7.fejezet

7. fejezet

Nita szemszög:

Nem akartam elhinni, amit Ash állított. Nem tenne ilyet Lisa, tudom, de olyan fura mostanában, meg ahogy nekem is hátat fordított.

-        Esküszöm, ott álltam és ittam az innivalómat, mikor oda jött és el kezdte mondani, hogy hagyjam békén Logant. - mesélte Ash - és egyszer csak felpofozott.

-        Nincs semmi baj Ash, már vége, többet nem fog, ígérem. - próbáltam nyugtatni Ashleyt. - Axel haza vinnél engem meg Asht, azt hiszem, elég volt ebből a buliból.

-        Persze, gyertek, menjünk. - mondta, olyan cuki ez a fiú.

-        Hagyjátok, majd én haza viszem Asht, menjetek csak ketten. Gyere Ash, haza viszlek. Jó?

-        Jól van, köszi. - szipogott még mindig Ash. Logan haza indult Ashleyvel, mi meg Axellel mentünk az autójához.

-        Hölgyem. - nyitotta ki nekem az ajtót.

-        Köszönöm uram.

-        Nita, kérdezhetek valamit?

-        Persze, mondjad csak.

-        Te elhiszed ezt az egészet? Mármint, amit Ash mondott?

-        Nem tudom, de szerintem igaz. - közben haza értünk. Axel kiszállt a kocsiból és kinyitotta nekem is az ajtót.

-        Nagyon jól éreztem magam veled. Nem lenne kedved holnap edzés után összefutni?

-        De, nagyon is. Majd holnap meg beszéljük facebookon, hogy mikor, jó?

-        Ok. - elkísért az ajtónkig és kaptam az arcomra egy puszit tőle. Megvártam, míg visszamegy az autójához és elhajt, ezután én is bementem. Lefeküdtem, és azzal a tudattal nyelt el az édes álom, hogy milyen helyes srác ez az Axel, és holnap vele fogok az edzése után lenni.

Melissa szemszög:

Szép lassan vezetem hazafele, és közben azon gondolkoztam, hogy holnap mi lesz.

A reggel hamar eljött, lezuhanyoztam kiválasztottam a ruhámat, megfésülködtem és lementem apuhoz reggelizni.

-        Szia apu. - köszöntem neki.

-        Szia kincsem, jössz enni?

-        Igen jövök, csak sietek, mert Niki jön nemsokára, és vásárolni megyünk.

-        Oké, menjetek csak. Kell pénz, adjak?

-        Nem, nem kell, köszi. Van még nálam, meg úgy is csak egy-két ruhát szeretnék venni. – közben csengettek.

-        Megyek, kinyitom az ajtót, te addig egyél nyugodtan.

-        Jó napot Alex, Lisa fent van már?

-        Igen, gyere csak be Niki. Épp reggelizik.

-        Köszönöm. Szia Lisa. - mondta Niki, de olyan fájdalmas arccal.

-        Mi történt, ki vele? Had halljam.

-        Tényleg felpofoztad Asht tegnap éjjel? - én meg le voltam fagyva, ezt meg honnan tudja, hogy felpofoztam? Kérdeztem elsőnek magamtól, aztán Nikitől.

-        Reggel Nita hívott, hogy mit tudok erről az egészről. Én meg értetlenül álltam és hallgattam.

-        Igen Niki, felpofoztam, mert azt mondta, hogy hagyjam békén Logant, mert ő az övé és felejtsem el. Nem fogja hagyni, hogy elvegyem tőle. Utána meg még azt feltételezte, hogy lefeküdtem vele, de persze ő nem így fogalmazott. Ez miatt kapta a pofont.

-        Értem. Hát Nita nem így mesélte. - azok után, amit Niki mesélt, sokkolva voltam. A legjobb barátnőm azt hiszi, hogy… Mit is hisz, nem is tudom, de nem érdekel, ha ennyire nem ismer, akkor jó, legyen, majd ha akar valamit, szól.

-        Menjünk Niki jó? Ez az egész nem így történt, de mindegy, engem nem érdekel.

-        Engem meg igen, mert nem tetszik nekem ez a csaj.

-        Egyetértek, de ha Anitának ő kell, hát legyen.

Hamar felmentem a fontosabb dolgokért, és el is indultunk Nikivel. Az egész utat végig beszélgettük a plázáig, többet nem is került szóba Ash. Örültem, hogy legalább ő hisz nekem, ha a másik barátnőm nem is. Nikivel épp ebédeltünk, mikor megláttam Anitát meg Axelt kézen fogva sétálni és nevetgélni, mögöttük meg Ash jött Logannel.

