9. fejezet

Nos sajnálom hogy csak most hozom, de itt van az a lényeg s egy nappal előbb, Jó olvasást hozzá és várom a véleményeket.
Xoxo (L) Mano(L)

9. fejezet

Arra ébredtem, hogy sikítozom, és hogy valaki beszél hozzám, csak még nem értettem, hogy mit mond, meg hogy ki beszél hozzám, míg meg nem láttam azokat a szemeket.

-        Logan, - mondtam nagyon halkan.

-        Shhh. nincs semmi baj Lisa, ez csak egy álom volt semmi más, hallod.

-        Igen hallom, csak egy álom, de még is nagyon valóságos álom. Mért csinálta, hogyan láthatott meg? Ilyen még soha nem fordult elő, semmilyen vendég nem láthatta, hogy hogyan próbálunk, érted? - kérdeztem tőle, mivel nem értettem az egészet.

-        Nem tudom, fogalmam nincs, de ezt szerintem ki fogják deríteni a tánctanáraid, mert így te meg a többi lány sincs biztonságban. De ne beszéljünk erről, inkább próbálj meg aludni. - Logan épp készült felállni mellőlem, mikor elkaptam a karját, ezzel meg állásra késztetve. Visszanézett rám és a kezemre egy kicsit értetlenül.

-        Kérlek, maradja velem, nem akarok egyedül aludni, perszer, csak ha nem bánod.

-        Nem bánom, és ha te is így akarod, akkor legyen. - felemeltem a takarómat, Logan bebújt mellém, átölelt, és így aludtam el most már rémálmok nélkül.

Reggel korán keltem, Logan még nyugodtan szuszogott mellettem, egyszerűen olyan volt, mint egy görög isten még azok közül is a leghelyesebb. Valami szépet álmodhatott, mert mosolyra húzta azokat a kívánatos ajkait. Jézusom, Lisa, mikre gondolsz, barátnője van, nem szabad, nem leszel szerető, még ha nem is nagyon kedveled a csajt! Ó igen, erről is meg kell majd kérdeznem, hogy mit fog hozzá szólni Ash, hogy ő itt alszik, és velem foglalkozik. Mert ugye nem lehet egy hétig itt úgy, hogy ne derülne ki, hogy velem van és az én házamban. Óvatosan kimásztam az ágyból, hogy ne keltsem fel azt a Tulok félistent. Lezuhanyoztam és készítettem magunknak reggelit. Rátettem mindent egy óriási tálcára és felvittem az emeletre. Logan még mindig nyugodtan aludt csak most úgy, hogy egy párnát ölelgetett, biztos azt hiszi, hogy Ashley az. Na jó, ideje lesz felkeltenem a hét alvót. A tálcát az éjjeli szekrényre tettem, feltérdeltem az ágyra, és óvatosan kezdtem simogatni az arcát. Szent szakramentó! Olyan sima, puha bőrt még soha nem tapintottam, és azok a kis szikrák, amik pattogtak a kezem alatt, ahogy hozzá értem…

-        Logan ébresztő, hasadra süt a nap. – semmi, még mindig szunyál. Most mit csináljak vele? Rázzam meg, vagy öntsem le egy pohár vízzel?  Na nem, arra még talán én sem lennék képes. Megpróbálom még egyszer finoman.

-        Logan reggel van, - közben az arcát simogattam, de semmi. – Jó, akkor hozom a vizet. - mondtam ki hangosan a tervemet. Bementem a fürdőbe, megtöltöttem az egyik poharat, és kivittem szépen óvatosan. Ahogy csak tudtam, elkezdtem elsőnek lassan önteni a vizet. Szegény Logan, olyan gyorsan ült fel az ágyból, mint akit... nem is tudom mit.

-        Te nem vagy normális Lisa, nem lehetett volna szépen felkelteni?

-        De lehetett volna, ha az úr felébredt volna rá. - mosolyogtam angyalian. Mosolyom nevetéssé vált, mikor a drága, olyan hihetetlenül bosszús képet vágott. S egyszer csak kitört belőlem a nevetés.

