Haza térés!!

Amint a cím is említi meg jöttem s nem csak én ha nem a kövi feji is és Lisa apuja is! Jó olvasást s komit kérek szépen XXX (L)Mano(L)

14. fejezet.

Haza térés.

Hamar, de tényleg hamar összeszedtük magunkat, kivételesen át adtam a vezetést Logannek, hogy mihamarabb odaérjünk.

- Kis cica, nem akarlak még ezzel is terhelni, de nem akarsz Anitával beszélni? - most ezt komolyan kérdezi, meg áll az ész.

- Mért kellene vele beszélnem, nem én hittem mindent el egy ribancnak, akit alig ismer, s nem én lógok vele még mindig együtt?

- Nem fogsz megenyhülni ugye?

- Nem azt mondtam, hogy nem fogok megenyhülni, ha nem azt, hogy én nem fogok kezdeményezni. Nem nekem kell bocsánatot kérnem tőle, azt hiszem.

- Szóval hajlandóságot mutatsz a békülésre, ha ő jön hozzád, ugye?

- Igen, átgondolnám. Bár most nem ezen töröm inkább a fejemet.

- Apukádon ugye? Hogy hogyan fogja a hírt fogadni.

- Úgy, ahogy mondod drágám. - válaszoltam enyhe mosollyal.

- Szeretnéd, ha ott lennék veled?

- Nagyon rendes tőled, de inkább egyedül beszélnék vele, ha neked is megfelel, utána felhívlak és átjöhetsz.

- Persze, így jó lesz. - az út további részében csendbe burkolóztunk.

Még épp időben értünk ki a reptérre. Miután leparkoltuk a kocsit, kézen fogva besétáltunk, s egymásmellet helyet foglaltunk a reptéren. A csendet Logan törte meg.

- Hogyan mondod meg apudnak?

- Hát, elsőnek haza viszel minket, a kocsimat nyugodtan elviheted, majd azzal visszajössz, utána meg vacsorázok vele, s egyszer csak kibököm.

- Hogy kis cica?

- Hát azt még nem tudom.

Míg nem jelentették be a gép leszállását, addig beszélgetünk, közben egy-egy finom puha csókot váltottunk.

- Ott van, gyere, menyünk oda hozzá. - ragadtam karon az én szívtiprómat. - Szia, apa! - rohantam karjai közé.

- Szia, kicsi, úgy hiányoztál már. Jól vagy, nincs semmi gond?

- Persze hogy nincs. Szeretnélek bemutatni valakinek. Apa ő itt Logan Jenkis, a párom. - mondtam ki mosolyogva a párom szót.

- Jó napot, nagyon örülök, hogy megismerhetem, már nagyon sokat halottam magáról.

- Én is rólad. Ezt a beszélgetést gyerekek folytassuk otthon jó? Remélem, velünk vacsorázol Logan.

- Ő, köszönöm a meghívást, de az édesapámmal vacsizom ma, de utána, ha nincs ellenvetése, még meglátogatnám Lisát?

- Persze, gyere csak. - mondta apa huncut mosollyal. Édes istenem remélem ezt csak képzeltem.

Mind a hárman beültünk a kocsiba. Logan apuval beszélgetet egész úton, míg én kifele néztem s azon gondolkodtam, hogyan is mondjam el apunak, mi történt velem. Logan szakította meg gondolkodásomat.

- Kis cica nem akarsz bemenni apud után.

- De, nagyon elgondolkodtam ugye?

- Egy kicsit, apudnak is feltűnt, most menj be, hallgasd meg, aztán mond el neki, könnyebb lesz, ha már túl vagy rajta. Hívj, ha jöhetek. - csókolt meg szenvedélyesen.

- Szeretlek. - mondtam neki a szemébe nézve.

- Tudom. - felelte mosolyogva.

Kiszálltam a kocsiból, s bementem a lakásba. Aput a szobájában találtam, már elkezdet kicsomagolni. Miközben csomagolt, mesélt a tárgyalásról, én bele-bele kérdeztem.

- És neked hogy telt itthon? Logant leszámítva, mert azt látom, hogy nagyon oda vagytok egymásért.

- Sokat köszönhetek neki, apu. Leülnél egy kicsit?

- Mért, olyat akarsz mondani, amihez le kell ülnöm?

- Igen.

- Lisa, ugye nem vagy terhes? - mi van, miből gondolja, hogy terhes vagyok?

- Dehogy, nem. Még nem tartunk ott, apa, csak együtt alszunk, vagyis mondhatjuk úgy is, hogy együtt élünk.

- Jó, megnyugodtam. Akkor mit is kell elmondanod? Csak nyugalom Lisa, nem lesz semmi baj.

- Nos, elsőnek szeretném leszögezni, hogy nem lett semmi bajom, és mentségemre szóljon, azért nem értesítettelek, mert nem akartam belekeverni az ügyedbe. Nick elintézet mindent, Logan, Nikki, s Kell mellettem voltak. – apu szóra nyitotta a száját, de leintettem. - Ne, ne szólj közbe légyszi. Úgy körülbelül 4 hete jöttem ki a bárból táncóra után, s egy férfi meg akart erőszakolni, de nem sikerült neki, mert Logan, s Axel pont arra járt, s megakadályozta. Mikor a férfi észrevette, hogy segítséget kapok, úgy arcon ütött, hogy elestem s bevertem a fejem. Loganék hívták a mentőket s bevittek, a férfit Nick lecsukatta. - fejeztem be mondókámat, és ránéztem édesapámra.

Soha életemben nem láttam aput könnyezni, de most igen, felállt az ágya sarkáról s oda jött mellém a karjaiba zárt, a hajamba suttogott.

- Édes kicsim, mit tettem volna, ha valami bajod esik, nem éltem volna túl. - suttogta s simogatott.

- Nincs semmi bajom apu, megúsztam.

- Azt hiszem, sokat köszönhetek Logannek. - mondta apu.

- Igen, én is, nagyon sokat. Apu tudom, hogy merész kérés, de már nagyon megszoktam, hogy Logan velem alszik, ez így maradhatna? - kérdeztem reménykedve…