-        Szép, nekem meg azt mondja, hogy ki nem állhatja.

-        Mi az, mit mondasz?

-        Nézz a hátad mögé és megérted.

-        Igen, már értem, ne is figyelj rájuk, de azért egyet árulj el nekem, oké? Ha nem érdekel Logan, mert szerinted egy tulok, akkor miért foglalkoztat, hogy mi van vele? Vagy esetleg érzel iránta valamit?

-        Niki, ez nem olyan egyszerű. Kedvelem, mert olyan… olyan kedves, még ha elsőnek bunkó is volt, és mikor meg akart csókolni, akkor azt én is akartam. Jaj Niki, én sem értem már saját magamat. - néztem rá fájdalmasan.

A napjaim úgy teltek, hogy suli, táncpróba, tanulás, evés és alvás. Néha Nikivel meg Kellenel voltam, vagy a számítógép előtt ültem és Hennával dumcsiztam. Nita felém sem nézett, semmi, állandóan vagy Axellel, vagy Ashel volt. Logan, hát igen, ő elvileg összejött még is csak Ashleyvel. Nem érdekelt már ez az egész, legyenek boldogok. Mondtam Nikinek, hogy nem fog összejönni a pompon csapat, mert akkor még ott is Ash örömittas képét kellene néznem.

Egyik délután épp a táncpróbámról mentem haza, mikor valaki a sötét utcán megrángatta a kezemet, és egy sötét sikátorba vitt. A számat befogta, én meg minden erőmmel ütöttem, rugdaltam, de semmi haszna nem volt.

-        Nyugalom, nem lesz semmi baj, csak játszunk egy kicsit. Tudod, nagyon megtetszettél, mikor ott fent táncoltál a rúdon. - súgta a fülembe.

Elengedte a számat, és elkezdtet csókolni, fel végig a nyakam mentén, és a pólómat is kezdte felfele gyűrni. Már az arcomnál járt, mikor meghallódtam, hogy valaki megy az utcán, és egy nagyot sikítottam.

- Segítség!!!

Ezzel egy időben egy akkora pofont kaptam, hogy a földön kötöttem ki. Megérte, mert két fiú bejött a sikátorba, és a felém közelítő férfit lefogták. A sarokba kuporogtam, és sírtam. Az egyik fiú oda jött, és hozzám akart érni, de én, amilyen gyorsan csak tudtam, elhúzódtam tőle.

-        Semmi baj, nincs semmi baj. Már szóltunk a rendőrségnek, nyugodj meg, jó. - ismerem ezt a hangot, de ő hogy lehet itt? Nem lehet, csak képzelődöm a sokktól.

-        Nem, te nem lehetsz. - szipogtam.

-        Ki nem lehetek? Hogy hívnak? - kérdezte.

-        Logan! Mindjárt jönnek a rendőrök. Nem akarnád kihozni onnan a lányt, megnézni, hogy jól van-e?

-        Nem engedi, hogy hozzá érjek. Teljesen a sokk hatása alatt van. - ő az, Logan, még sem képzelődöm.

-        Megengeded, hogy kivigyelek innen, vagy hogy csak megnézzem a fejed, mert vérzik?

Eddig nem is vettem észre, hogy vérzik. Még mindig lefelé néztem, nem mertem felnézni.

Lassan valaki hozzám ért, és elkezdte felemelni a fejemet. Nem láttam még azokat a szemeket ilyen fájdalmasan nézni, mikor rájött, ki vagyok. Nem gondolkoztam, csak a karjaiba vetettem magam, még mindig féltem, hogy az-az ember idejön hozzám. Újra elkezdtem sírni.

-        Shhh. Semmi baj Lisa, nincs semmi baj, itt vagyok, nem bánthat. Axel jó erősen fogja, és mindjárt jön a rendőrség is meg a mentő, nyugalom. – ölelt át.

-        Már itt vannak a mentők. Gyere, hozd a lányt Logan, meg lehet, van valami baja a sokkon kívül is, jó nagyot eshetett.

-        Lisa az, a szája és a feje vérzik. Biztos, mikor az a szemét megütötte, akkor verte be a fejét.

Ezek után nem sokra emlékszem, már csak arra, hogy Logan felállt velem, és a mentőhöz vitt.

Logan szemszög:

 Ott ült előttem, a sarokban a lány, és nem engedte, hogy hozzá érjek. Biztos, még sokkban van.

-        Semmi baj, nincs semmi baj, már szóltunk a rendőrségnek, nyugodj meg, jó. - kezdtem el neki beszélni, hátha meg nyugszik.

