11.fejezet

11. fejezet.

Mivel nem tudtam, hogy mit csináljak még mindig, így hát csak álltam ott és néztem Logan várakozó tekintetét. 

-          Lisa gyere közelebb, mert még nem nagyon tudok fel ülni.

Mikor meghallottam a hangját, tettem, amit mondott, én is nagyon, de nagyon szerettem volna megcsókolni. Lassan, óvatosan hajoltam felé, két kezem a feje mellet volt a párnán, mikor megéreztem ajkaimon az ajkát. Azt hittem ott helyben elolvadok, olyan finom, puha és érzéki ajkai voltak.  Lassan becézgettük egymás száját, nyelvével kért bebocsájtást, amit én hülye lettem volna megtagadni tőle. A csókunk egyre szenvedélyesebb lett, levegőhiány miatt el kellet válnunk egymástól, ha nem akartunk megfulladni. Homlokomat a homlokának döntöttem és úgy néztük egymást jó pár percig. Ennek a szép pillanatnak Logan fájdalmas arca vetett véget.

-          Logan, jól vagy? Mid fáj? – hajoltam el tőle, s vettem jobban szemügyre – Szólok egy nővérnek, már rég szólnom kellet volna.

-          Nyugi Lisa, csak kezd elmúlni a fájdalomcsillapító hatása.

-          Nem baj, akkor is szólok valakinek, hogy felébredtél. Nézzenek csak meg, az nem fog ártani, s akkor talán végre egy kevésbé higiénikusabb szóbába tesznek majd.

Kimenetem a folyosóra, a nővérpulthoz s szóltam, hogy Logan felébredt már, és vannak fájdalmai. A nővér kedvesen mondta, hogy mindjárt megnézi, s szól a doktorúrnak is. A nővér bement hozzá, én addig kint várakoztam, míg várakoztam egy öltönyös férfit pillantottam, meg, aki nagyon, de nagyon hasonlított az én szexi fél istenemre. Markáns arca beesett volt, szemei alatt karikák voltak. Lassan jött a folyosón a szemeit le nem vette rólam, olyan áthatóan nézett engem. Én meg álltam a tekintetét, szóval ő Richard Jenkis.  Odaért hozzám és már szólásra nyitotta volna a száját, mikor megláttam a háta mögött a dokit jönni. Hátra fele mutattam neki, ő megfordult.

-          Jó napot, ön biztos Logan édesapja. – mondta mosolyogva a doki.

-          Igen, Richard Jenkis, hogy van a fiam? – kérdezte Logan apja. Én meg csak álltam ott, mint egy… nem is tudom mi. Nagyon örültem, mikor a nővérke kijött és szólt, hogy menjek be Loganhez, mert keres. Én meg, mintha valami rosszat követtem volna el, besunnyogtam ahhoz a tulokhoz.

-          Édesapád itt van, nagyon hasonlítotok egymásra.

-          Ugye nem ijesztett meg?

-          Nem, senki nem tudna tőled elijeszteni, még akkor sem, ha pisztolyt tartanak a fejemhez. Még akkor se mondok le rólad. – mentem oda mellé és puszit nyomtam az ajkára.

-          Azt hiszem, lassan be fognak jönni, úgy hogy ezt folytassuk máskor. – ajánlotta.

-          Rendben van. Kaptál gyógyszert?

-          Igen, hál istennek. Nagyon rosszul festek?

-          Nagyon szexi vagy ezzel a kis sebbel. – érintettem meg a homlokán lévő sebet.

-          Te meg nagyon fáradtnak látszol, menj haza és aludj egyet, meg aztán suliba is kell menned már.

-          Nem megyek még, csak a jövő héten. A rendőrségre kell mennem, meg ezt apuval is meg kell beszélnem pénteken, jön haza. És a dokim is nagyon rendes volt, adott egy kis szabit még. Nem akarlak itt hagyni Logan.

-          Meg leszek nyugi, nem lesz semmi gond. Aludd ki magad, s holnap bejössz, ha akarsz.

-          Persze hogy jövök, de menni sem akarok. - igazából féltem, hogy Ash ide dugja azt a csinos kis pofikáját, meg aztán ott voltak azok az álmok is, de ezt nem kötöttem az orrára. – Logan Ashley-vel mi lesz? Tudod, hogy nem fogom engedni, hogy a közeledbe, menjen, nem érdekel, mit csinál, de többet nem.