-        Ezt nagyon meg fogod bánni, csak kerülj a kezeim közé. - na, én itt már próbáltam elmenekülni, csak ez éppen nem sikerült, mert Mr. Tulok sokkal gyorsabb volt nálam. Elkapta a derekam, lehúzott magához, és kegyetlenül elkezdte csikizni.

-        Logan. lé... légy…szí…hagyd… abba. - beszéltem hozzá akadozva.

-        Mit mondtál, nem értettem? – kérdezte. Már meg sem próbáltam kimondani, amit akartam, csak nevettem. Már annyira nem bírtam, hogy elkezdtek folyni a könnyeim is. - Jól vagy? Nem akartalak bántani, ne haragudj.

-        Nincs semmi bajom Logan, csak nagyon jól megtaláltad azt a pontot, ahol irtó csikis vagyok. Amúgy most már, ha befejezted a kínzásomat, ehetnénk. - mutattam a tálcára.

-        Ezt mind te csináltad? – kérdezte, és hozta a tálcát.

-        Igen. Gondoltam, míg alszol, összedobok valamit.

-        Hát ez valami, azt meg kell hagyni. - mosolygót azzal az ellen álhatatlan mosolyával.

Szép nyugodtan megreggeliztünk, utána filmet néztünk, meg azért tanultunk is. A napok nagyon gyorsan teltek, apa nap, mint nap hívott és beszámolt az ügyről, amin dolgozik. Persze, én nem mondtam neki semmit az én ügyemről. Nicknek sikerült börtönbe juttatni azt a gazembert úgy 5évre erőszak kísérete miatt. Logan el sem mozdult mellőlem, fogalmam sem volt, hogy mit mondott Ashnek, hogy hol van. Nikki minden nap benézet, és hozta a leckét nekünk, és persze így Kellan sem maradhatott el. Volt legjobb barátnőm nem is jelentkezett. Axel mesélt róla egy kicsit, de nem sokat, mert nem is nagyon voltam rá kíváncsi. Majd ő jelentkezik, ha akar, nem nekem kell tőle bocsánatot kérnem, hanem neki. Ma kellet vissza mennem az orvoshoz, Logan még ide is elkísért. Vérvételen voltam, meg ilyen apróságok, meg nézte a fejem stb... Mindet rendben talált. Logant kerestem a folyósón, de nem találtam, biztos elment egy kávéért, míg rám várt. Így hát elindultam az automaták felé. Jól sejtettem, ott volt, csak nem éppen kávézott, hanem telefonált valakivel, és nem éppen szépeket mondott neki. Nem akartam kíváncsi lenni, vagy hallgatózni, de sikerült elcsípnem annyit, hogy „Ash nyugodj, le majd beszélünk, most nem vagyok rád kíváncsi.” Hát igen, róla el is feledkeztem. Azt hiszem, itt be kell fejeznünk ezt az egészet. Most már úgy is jól leszek, suliba is mehetek, meg aztán rémálmaim sincsenek, bár eddig egyszer sem aludtam egyedül. Sebaj, majd túl leszek azon is, ha visszatérnek. Megvártam, míg befejezi a beszélgetést, és odamentem hozzá.

-        Logan mehetünk. Kész vagyok, és minden rendben van. Veled meg mi történt, mert nagyon mérgesnek látszol? - kérdeztem tőle.

-        Beszélnünk kell, de majd ez otthon, jó?

-        Jó, mert én is szeretnék veled beszélni. - itt ezt le is zártuk, a kocsiban nem is szóltunk egymáshoz, a gondolatainkba temetkeztünk.

Már eldöntöttem, hogy mit fogok neki mondani, még ha ez egy kicsit fájni fog nekem. Túl hamar haza értünk, sőt nagyon is hamar, de nem futamodhatok meg, nem szabad, el kell neki mondanom, csak azt nem tudom még, hogy hogyan.