10.fejezt

Jó olvasást.. s szeretnék legalább 3 komit:)

10. fejezet

Mind a ketten kiszálltunk a kocsiból, elindultunk a ház felé. Én mentem elől, Logan csendben jött mögöttem. Egyenesen a napaliba mentem, leültem az egyik kanapéra és vártam, hogy ő is csatlakozzon hozzám. Leült mellém és nézett rám, azokkal az igéző szemekkel. Szent sajtos rúd, nem igazán könnyíti meg a helyzetemet.

-        Lisa, apukád hamarosan jön haza, és azt hiszem, hogy ideje lesz elkezdenem összeszedni a dolgaimat. Bár nem nagyon akaródzik ez a dolog. Ha szeretnéd, veled lehetek, mikor beszélsz apukáddal. Ne érts félre, nem szeretném megszüntetni ezt a kapcsolat, mert nagyon is megkedveltelek. Mikor először megláttalak, azóta kedvelek, most még jobban, így, hogy megismertelek. Szeretném, ha ezentúl is barátok maradnánk, vagy esetleg többek. – óóó, ezt nagyon nem akartam. Már nyitotta a száját, hogy folytassa, de én belefojtottam a szót.

-        Ez így nem lesz jó, én ezt nem akarom fojtatni. Egy nagyon jó barátnak megmaradsz nekem. Ne értsd félre, nagyon hálás vagyok neked, azért mert velem voltál ebben az időszakban, én is megkedveltelek téged, de azt szeretném, ha ezt itt és most befejeznénk, holnap összepakolnál és elfelejtenénk ezt az egészet, s úgy viselkednénk, mint csak ismerősök. - nagyon nehéz volt ezt megmondani neki. és látni azokat a csodálatos szemeket fájdalmasan csillogni. Ha még öt percet itt kell ülnöm, és néznem azokat a szemeket, akkor elbőgőm magamat, és egy nagyon rossz dolgot fogok tenni. Lassan felálltam, és elindultam az emeletre, félúton megálltam és visszanéztem Logan fájdalommal teli arcára. Csak ennyit tudtam kinyögni, ezt is nagyon nehéz volt úgy, hogy ne bőgjem el magam. - Sajnálom, s jó éjt.

Ezzel befejezve a beszélgetést bementem a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Levetkőztem és beálltam a jó meleg víz alá, ami jól esett, ellazította az izmaimat, de a gondolataimat sajna nem tudta elmosni. Úgy egy fél óra után kiszálltam, megtörölköztem, felvettem a hálóingem, és készültem lefeküdni az ágyamba, mikor egy kis neszt hallottam lentről. Kinéztem a folyosóra, és láttam, hogy a vendégszoba ajtaja nyitva van. Leszaladtam a lépcsőn, Logan háttal állt nekem, és valamit nagyon írt az asztalon. Megláttam mellette a cuccait, amit hozott magával, ekkor jöttem rá, hogy most készül elmenni. Még el sem köszönt volna személyesen, csak írt volna egy levelet, bár én se köszöntem volna el a helyében, nagyon buta voltam vele.

-        Logan, kérlek ne.

-        Ne mondj egy szót se. Megértettem, felfogtam, legyél boldog Lisa, és vigyázz magadra. - azzal otthagyott engem a nagy házban egyedül.

Ott és akkor értettem meg, hogy mit is jelent nekem ez a fiú, de már késő volt, mert kisétált szó szerint az életemből. Lementem, kinyitottam az ajtót, de már csak a kocsi hátulját láttam. Patakokban folytak a könnyem, úgy mentem vissza a házba, bezártam a bejárati ajtót, még a szobám ajtaját is. Bebújtam a takaró alá, és csak sírtam azon, hogy hogyan tudtam így elrontani mindent. Egy részem tudta, hogy ennek így kellet lennie, mivel Logannek ott van Ash. Nagy nehezen elaludtam, bár ne tettem volna, újra előjöttek azok az álmok. Megint sikoltozva keltem. Viszonylag hamarabb megnyugodtam, de utána már csak forgolódtam, és gondolkodtam. Valamikor hat óra fele eszeveszett csörgésbe kezdett a telefonom, ahogy csak tudtam szaladtam érte. Nikki nevét írta ki, fogalmam sem volt mit akarhat ilyenkor, így hát nem volt mit tennem, felvettem.