-        Nem, te nem lehetsz. - szipogta.

-        Ki nem lehetek? Hogy hívnak? - kérdeztem tőle a legkedvesebb hangomon.

-        Logan! Mindjárt jönnek a rendőrök, nem akarnád ki hozni onnan a lányt, megnézni, hogy jól van-e?

-        Nem engedi, hogy hozzá érjek, teljesen a sokk hatása alatt van. - válaszoltam Axel kérdésére. A lány nem szólt egy szót sem, csak keservesen sírt.

-        Megengeded, hogy kivigyelek innen, vagy hogy csak meg nézzem a fejed, mert vérzik?

Lassan, óvatosan hozzáértem, és elkezdtem a fejét felemelni, de amit ott láttam, azt az arcot soha nem felejtem el. Melissa volt az, megtörten, vérző szájjal. Ez után, azt vettem észre, hogy rám veti magát, és még keservesebb sírásba kezd. Próbáltam nyugtatni, de még mindig nehéz volt felfogni nekem is, hogy mi történhetett volna vele, ha nem halljuk meg, hogy kiált.

-        Shhh. Semmi baj Lisa, nincs semmi baj, itt vagyok, nem bánthat. Axel jó erősen fogja, és mindjárt jön a rendőrség is meg a mentő, nyugalom. – öleltem magamhoz.

-        Már itt vannak a mentők. Gyere, hozd a lányt Logan, meg lehet, van valami baja a sokkon kívül is, jó nagyot eshetett.

-        Lisa az, a szája és a feje vérzik. Biztos, mikor az a szemét megütötte, akkor verte be a fejét. - válaszoltam Axelnek, és felálltam Lisával, oda vittem a mentősökhöz, de akkor már elájult.

-        Csináljanak már valamit, kérem!

-        Mi történt, hívták a rendőröket?

-        Igen, már hívtuk őket.

Megjöttek a rendőrök is, Axel ott maradt velük. Én Lisával mentem a kórházba, nem akartam egyedül hagyni, aggódtam érte nagyon. Beértünk a kórházba, Lisát elvitték kivizsgálni, én addig a körmömet rágtam, hogy mi lehet vele, és mit csinálnak eddig. Kijött egy doki onnan, ahol Lisa volt.

-        Jó estét. Ön hozzá tartozó?

-        Igen, a barátja vagyok. Jól van?

-        Nem lesz semmi baja, egy kisebb agyrázkódása van, és még a sokk hatása alatt áll. A szüleit tudná értesíteni, mert az édesapját eddig nem sikerült elérnünk?

-        Igen, persze. Bemehetek hozzá?

-        Menjen nyugodtan, úgy is magát szólongatja. Elég nyugtalan, még mindig nagyon fél, éjszakára bent tartjuk.

-        Köszönöm szépen.

Lisa szemszög:

Arra emlékszem csak, hogy Logant szólongatom, miközben orvosok vizsgálnak. Nagyon fáradt vagyok, és félek. Mi van, ha megtalál az-az ember? Bele sem merek gondolni, hogy mi történhetett volna, ha Loganék nem járnak arra, és nem hallják meg a kiáltásomat. Kiment az utolsó doki is, aki még bent volt nálam. Nagyon fáj a fejem, meg a karom ott, ahol megszorította az az állat. Ha becsukom a szemem, látom az arcát.

Egyszer csak Logant jött be hozzám. Mit keres még itt? Ash már biztos várja, hiszen annyira oda van érte.

-        Jóbban vagy? – kérdezte, és még egy kicsi mosolyt is dobott felém.

-        Nagyon fáj a fejem, és fáradt vagyok. Mit keresel még itt? Ashley már biztos vár. Én meg leszek, nyugodtan menjél. - mondtam fojtott hangon. Nagyon szerettem volna, ha marad, de nem akarom, hogy Ash megint össze-vissza hazudozzon, és még Nikit is elvegye tőlem.

-        Nem megyek sehova, itt maradok veled, ha tetszik, ha nem.

-        De hát Ashle... - de a mondatott már nem tudtam befejezni, mert Logan közbeszólt, amivel nagyon meglepett.

-        Nem érdekel Ash. Jó helyen van ott, ahol most van. Most csak is kizárólag te érdekelsz. Próbálj meg aludni, jó? Holnap nehéz napod lesz. Míg el nem felejtem, édesapád?

-        Hamburgban van egy nagyon fontos tárgyaláson, csak három nap múlva jön meg, de miért kérdezed?

-        Mert szólni kellene neki, hogy mi történt veled, nem? S ha bíróságra megy az ügy, akkor kelleni fog egy ügyvéd.