12.Fejezet

12. fejezet.

(Lisa szemszög)

Én tényleg megpróbáltam aludni, de egyszerűen nem ment. Amint lecsuktam a szemem, azt az embert láttam. Így úgy döntöttem, hogy ha tetszik Logannek, ha nem, akkor is visszamegyek hozzá a kórházba.  Felöltöztem hamar, bedobáltam egy-két dolgot a táskámba, mint pl.: mobil, töltő, lakás kulcs, kocsi kulcs, mp4 lejátszó.  S már indulásra is készen voltam.  Gyorsan vezettem a kórház fele, mivel már nagyon ott akartam lenni. A recepción az a kedves nővérke volt, aki a múltkor is segítet nekem beöltözni, hogy bemehessek az én kis Tulkomhoz.  Oda mentem hozzá, s megérdeklődtem, hogy Logant még ugyanabban a kórteremben van-e, vagy már valahol máshol. Ő készségesen megmondta, hogy hol van, annak ellenére is, hogy nem szabadna itt lennem.

Megkerestem a 256-os szobát s csendben benyitottam. Az én kis Adoniszom ott aludt az ágyon, egy mosollyal az arcán, biztos, hogy valami szépet álmodhat. De legalább ő nyugodtan alszik, nem úgy, mint én. Komolyan, egy kis 5évesnek érezem magam, aki fél egyedül, vagy a sötétben aludni. Letettem a táskám meg a kabátomat az asztalra, s helyet foglaltam az egyik kényelmes fotelban, s csak néztem alvó kedvesemet.  Közben azon gondolkodtam, hogy mi lett volna velem, ha nem éli túl a balesetet, vagy mi lett volna, ha nincs ez a baleset, be tudtam volna neki vallani valaha is hogy szeretem?  Nem hiszem, és Axel honnan tudta, hogy mit érzek Logan iránt, mikor még én magam sem tudtam, hogy csak szeretem vagy szerelmes is vagyok belé?

Mikor meguntam saját gondolataimat, kérdéseimet, amikre nem találtam válaszokat, szép lassan oda feküdtem mellé.  Adtam egy leheletnyi puszit kívánatos ajkára, és kezére fektettem fejemet. Pár perc múlva már rémálmok nélkül aludtam.  Nem is tudom mikor, de arra keltem, hogy Logan a kezét húzza ki fejem alól. Álmosan néztem fel Loganre, lassan pislogtam párat.

-          Ne haragudj, nem akartalak fel kelteni.

-          Te ne haragudj, hogy belopóztam hozzád. - mondtam bűnbánó arccal.

-          Semmi baj, úgy is hiányzót már. - nem értettem, hogy mi hiányzót már neki. Így mint volt, mint nem tenni meg kérdeztem.

-          Mi csoda?

-          Ez. -fogta meg fejem s meg csókolt. Így, ilyen óvatosan, még nem csókolt meg, még akkor sem, mikor elsőnek csókolóztunk. Lassan, lágyan ízlelgette ajkaimat.  Csókunkat egy kopogás szakította meg. Én azonnal felkeltem Logan mellőle, s leültem a fotelba.

-          Tessék. - szólt ki Logan. Egy csapat doki jött be hozzá, köztük volt a kezelő orvosa is. Aprót biccentettem nekik, és kiszedtem a táskámból a tárcámat.

-          Én most kimegyek, viszont látásra. - köszöntem el mindenkitől.

Szépen lementem a lifttel a büfébe. Nagy meglepetésemre Logan apukája is ott volt.  Nem gondoltam volna, hogy ilyen korán itt lesz. Most mit csináljak? Az lesz a legjobb, ha oda megyek, s kérek magamnak egy szendvicset meg egy kávét, és leülök egy asztalhoz. Megvettem a sonkás szendvicset meg egy dupla adag kávét, s még egyet kérettem melléje Logannek, mert ha meg tudja, hogy én ittam, akkor neki is kelleni fog az biztos.  Elindultam helyet keresni magamnak, ki is néztem egyet, az ablak mellet, de Logan apukája megszólított.

-          Lisa, gyere, kérlek, ülj le mellém.

-          Jó napot Mr. Jenkis. - köszöntem illedelmesen s helyet foglaltam vele szemben.

-          Kérlek, szólíts csak Richardnak.

-          Ő rendben. - mosolyogtam rá.

