7. fejezet

I'm so sorrya a vég le maradt nem tudom mért nem rakta ki ne hari szóval most egy kis kibővítés mivel nem ennyi van a gépemen csak hát nem tom.....

(L)Mano(L)

-        Ezen még nem is gondolkoztam, de apunak még nem fogok szólni, mert ez, amin most dolgozik nagyon fontos, nem akarom most ezzel zavarni. Holnap majd felhívom a család ügyvédjét, és szolok neki mindenről. - egy nagyot ásítottam, már nagyon fáradt voltam.

-        Aludj el nyugodtan, már kezd úgy is hatni a fájdalomcsillapító. Én itt maradok melletted.

-        Logan, tényleg haza mehetsz, meg leszek, és biztos, hogy a szüleid is aggódnak érted.

-        Nem lesz semmi gond. Apám dolgozik, és nem is nagyon foglalkozik velem. Édesanyám meg… hagyjuk, majd máskor elmesélem, de nem most. Most aludnod kell. - nyomott egy puszit a fejemre, és visszaült a fotelbe.

-        Köszönöm.

-        Mit köszönsz?

-        Hogy megmentettetek.

-        Ezen nem kell semmit sem köszöni, ha bárki más lett volna, akkor is oda mentünk volna segíteni. Nagyon megijesztettél, főleg akkor, mikor elvesztetted az eszméletedet.

-        Ne haragudj. - kértem tőle bocsánatot.

-        Nem haragszom. Mért haragudnék? Jól van, most már tényleg aludj.

Itt befejeztük a beszélgetést. Nagyon álmos lehettem, mert rá 5-10 percére lecsukódtak a szemeim és elaludtam.

Jöttem ki az épületből, és hirtelen valaki elkapta a kezem. A sikátorba húzott, és el kezdett csókolgatni, a pólómat felgyűrni, a szoknyámat meg lehúzni. Mindenhol éreztem a kezeit, de semmit nem tudtam ellene tenni.

-        Kérem ne, ne bántson! Vigyen el mindent, csak ne bántson, hagyjon békén!

-        Nyugalom, nem fog fájni, nem lesz semmi baj.

-        Neeeeeeeeeee!!!!!!!! - ordítottam.

Itt véget ért, mert valaki felrázott. De én csak sírtam és sírtam.

- Nincs semmi baj, shhh… Már vége, itt vagyok, nem engedem, hogy többet bántson. - hallottam a megnyugtató szavakat. A sírásom is kezdett abba maradni. Logan karjai között újra el tudtam aludni