16- Fejezet

Nos meglepi, csak is azért hozom a frisst mert meg van a pótvizsgám s nagyon örülök neki, de a következőkben szeretném meg kapni a 3 komit. jó olvasást. :)

„Látványi beteljesülésed

Egekig juttat,

Közben lelkemhez érsz,

Kutatva lépdelsz, ontod

Szított önmagadból.

Kecsessé bámul az idő,

Nagymacska mivoltom

Ott dorombol

Balnyi térfeled árbócán,

Reád suttogott ajkam

Éjjenti lázadásba hív…

Elvesztél.”

16. Fejezet.

- Ne mozogj! - szólt rám. Tettem, amit mondott, még levegőt is alig vettem, s végre megéreztem ajkát az ajkaimon. Mézes édes puha ajkai játszottak az én ajkaimmal. A rózsaszín köd ellepte az agyam, teljesen körül ölelt, azt sem tudtam már, hogy hol vagyok csak, arra tudtam figyelni, hogy egy karnyújtásnyira van tőlem, s hogy csókol. Nem is csak az, ahogy csókol, nem tudtam mást, csak annyit, hogy meg akarom érinteni. Tettettem, amit szerettem volna. A kezeim saját életre keltek, már azt vettem észre csak, hogy Logan pulcsija a földön hever, szerelem ittas, gyengéd csókja már átváltozott szenvedélyessé s vágytól forróvá, ez csak növekedett.  Logan lecsúsztatta vállamról a köntösömet, vágytól csillogó szeme elvette az eszemet teljesen, mint a kiéhezett vad, úgy vetettem magam duzzadt ajkaira. Ő sem volt rest viszonozni. Ledöntött az ágyra, s maga alá gyűrt.  Teljesen levette rólam a köntöst, s így teljesen pucéran feküdtem alatta, míg rajta még egy csomó ruha volt.  Finom puszikban részesítette testem minden apró területét, fentről lefele haladt, míg el nem érte fájón lüktető középpontomat. Elsőnek csak finom, alig érezhető, leheletnyi puszikat adott, de később már a nyelve is besegített elég rendesen. Már kezdtem reménykedni benne, hogy nem kínoz tovább, és meg adja, amit szeretnék. De nem tette! Az utolsó pillanatban megállt, s abbahagyta, amit el kezdett. A belső combomat csókolgatta, én meg nagyokat sóhajtoztam. Hirtelen megéreztem magamban az egyik ujját, s kissé felsikítottam. Logan felkapta erre a fejét, s szemében aggódást láttam.                         - Ha… ha… most… abba… hagyod… akkor… kell… csak… iga… igazán… aggódnod. - nyögtem ki nagy nehezen. Erre csak egy csibész mosoly volt a válasz. Már két ujja volt bennem, azokat mozgatta bennem, kívülről meg masszírozott.  Éreztem, hogy közel a vég, s Logan is tudta ezt, mert egyszer csak elkezdte gyorssaban mozgatni bennem ujjait. A megváltó gyönyör elért, s én csak úgy tudtam elfojtani a sikolyomat, hogy ráharaptam Logan vállára. Megvárta, míg csillapodik a lélegzetem, azután felém hajolt egy édes csókra. Utána mellém feküdt, s a mellkasára vont. Én értelmetlen formákat rajzoltam tökéletesen ki dolgozott testére.                                                                                                                                        - Én azért örülök neki, hogy nem vagy Edward. - mondtam neki nagy sokára.                                       - Mért is örülsz ennek?                                                                                                                               - Mert nem kell megküzdenem veled, ha gyereket akarnék. - mondtam neki az igazságnak meg felelően.  - Szeretnél gyereket?                                                                                - Igen, de még nem most. Te nem szeretnél? - kérdeztem tőle, s közben felültem, hogy a szemébe nézhessek.                                                                                                  - De igen, szeretnék, de nem most. Talán majd egyszer, később.                                                  - Akkor jó! - hajoltam hozzá egy csókra- vedd le a nacidat, azt hiszem, az nem kell. - szóltam neki kacéran. S végignéztem, ahogy feláll, s leveszi szemem láttára a nadrágját. Rá is hatással voltak a dolgok, mert tettre kész volt a vágya. Mint tegnap este, most is elcsodálkoztam rajta, hogy milyen nagy. Kézen fogtam, s magamra húztam Logant. Megcsókolt utána, kezeit a mellemre tette, s hüvelykujjával dörzsölgetni kezdte a bimbókat, melyek azonnal válaszoltak a finom becézésnek, s felágaskodtak.  Beleremegtem abba, amit művelt velem, nincs 20 perce, hogy Logan kielégítette a vágyaimat, de most ismét felébredtek. Logan lehajolt, s meg csókolta a dús halmokat, egész testem bele remegett, kezeim önálló életre keltek, végig simogatták Logan izmos hátát. Az egész szoba, a mi nyögéseinktől volt hangos. Adoniszom hajába túrtam, s csókra nyitottam a számat, nyelveink érzéki táncba kezdtek egymással, kebleimen érzetem mellkasát, felváltva simogattam a nyakát s a hátát. Fordítottam magunkon, így én kerültem felülre, végig simítottam finom, puha, de izmos testén, a hasán s egyre lejjebb. Az alsója szegéénél megálltam, egy mozdulattal lehúztam róla, így már ő is teljesen meztelen volt. Felnéztem rá, s meg láttam kétségbeesett szemeit, nem értettem, hogy mért van kétségbe esve, így hát meg álltam s kérdőn felvontam a szemöldököm.                                                                             