-          Hogy-hogy ilyen korán bent vagy?

-          Ő, tulajdonképpen haza sem mentem, vagy is voltam otthon, csak az éjjel folyamán visszajöttem. - ismertettem a helyzetet.

-          Értem. Látom megéheztél, nyugodtan egyél ám. Igazán nem zavarsz vele.

-          Nem vagyok éhes, csak Logannél ott vannak az orvosok, s nem akarom őket zavarni, így lejöttem egy kis kávéért, meg ha már itt vagyok, akkor bekapok pár falatot.

-          Persze, a reggeli vizit. Nagyon kedves lánynak látszol, nem olyan, vagy mint az-az Ashley, s a fiam meg teljesen oda meg vissza van érted.

-          Köszönöm, én is oda meg vissza vagyok a fiáért. - mosolyogtam rá. Nagyon meg kedveltem Richardot, s talán az a baleset egy kicsit változtatott rajta, meg a viselkedésén a fiával szemben.

-          Nagyon aranyosak vagytok együtt.

Még beszélgettünk egymással, kérdezgetett a suliról, a terveimről. Hát igen, a terveim, az biztos, hogy beszélek apuval, s utána meg Logannel, hogy ő mit hogyan szeretne ezek után, mert az tuti hogy nem leszek meg nélküle. Együtt mentünk be Loganhez, még hozzá nevetve, nagyon vicces egy apukája van, az már biztos.

-          Szia, fiam, jobban vagy már?

-          Igen, de mindjárt rosszul leszek, ha elcsábítod a barátnőmet.

-          Persze fiam, mert én az ilyen gyönyörű fiatal lánykora bukom. - ölelt magához nevetve Richard.

-          Igen, én meg csak azért voltam veled egész éjjel, meg azért szenvedtem, bőgtem át miattad az éjszakát, hogy megismerhessem apukádat. - mondtam nevetve.

Logan apukája elengedet, én meg odamentem a fiához, s egy vérforraló csókban részesítettem. 

1 héttel később

Logan szépen gyógyult, már otthon volt, ahonnan persze én sem hiányozhattam, most én ápoltam őt. Már a testvérét is megismertem, aki nagyon vicces. A rémálmaim nem jöttek újra elő, mivel nem voltam egyedül soha. Axel minden nap jött Loganhez. Nikki, meg persze Kellan is be-benéztek. Én visszamentem a suliba, suli után meg Loganhez, szépen vittem neki a leckét, s együtt tanultunk. Nitát az ominózus eset óta nem láttam, meg nem is beszéltem vele. Mikor átjött Axellel meglátogatni Logant, én vagy nem voltam ott, vagy a ház valamelyik másik részében tartózkodtam úgy, hogy még véletlenül se fussak vele össze.  Ha ő nem keres meg engem, én nem fogom. Az egyetemen is állandóan Ashel látom, akkor meg miről is beszélünk. 

Nikkivel egyik nap elmentünk a fodrászhoz, hogy meglephessük párjainkat, én szépen át festettem a hajam az eredeti színére, szőkére, Nikki meg kis melír csíkokat rakatott bele. Még vettünk egy-két ruhadarabot. Én egy szexi fehérneműt is kiválasztottam magamnak. Nem azt mondom, hogy ma este felveszem, csak azt, hogy egyszer biztos, hogy fel fogom, de ma tuti nem, Logan nem olyan erős még. Nagyon jól éreztem magam Nikkivel, jókat nevetünk, dumcsiztunk, szóba került apám is, aki még mindig távol volt, mert elhúzódott az ügye,. Minden nap hívott telefonon, tudja, hogy van Logan, azt is, hogy nála alszom, vagy is lakom, mert csak hébe-hóba megyek haza. Nem rajongót az ötletért, de nem tud ellene csinálni semmit. Azt a dolgot még mindig nem mondtam el neki, egyszerűen nem merem, meg ezt nem telefonon akarom közölni vele.

Richard is nagyon sokat járt haza, még ha órákat kellet is vezetni, akkor is haza jött. Mire hazaértem, már vagy száz szatyor volt a kezembe, pedig csak egy kis vásárlásról volt szó, de ez van, ha Nikkivel megyek valahova. Ledobtam mindent a napaliba s felkiáltottam Logannek.

