. Este elköszönt tőlem és mondta, hogy holnap után jön, csak elintéz egy két dolgot. Délután folyamán kaptam egy egyszemélyes szobát, s végre aludhattam egy kicsit.  Este, nem is este inkább az éjszaka, arra keltem, hogy nagyon elzsibbadt a kezem, s nem értettem az okát, de amint kinyitottam a szemem, rájöttem. Lisa nyugodt arcát láttam, a feje a kezemen volt, óvatosan megpróbáltam kihúzni alóla, de nem sikerült. Álmosan nézett fel rám, azokkal a gyönyörű szemekkel.

-          Ne haragudj, nem akartalak fel kelteni.

-          Te ne haragudj, hogy belopóztam hozzád.

-          Semmi baj, úgy is hiányzót már…

-          Mi csoda? – nézett rám értetlenül.

-          Ez. – fogtam és meg csókoltam, lassan, lágyan és finoman, mindent bele adtam, amit éreztem iránta.