15. Fejezet Válaszok a komikra :)

Halihó emberek meg hoztam a következő fejezetet, kicsit késve de azt hiszem ezt el lehet nézni nekem, mivel nem is lenne kötelező most fel tennem, meg várhatnám azt hogy jöjjön még egy komi igen, igen csak két komit kaptam nem 3-at. Na de se baj hogy lássátok kivel van dolgotok fel is teszem DE előtte válaszolok a két szem komira.

GG. Köszi a komit, igen Logan ott fog aludni azt nem állítom biztosan hogy engedélyt is kapott rá...ez majd ki derül ha elolvasod, jó olvasását.

Salivana Dorisz "nagy ördög fióka"

Nos köszi a komit drága, igen én is kezdem észre venni hogy valami más becenevet kell találnom amit a mi kis Tulkunk mondhat Lisának.
A következő feji kicsit hosszabb, nem fogod szeretni a drága apukát.... sztem de majd te ezt el döntött a feji után :) Remélem el nyeri a tetszéseteket a kövi fejezte nem is szaporítom a szót jöjjön a friss!!

3 DB Komit szeretnék!!!

15.Fejezet

-          Apu válaszolnál még ma a kérdésemre, mert ez a csend idegölő?

-          Szívem, nagyon hálás vagyok Logannek, amiért vigyázott rád, míg nem voltam itthon, s melletted volt mindvégig, de nem tartom ezt jó ötletnek. Én még nem ismerem annyira, s nem bízok úgy benne, mint te, majd ha már fél éve együtt vagytok, akkor meg látjuk, jó? - most ezt nem mondja komolyan ugye? Fél év? Mikor 6 órát is alig birok ki a hiánya nélkül. - Lisa ne nézz így rám, az apád vagyok és féltelek. Meg kell ismernem jobban, s tényleg végtelenül hálás vagyok neki, hogy figyelt rád. Suli után ugyan úgy oda mehetsz, ahova akarsz, bulizhatsz is, vele is, Anitával is, Nikkivel is. Nem foglak bezárni vagy ilyesmi, vagy eltiltani tőle. csak azt nem engedem meg, hogy itt aludjon, vagy te aludj ott nála. Érts meg engem is.

-          Persze apu, meg értem én, de te is érts meg engem, az a fiú adta vissza utána az életemet, nem tudok egyszerűen aludni nélküle, ha elhiszed, ha nem, sok mindenen mentünk keresztül, míg beismertem, hogy ugyan úgy szeretem őt, mint ő engem. Nem csak hálát érzek iránta, mint te, én Szeretem azt a férfit. Megmentette az életemet, nem hálából vagyok vele, mint te gondolod, szükségem van rá éjjel s nappal is. Nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy nélkülöznöm kelljen 6 hónapig magam mellől éjjelente, kell magam mellé. Érted? - ordítottam már a végét.

-          Lisa, értem én, hogy nem vagy már kislány, akit figyelmeztetni kell a következményekre, amik egy ilyen estével járnak, de nem akarom, hogy egymásnál aludjatok.

-          Mért nem? Mert lefekszem vele? Az már megtörtént Nickkel, még is itt vagyok s élek, nem lettem tőle terhes, sem beteg. Az puszta fellángolás volt, de Logant szeretem, nem is kicsit. Bár attól nem kell félned, hogy lefekszem vele, vagy kihasznál. Nem fog, már rég megtette volna, s ugyan így én is lefeküdhettem volna vele, míg te nem voltál itthon. De nem tettük meg!! Érted? Olyan voltam, mint Teréz anya, ő meg mint egy pap.

-          Lisa, ebből nem engedek, suli időben, pontban tízkor Logan megy haza, hétvégén meg szünetben tizenegykor. Ennyi, ugyanez vonatkozik rád is, ha náluk tanultok.

-          Gyűlöllek! Jobb volt, mikor nem voltál itthon, látni sem bírlak! Most már kezdem érteni, hogy mért hagyott ott egy fiatalért Haley. - tajtékozva rohantam ki apám szobájából az enyémbe, az ajtót magam mögött jól bevágtam.

Édes istenem, mi lesz velem hat hónapig? Azt tudom, hogy apám ne is álmodjon róla, hogy majd ezek után szóba állok vele. Hogy gondolhatott rólam olyat, hogy hálából vagyok Logannel? Édes istenem, meg már kurvának is beállít, nagyon jó, írtóra örülök neki.  Mért kellet ezt tenni, ennyi erőből maradhatót volna a tárgyaló teremben. Soha nem csinálta jól a velem való tárgyalásait, ha mérges volt rám. Nem szoktunk veszekedni, néha-néha összedörrenünk, de az nem ilyen s én sem mondtam még sosem neki ezt, mint az előbb. Soha nem említettem az "anyámat" vagy azt hogy ő lenne a hibás, azért mert Haley elhagyott engem. De úgy éreztem meg még most is úgy érzem, hogy megérdemelte ezt, amit kapott tőle. Meg fogok örülni az én Tulkom nélkül.

-          Lisa, engedj be, ezt meg kell beszélnünk. - kopogott apám az ajtómon.

-          Ezen nincs mit megbeszélni, te is ki fejtetted, hogy mit akarsz, meg én is, vedd úgy, hogy csak néha leszek itthon. S ha most kérhetem, hagyj magamra.

Bevetettem magam a fürdőbe s beálltam ruhástól a zuhany alá. Addig nem vettem le a göncöket magamról, míg teljesen szét nem ázót minden darabja. Nagy nehezen lehámoztam magamról, s csak folyattam magamra a jó meleg vizet, nem is mozdultam, csak álltam s gondolkodtam, hogy fogom megoldani, hogy ne legyek egyedül ékszakánként, mert apám úgy sem fog változtatni az elhatározásán. Egy teljes óra gondolkodás után kimentem a szobámba s felhívtam Logant.  Három csengés után felvette.