 - Lisa, nem fogom kibírni, hogy nem tehetlek magamévá, hagyjuk abba, kérlek! - nézett rám könyörögve. Feje fölé hajoltam, s úgy suttogtam a fülébe.                                       - Akkor most ez azt jelenti, hogy nem fogsz többet hozzám érni, s én sem érhetek hozzád, mert nem tudsz parancsolni a vágyaidnak? - nem válaszolt, csak mélyen a szemembe nézett, amiből csak mérhetetlen szerelmet s vágyat tudott csak kiolvasni. Olyan hirtelen húzott magához, hogy megijedni sem volt időm. Eszeveszetten csókolt.                                                                                                             - Most kell azt mondanod, hogy álljak meg, mert később már nem leszek képes rá.-Nem akartam, hogy megálljon, az övé akartam lenni. Szavak helyett csak meg csókoltam. Megint én kerültem alulra, Logan végig húzta tenyerét az egész testemen, soha nem éreztem ilyet még, Nick ehhez képes kis Pista, őt képes voltam megállítani, de Logant nem akarom.  Igen, nem feküdtem le vele, még szűz vagyok. De nem félek, tudom, hogy jó kezekben vagyok, nem fognak nagy fájdalmat okozni. Logan felnyögött, felemelte a csípőmet, s belém hatolt. Felsikítottam, de Logan kapcsolt, s belém fojtotta a sikolyt. Kapkodtam a levegőt, s Loganbe kapaszkodtam, arcomon folytak a könnyek. Logan spanyolul mormolt valamit a fülembe, ami kisé megnyugtatott, utána hozzá tette, hogy: - Várj egy kicsit, lazulj el! Csak a hangjára figyeltem, semmi másra. Lenyomott az ágyra, s gyengéden csókolgatni kezdett. Ahogy mozgott bennem, meglepetésemre a fájdalom csillapodni kezdett, cserébe a legcsodálatosabb, legfelkavaróbb érzések áradtak szét a testemben. Logan szerelmesen a szemembe nézett. Úgy éreztem, hogy a kínzó kéj lassan elviselhetetlené válik, és Logan nevét sóhajtozom. Logan mozdulataival mindkettőnket eljuttatott a felkavaró és lélegzet elállító csúcsra. Szótlanul élveztem ezt az új élményt. Hihetetlen volt, még úgy is, hogy elsőnek fájt.                                                                                                       

 - Logan! - suttogtam halkan s kedvesen.                                                                                                         - Túl nehéz vagyok neked, teljesen összenyomlak - jegyezte meg, s lefeküdt mellém. Csendben feküdtünk egymás mellet, amit egy idő után én törtem meg.                - Most haragszol rám ugye? - kérdeztem félve.                                                                                       - Igen, haragszom, és azt hiszem, erre mindem okom megvan, ha tudtam volna, hogy nem voltál még senkivel sem, akkor mindent másképp csinálunk. Hogy nem mondtad el? Az a legrosszabb ebben, hogy fájdalmat okoztam neked, sírtál, s ez miattam volt, mert ajtóstól rontottam a házba. Édes istenem, mit csináltam. - ült fel Logan s az ágy szélére húzódott, az arcát a kezébe temette. Fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék érte, így azt tettem, amit az ösztöneim mondtak. Felkeltem, s eléje térdeltem, kezeit lefejtettem arcáról, s a szemébe nézve mondtam neki, amit éreztem.                                                                                              - Igen, én követtem el a hibát, mert nem mondtam meg neked, hogy odáig sosem jutottam el Nick-el. S igen fájt, de ez nem a te hibád! Akkor is fájt volna, ha tudod, hogy még érintetlen vagyok. Én nem bántam meg, mert szeretlek, nagyon élveztem, semmit nem élveztem még ennyire, mint amit most kaptam tőled, s azt is tudom, hogy te is élvezted. Ez volt a legcsodálatosabb dolog, amit átéltem s örülök, hogy ez veled történt meg. - mindezt végig a szemébe nézve mondtam.                                                                                                                                                - Annyira sajnálom, nem akartam fájdalmat okozni. – mondta, és az ölébe húzott.           - Én nem sajnálom, most már tudom, hogy milyen együtt lenni egy férfival. Eljössz velem fürdeni? - kérdeztem most már egy kicsit vidámabban.                    