-          Lisa, nyugi, nem fog idejönni, nagyon összevesztünk, mikor veled a kórházban voltunk, ki adtam az útját, és remélem megértette, hogy nem szeretem… – nem tudta folytatni, mert be jött az édesapja.

-          Szia, fiam.

-          Szia, apa. – mosolygót csibészen Logan az apjára.

-          Hogy csináltad ezt?

-          Ő könnyen, nem kellet volna ide jönnöd meg vagyok, élek. – mondta az a félisten tiszta vidáman, mintha nem egy elég fontos műtéten lenne túl.

-          Ja, nagyon, csak majdnem ott maradtál, és a frászt hoztad ránk. – szólaltam meg hirtelen. – Én most megyek, délután majd benézek, ne kezdj ki a nővérekkel. – próbáltam viccelni. Már az ajtóban álltam, mikor Logan szólt nekem.

-          Lisa, gyere csak vissza, mintha el felejtettél volna valamit. – értetlenül néztem rá, nem tudom mit felejthettem el. Visszamentem hozzá és csak néztem őt, a kezével intett, hogy menjek közelebb. Azt hittem, hogy valamit suttogni akar a fülembe, de helyette megcsókolt. Amint az ajka az ajkamhoz ért elfelejtettem, hogy hol vagyunk és hogy az apja ott áll nem messze tőlünk. A levegő miatt elváltunk, kábultan néztem vissza rá.

-          Szeretlek. – ennyit bírtam kinyögni.

-          Én is téged.

-          Ő viszont látásra Mr. Jenkis, örültem a találkozásnak.

-          Én is Miss. Mars. Üdvözlöm az édesapját. – meglepetten néztem vissza.

-          Megmondom neki. Szia Logan. – azzal otthagytam apa is fiát egyedül. 

Lassan hajtottam hazafele, közben azon gondolkoztam, hogy mennyi minden történ az óta velem, hogy ide költöztünk, s erről eszembe jutott apám, ha meg jön beszélnem, kell vele. Hogy mondja meg egy lány a saját apjának, hogy majdnem megerőszakolták? Az élet nagy kérdései. 

Logan szemszög

Nagyon tetszett ez az egész helyzet, végre bevallotta, hogy mit érez, de az aggasztott egy kicsit, hogy búcsúzóul meg el sem köszönt. Nagy gondolkodásomból apám ébresztett fel.

-          Nos, fiam, ki ez a lány? – kérdezte. Nem is az érdekli, hogy vagyok, hanem az, hogy ki Lisa.

-          Most már bizton állíthatom, hogy a barátnőm. – mondtam neki széles mosollyal.

-          Nagyon csinos lány, és kedvesnek is látszik, nem úgy, mint az-az Ashley. Tényleg, vele mi történt? – csodálkozva néztem apámra. Tudtam, hogy nem szereti Asht, de azt nem, hogy ennyire érdekli az életem. 

-          Szakítottam vele, mikor Lisát kísértem vissza kontrolra. Elegem lett a hazudozásaiból, meg nem is igazán érdekelt, már akkor jobban érdekelt Lisa. – elmeséltem neki mindnet töviről hegyire.

Meghallgatott, nem ítélt el, semmiért sem. A balesetemről is beszéltünk, valójában rég nem voltunk ennyit egy légtérben, nem hogy úgy, hogy beszélgettünk is volna. Egész estig velem maradt. Este elköszönt tőlem és mondta, hogy holnap után jön, csak elintéz egy két dolgot. Délután folyamán kaptam egy egyszemélyes szobát, s végre aludhattam egy kicsit.  Este, nem is este inkább az éjszaka, arra keltem, hogy nagyon elzsibbadt a kezem, s nem értettem az okát, de amint kinyitottam a szemem, rájöttem. Lisa nyugodt arcát láttam, a feje a kezemen volt, óvatosan megpróbáltam kihúzni alóla, de nem sikerült. Álmosan nézett fel rám, azokkal a gyönyörű szemekkel.

-          Ne haragudj, nem akartalak fel kelteni.

-          Te ne haragudj, hogy belopóztam hozzád.

-          Semmi baj, úgy is hiányzót már…

-          Mi csoda? – nézett rám értetlenül.

-          Ez. – fogtam és meg csókoltam, lassan, lágyan és finoman, mindent bele adtam, amit éreztem iránta.