-        Halló, Nikki hogy-hogy ilyen korán fent vagy? - kérdeztem tőle.

-        Lisa, nagy baj van, ide kell jönnöd. Én ezt egyedül nem bírom, és téged is érint. - mondta fojtott hangon barátnőm. Nem értettem semmit, de azt ki lehetett hallani a hangjából, hogy sír.

-        Nikki mond már, hova kell mennem, s mi történt?

-        Logan, balesetet szenvedett, mikor ment haza. A kórházban vagyok Axellel meg a szüleivel. Ő hívott fel 4 órája. Nem értek semmit, hisz veled volt, hogy... - nem tudtam felfogni, mikor azt mondta, hogy balesetet szenvedett, ott mintha elvágták volna a biztosítékot az agyamba.

-        Felöltözöm és ott is vagyok. Nikki mond, hogy él. - kértem tőle a legfontosabb dolgot.

-        Még él. - mondta Nikki. Még él, de meddig, ha csak MÉG él.

-        Most leteszem, és megyek is, szia. - meg sem vártam, míg elköszön tőlem, szaladtam a szobámba felöltözni. Megkeresetem a kabátomat, a táskám, kulcsot és már mentem is.

Tudtam, hogy az én hibám, mert elengedtem olyan állapotban, nem szabadot volna. Be se zártam a házat, csak szaladtam az autómig. Tövig nyomtam a gázt egészen a kórházig. Szaladtam a recepciós pulthoz, ott egy középkorú hölgy ült. Amilyen illedelmesen csak lehetett kérdeztem tőle meg, hogy hol találom Logant.

-        Második emelet, de még nem mehet be hozzá, még tart az operáció.

-        Nagyon szépen köszönöm. - nem vártam a liftre, az túl lassú lett volna, így inkább a lépcsőn mentem. Nikki ott ült Axel mellet, két idősebb ember meg állt a műtő előtt. Mikor megláttak, Nikki azonnal odaszaladt hozzám. Eddig egyáltalán nem sírtam, de mikor megölelt drága barátnőm, elkezdtek folyni a könnyeim.

-        Hogy van és mi történt Nikki? - kérdeztem tőle.

-        Ment haza fele és karambolozott egy másik sofőrrel, aki részeg volt. A részeg sofőr meg halt, Logan meg még a műtőben van már vagy két órája, és semmit sem tudunk róla.

-        Ne aggódj Lisa, semmi baj nem lesz. – jött oda hozzám Axel.

-        Ez az egész az én hibám, ha nem mondom neki azt, és nem engedem el úgy, akkor nem történik ez, akkor még mindig ott aludna mellettem, mint eddig minden éjjel. - tört ki belőlem a sírás.

-        Lisa nem a te hibád, hallod? Nem tehetsz róla, hogy a sofőr részeg volt.

-        Te nem érted, az én hibám.

-        Hagyd abba Lisa, most rögtön. Szüksége lesz rád, ha kihozzák őt onnan, úgy hogy szedd össze magad. Most gyere ide, és ülj le.

-        Jó estét! - köszöntem Axel szüleinek.

-        Szia, Lisa. - én meg értetlenül néztem rájuk. - Axel meg Logan sokat mesélt rólad, remélem, jobban vagy már.

-        Igen, köszönöm szépen, már jobban vagyok. - ezek után nem is beszéltünk egymással, csak vártuk, hogy az a rohadt ajtó kinyíljon, s a doki kilépjen rajta, hogy valami hírt mondjon Loganről. 2órán át ott ültünk, mikor végre valahára ki jött egy orvos.

-        Hogy van? Ugye él még? Mondja azt, hogy él, kérem. - tört ki belőlem a sok kérdés és kérés.

-        Nyugodjon meg kis asszony, most már jól van. A belső vérzést sikerült megállítanunk, a vérveszteséget meg pótolnunk. Van rajta egy két karcolás, meg egy kicsit súlyosabb seb a mellkasán, de azt is sikeresen összevarrnunk. Most még az intenzíven lesz pár napig. Az édes apjának már szóltak?

-        Igen, már értesítettük, holnapra itt is lesz. - válaszolta Axel apukája.

-        Be lehet hozzá menni? - kérdeztem, és nagyon reméltem, hogy igent mond.