-          Meg jöttem. Hahó, Logan!?!  - még vagy kétszer kiáltottam, aztán elkezdtem szaladni fel a lépcsőn, mivel nem válaszolt az istenért. Ha valami baja történt, én bele halok. Ezernyi meg ezernyi kép játszódót le a szemem előtt, amik nem voltak kellemesek. A szobájában nem volt. – Logan, ez istenért ne játssz velem, hol vagy?!? - nem halottam semmit sem. Megnéztem mindenhol a lakásban, de nem találtam sehol. Már patakokban folytak a könnyeim, visszamentem a szobájába, s az egyik pólóját szorongattam. Összegörnyedtem az ágyon, úgy bőgtem tovább, hogy hol is lehet, mi lehet vele.

-          Lisa, mi a baj? Hallód? Mért sírsz Lisa?- kérdezgetet valaki, de én csak nem értettem, mit mond vagy, hogy ki az, csak arra tudtam gondolni, hogy hol van az én Tulkom. – Lisa, édes, az istenért, mondj már valamit.  – nem, az nem lehet, hiszen sehol sem találtam. Lassan felnéztem, s megláttam Logant egy szál törölközőben ülni az ágyon nagyon ijedt arccal. - Lisa mond már el, hogy mi a baj, mert a frászt hozod rám.

-          Logan, itt vagy, s nincs semmi bajod, hál istennek. - öleltem meg nagyon, de nagyon szorosan.

-          Persze, hogy itt vagyok, de mért sírsz még mindig szépségem?  - simogatta a hátam közben.

-          Azt hittem, hogy valami bajod van, mikor nem válaszoltál, s utána meg elkezdtelek keresni, de sehol sem találtalak. Vagy ezernyi kép játszódót le bennem, hogy mi történhetett veled. - szipogtam még mindig, s öleltem őt.

-          Nyugi, itt vagyok, a kertben voltam úszni egy kicsit. Ne haragudj, hogy megijesztettelek.  Lisa, nem fogok eltűnni, akkor sem, ha egy kicsit lazítasz a szorításodon.

-          Ne haragudj nem akartam. - húzódtam el gyorsan. Ekkor vettem észre, hogy már az ölében ültem.

-          Na azért ennyire nem kell, csak azt mondtam, hogy lazíts a szorításodon, nem azt, hogy mássz le az ölemből. Gyere ide te szépség.

Tettem, amit mondott, visszamásztam az ölébe, s vizes hajába túrva húztam fejét közelebb. Egy szenvedélyes csókot adtam neki, közben keze össze-visszacikázott fedetlen hátamon.  Miután elváltunk egymástól a levegőhiány miatt, csak ennyit tudtam neki suttogni:

-          Szeretlek.

-          Tudom, s én is nagyon szeretlek. Nagyon jó lett a hajad, jól áll. - dicsérte meg az új hajam. A nagy ijedtségben el is felejtettem, hogy szerelmem még nem is látott szőkén.

-          Köszi, de tényleg tetszik?

-          Nagyon tetszik, szerintem jobb is, mint a másik.

-          Akkor jó, amúgy meg, ez az eredeti haj színem.

-          Nagyin csini lettél, de összevizeztelek. Nem akarsz eljönni velem fürödni? - meg sem várva a válaszomat, elindult velem a fürdőbe. Ott letett, s meg nyitotta a vizet, ami az óriása kádjába folyt. Senkinek sincs ekkorra kádja az biztos.

-          Nem mondtam, hogy akarok veled fürödni. - játszódtam az idegeivel.

-          Engem meg nem érdekel, meg amúgy is, ha nem akarnál, akkor már rég kimentél volna, s megígértem, hogy behajtom a fürdő akciódat, itt a nagy alkalom. - azzal elkezdett vetkőztetni. Szép, lassan, ahogy húzta le kis felsőm, a szabaddá vált testemet úgy csókolta végig. Én meg csak nyögdécseltem. Logan egyszer csak abba hagyta, amit csinált, s ellépet mellőlem elzárni a vizet. Jó sok volt benne, s jó habos. Míg ő a káddal ügyködöt, én levettem magamról a szoknyát meg a fehér neműmet is. Logan háta mögé lopóztam, s kioldottam a törcsijét. Ahogy sejtettem, nincs rajta fürdő naci, csak azok a formás seggek. Logan lassan megfordult, megbabonázva vággyal teli szemeit az enyémekbe fúrta. - Így még gyönyörűbb vagy. - suttogta fülembe.