 - Persze, menjünk, de még most figyelmeztetlek, hogy nem fogunk semmi mást csinálni a fürdésen kívül. Nem akarok megint fájdalmat okozni, meg amúgy is pihenni kell a testednek.   – Igenis, értettem. Örülök neki, hogy nem adtam magam oda senkinek, örülök neki, hogy vagy nekem. - Mit fogunk holnap csinálni? - kérdeztem végül.   – Hát, meg várjuk, míg apukád elmegy, aztán ki jövünk a rejtekhelyünkről, s majd kitalálunk valamit. - válaszolt már a zuhany alatt. Tényleg csak megfürdettük egymást, semmi több. Utána szárazra töröltük magunkat, s bementünk a szobámba. Én felvettem egy lila topot, meg a hozzá való kis nacit, Logan az egyik pólóját s egy bokszert vett elő, s húzta magára. Mind a ketten bebújtunk a takaró alá, adtunk egymásnak egy csókot, s Logan mellkasára fektettem a fejem. - Nagyon szeretlek - hallottam még a hangját, mielőtt elnyelt volna az álom.

Egy szigeten voltam, gyönyörűen sütött a nap, Logant vettem észre nem messze tőlem, de nemhogy közelebb jött hozzám, hanem egyre távolodott, míg már nem láttam. Nem értettem miért nem jött oda hozzám, zokogva ültem le a homokba. S csak sírtam, és sírtam.

 - Lisa, hé, ne sírj, nincs semmi baj, hé. - szolítgatott valaki. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, de be is csuktam, éreztem, hogy Logan a karjaiba vesz, s próbál csitítani, de én csak tovább sírtam s kapaszkodtam belé.                                                                                                                             - Nem akarom, hogy elhagyj, nem élném túl, ha elhagynál!- mondtam hüppögve.

- Hé, honnan veszed ezt, hogy elhagylak, eszem ágában sincs!                                                  - De láttam, nem jöttél oda hozzám, ha nem eltűntél, s én csak sírtam, és nem értettem, mért hagytál el. - mondtam kétségbe esetten. - Hiszen itt vagyok veled, nem megyek sehova, ne aggódj, nézz csak rám, vagy érints meg.

(Logan szemszög)

·        Lisa itt vagyok, hallod? – nem tudom mit álmodhatott, ami ennyire megijesztette.

·        Ne, hagyj, elkérlek. –sírt még mindig. Eszem ágában sincs elhagyni. Hogy mind ezt bebizonyítsam, felemeltem könnyáztatot arcát, s gyengéden megcsókoltam. Elsőnek nem viszonozta, után úgy csókolt, mintha az élete múlna rajta.

·        Remélem, most már azért megnyugodtál. – simogattam az arcát.

·        Ne haragudj rám, nem tudom, mi ütött belém.

·        Én tudom, az a lényeg, gyere, apukád már elment, bár nem tudom, hogy hova megy hétvégén is.

·        Az irodába. -  Szép nyugodtan megreggeliztünk, drága szerelmem elmondta, hogy mit álmodott, megnyugtattam, hogy csak akkor megyek el, ha ő akarja. Erre az volt a válasza, hogy, idézem, „olyan vagy, mint Edward” belőlem meg kitört a nevetés. Nagy nehezen elváltunk egymástól, én hazamentem apámhoz, mert Greg ma haza jön, így otthon kell lennem, utána így is elkérem Lisát az apjától, mert be szeretném mutatni az én egyetlen bátyuskámnak. A kocsimat nem messze hagytam a háztól tegnap este, nehogy észrevegye az após jelölt. Soha nem éreztem még ilyet, tudom, hogy nem kérhetem meg még a kezét, mert ez meg ijesztené, nem beszéltük róla de Nikki mesélte, hogy Lisa kicsit házasság ellenes. A tegnap estéről nem beszéltünk, még most is haragszom rá egy kicsit azért, mert hagyta azt hinni, hogy lefeküdt Nickkel.  Örültem, hogy én voltam neki az első, de azért mégiscsak fájdalmat okoztam neki. Nagy elmélkedésemből az rázott fel, hogy hazaértem. Beálltam a garázsba, ki vettem a tegnap bent hagyott dolgokat a kocsiból, s becipeltem magammal.

(Lisa szemszög)

Miután Logan elment, volt időm gondolkodni, igaza volt apámnak részben, már ami a szexet illeti, de itt nem is szexről beszélünk, mert nem szexeltem Logannel, hanem szeretkeztem, bár ő még mindig azt hiszi, hogy Nick vette el a szüzességemet. De ez így jó is, nem kell meg tudnia, hogy nem így volt. Nem beszéltünk a tegnap estéről, de ami késik, nem múlik. Amint ki léptem a fürdőből észre vettem hogy csörög a telefonom.