-        Be, de csak egy ember, de azt ne várják, hogy még fel fog ébredni, még körülbelül három-négy órán át aludni fog az altató és a sok vérveszteség miatt.

-        Köszönjük szépen. - ekkor tolták ki Logant a műtőből, az arca elgyötört volt, sok pici seb volt rajta, de más nem látszódott.

-        A 489-es szobában megtalálják, és a nővérke egy embert beenged hozzá.

Elindultunk mind annyian Logan után, fel a 489-es szobához.

-        Nos, ki fog a fiatalúr mellett virrasztani, míg felébred? - itt a nővérke ránk nézett, utána minden szem rám szegeződött.

-        Én, ha lehet. - fordultam a nővér felé.

-        Akkor tessék velem jönni.

-        Köszönöm. - mondtam Axel szüleinek. Axel még oda jött hozzám és a fülembe suttogott.

-        Ne roncs el semmit, igazán rájöhetnél, hogy szereted őt, meg arra is, hogy ő is szeret téged. Sok sikert. - nyomott még egy puszit az arcomra, és ott hagytak mind a nővérrel.

Rám került egy olyan steril zöld izé, mivel csak úgy mehettem be hozzá. Mikor beértem, nem láttam azt az erős fiút, akit megismertem, csak azt láttam, hogy milyen védtelen, hogy bárki bármit csinálhatna vele most. Odahúztam mellé egy széket és leültem rá. Megfogtam a kezét, s azt simogattam egész éjjel. Nem tudtam semmi másra gondolni, csak arra, hogy mennyire fájna, ha valami történne ezzel a férfival. Nem tudom mikor aludhattam el, mert már csak azt éreztem, hogy valaki megszorítja a kezemet. Álmosan pislogtam egyet és megláttam, hogy Logan kezd ébredezni. Megpróbáltam kihúzni a kezemet a kezéből, de nem engedte el. Oké nem esünk pánikba, óvatosan a felálltam, és megsimogattam szabad kezemmel az arcát.

- Logan - szólítottam meg. - Fáj valamid, szóljak a nővérnek? - kérdeztem tőle nagyon halkan.

- Inni. - mondat kissé rekedtes hangon.

- Oké, máris adom. - egy pohárba vizet töltöttem, rakta bele egy szívó szálat és a szájába tettem. Úgy itt, mint aki már három éve nem kapott semmi innivalót.

- Lassan, mert félre fog menni, hallod. Nem akarom, hogy megfulladj. - kicsit lassított az ivással, de a szemét még mindig nem nyitotta ki. Megitta az őszeset, ami a pohárba volt. Mikor letettem a poharat, akkor nyitotta ki a szemét.

- Mit keresel te itt? - ez volt az első kérdése.

- Vigyáztam az álmodra. Ne haragudj rám, mindent, amit mondtam tegnap este nem gondoltam komolyan, csak hazudtam, mert úgy tűnt, hogy az lenne mindkettőnknek a legjobb, ha csak ismerősök lennénk, s azt is sajnálom, hogy ide kerültél miattam.

- Az hogy ide kerültem, nem a te hibád, nem kellet volna eljönnöm késő este feldúltan. Ne merd hibáztatni magad. Lisa, azért mert balesetem volt, nem kell mást mondanod, nem kell azért, mert majdnem meghaltam, velem lenned.

- Most ugye ezt te sem mondtad komolyan, hogy csak bűntudatból vagy szánalomból lennék veled. Nem figyelsz rám, de nagyon, itt én azt próbalom neked ki nyögni, hogy SZERELMES vagyok beléd, nem csak SZERETLEK, hanem teljes mértékben beléd zúgtam. Már azóta, mikor belém jöttél, és már az sem érdekel, ha ki kellene nyírnom azt a ribancot, hogy az enyém lehessél. És ezt most jól jegyezd meg, nem érdekel, mit mondasz, akkor is melletted fogok lenni. - végén már megint patakokban folytak a könnyeim, hú de hisztis picsa lettem.

- Befejezted? - kérdezte.

- Igen, be. - hüppögtem még mindig

- Jó akkor most már igazán, ide jöhetnél. - intett a kezével.

- Mondjad.

- Csókolj végre meg az istenért, mert már nem bírom. - mondta nekem, én meg csak néztem rá, mint borjú az új kapura…. 

(: én a kicsi ördög by: szerk. :)