-          Szia, kiscica. Na, mi volt édesapáddal?

-          Semmi. A hírt jól fogadta, de azt, hogy itt aludjál, vagy én aludjak nálad, azt nem. Arra egy jó nagy NEM volt a válasza. Azzal indokolva, hogy még nem ismer téged, s lehet, hogy én is csak hálából vagyok veled. Most jön a legjobb, azt mondta, ha kibírjuk hat hónapig, akkor utána áldását adja ránk, meg az alvós dolgokra. 

-          Ez az egész úgy baromság, ahogy van. Még hogy hálából vagy velem? Chh, már meg ne haragudj, hogy ezt mondom, de a pálmát a hat hónap viszi, mit csinálok én nélküled? Van még valami, amit el kell, mondanod?

-          Van. Suli időben este 10-ig lehetsz itt vagy én nálad, hétvégén meg szünetben 11-ig lehetünk egymással. A legrosszabb benne, hogy ordítva azt mondtam neki, hogy most már meg értem Haleyt, hogy mért hagyta el anno, s erősen céloztam arra is, hogy az egész az Ő hibája, hogy engem is eldobott. Soha nem ordítottam vele, érted, soha? Mindig csak Haley-vel kiabáltam, vele nem, de annyira felhúzott ezzel a kibaszott nagy baromsággal, hogy az már kész atomrobbanás.

-          Nyugi kiscica, megoldjuk, hogy ott legyek veled éjjel, s úgy fogjuk csinálni, hogy apud ne tudja?

-          De hogy Logan? T e nem vagy Edward Cullen, hogy bemássz az ablakomon, vagy igen?

-          Lisa ugye van egy nagy fa az ablakod előtt?

-          Igen van! - válaszoltam neki.

-          Nos, akkor, ha apud elaludt, ami mikor is fog megtörténni körülbelül?

-          Olyan tíz óra fele, mert elég fáradt, s ugye ordítoztam vele egy keveset.

-          Jó, akkor hagyd nyitva az ablakod.

-          Logan mire készülsz?

-          Átmegyek hozzád, szerinted mire?

-          Ja, de hogyan? A hátsó kert túl hangos lesz.

-          Ne aggódj, készíts egy kis kaját a szobádba s kész, jó?

-          Jó, hiányzol, és sajnálom.

-          Nem kell semmit sem sajnálnod, szeretlek.

-          Én is, el sem tudod képzelni, hogy mennyire.

Amint letettem a telefont, lementem a konyhába szendvicseket csinálni, s poharat meg üdítőt kivenni.  Nagyon gyorsan bevittem a szobámba, aztán visszaosontam apu ajtajához, hogy megnézzem, alszik-e már. Aludt, hál istennek. Visszasunnyogtam az én kis birodalmamba, bezártam az ajtót, s letelepedtem az ágyikómra. Biztos, hogy elbóbiskolhattam, mert egy meleg kéz simogatta az arcomat. De hiszen senki sem volt itt mikor bejöttem, s lefeküdtem? Ijedtemben sikítani akartam, mikor egy meleg kéz befogta a számat.

-          Kiscica, nyugi, csak én vagyok. Ha elengedlek, nem fogsz ugye sikítani? - megráztam a fejemet.

-          A frászt hoztad rám. Hogy a francba kerülsz ide s mikor jöttél?

-          Látod azt a szép kis fát?

-          Igen, nagyon szeretem. De mi köze van hozzád?

-          Azt mondtad, hogy nem vagyok az a francos Edward ugye?

-          Igen.

-          Hát igazad van, nem vagyok Edward, mert én jobb vagyok nála. - mosolygót csibészen. Én sem tudtam megállni egy mosolygás nélkül.

-          Nem vagy egy picit eltelve magadtól? Meg amúgy is, Edward vámpír, őt senki sem tudja lekörözni, még te sem. Mitől tartod magad jobbnak?

-          Köszi, tudtam, hogy rád számíthatok. Amúgy meg, azért vagyok jobb, mert simán be tudtam mászni hozzád úgy, hogy észre sem vetted. Itt csicsikáltál, mint egy kis baba, az-az Edward meg még a dögös Bellat is felkeltette. Az már mást tészta, hogy el tudott bújni. Aztán ott van az is, hogy egyáltalán nincs olyan szép kidolgozott teste, mint hiszitek, nekem legalább igaziak. Meg én nem vagyok egy "lelketlen szörnyeteg", én egy érző, ember vagyok. S nagyon szeretem a kajákat, nem úgy, mint ő. Bár egyet azért irigylek tőle. - fejezte be Logan a mondókáját, én meg csak a kezemet a számra szorítottam, mert nevetnem kellet, de nagyon.

-          Mit irigyelsz tőle? - kérdeztem meg nagy sokára.

-          Azt, hogy egy egész évet végig tudna szeretkezni úgy, hogy nem fárad el.

-          Csak ezt, semmi mást, és a szuper képességei?

-          Minek nekem azok?

-          Hát, hogy tudd, mit szeretne most a legjobban a barátnőd.

-          Nem kell, ahhoz gondolatolvasós képesség, csak bele kell néznem a szemed be s tudom, mit szeretnél.

-          Tényleg? Na, mit szeretnék?

-          Ezt…

-          Mit?

Mindjárt mutatom, csak maradj mozdulatlan, ne mozogj.  - s mindezt végig a szemembe nézve mondta