Szülinap :)

Nos ma van drága Szusinak a szülinapja még egyszer boldog születés napot drága :) <3 És nagyon köszönöm a bétázást, hogy meg hallgatsz ha valami bajom van, hogy ki javítod a tévedéseimet. IMÁDLAK :D

Pont ezen a napon tettem fel az első fejezetet, már egy éve van hogy el kezdtem blogolni, és azóta is csinálom több kevesebb ki hagyással meg persze sikerrel. Néha el vesztem a hitemet hogy írjam e tovább de mindig vissza térek rá, és írom mert vannak akik szeretik! Nos nagyon szépen köszönöm ezt az egy évet hogy velem voltatok és olvastátok az írásomat, remélem nem okoztam csalódást. Köszönöm a komikat meg egyáltalán azt is hogy olvastok, hogy itt vagytok.
Akkor nagyon boldog szülinapot. 

UI: Már írom a fejezetet, legkésőbb a hétvégére meg lesz, sajnálom. 

Hírek!!

Sziasztok! Nos nagyon sajnálom hogy nem jött még friss fejezet. De van egy két dolog amivel mostanában foglalkoznom kellet..amivel nem szeretnélek benneteket terhelni. Be vallom hogy még neki sem áltam a fejezetnek..mert ugye vannak ezek a dolgok, meg hát igazából egy novellán dolgozom ami nem hagy nyugodni...amit még szintén nem sikerült be fejezni mert nem jó a microsft office-om.
Nos köszönöm ez az 1 darab kommentett :)
Amint meg lesz az office csomagom ( egy-két nap) befejezem a novellát el küldöm Bétámnak, míg Ő javítja meg írom a frisst.
Első lesz a novella ami fel fog kerülni, utána meg jön a friss.
Nagyon sajnálom.
Ezért most nem is kérek "követelek" komit, de azért örülnék neki.
Puszi (L)Mano(L)

22. Fejezet!!

Nos elsőnek is Sziasztok!! Nagyon szépen köszönöm a komikat, nagyon jól estek!! :)
Külön köszöntöm két új olvasómat is név szerint Timit és Niky-t örülök hogy tetszik a történet :).
Nem is húznám tovább a szót jöjjön a friss, és remélem megint olvashatok egy két komit Tsók (L) Mano(L)

22. Fejezet.

 "A barátok őszinték egymással, elsimítják minden vitájukat. Ha össze is kapnak, meg tudnak bocsátani. Egy igazi barát elássa a csatabárdot, mivel a barátság szent kötelék. A bizalomé."

Ó, hogy mennyire hiányzott nekem. Nagyon jól elszórakoztunk, így négyen. Nikki sajna nem tudott csatlakozni hozzánk, de majd vele is bepótoljuk. Jó volt rájuk nézni, ahogy ott ültek velem szemben, és ölelgették egymást, néha-néha kis csókokat váltva. Nem sokáig élvezhettük ezt, mert nekem mennem kellet az orvoshoz egy kis beszélgetésre. Elköszöntem tőlük, s egy kis kávéval a kezemben kiléptem a kávézóból. Logannel úgy beszéltük, meg, hogy majd este találkozunk nálam, velünk vacsorázik. Majd valami jó kis laktató vacsit találok ki. Ezekkel a gondolatokkal, ötletekkel hajtottam a dokimhoz. Mosolyogva kopogtam be Sylviához.

- Ó, szia. - köszönt. - Látom, jó kedved van.

- Igen, nagyon. Kibékültem Nitával, minden olyan, mint régen, de persze sok pótolnivalónk van még.

- Ennek igazán örülök. Milyen volt a suliban?

- Őőő, jó. Nem volt ma a tesi tanárunk, de nem nagyon bántam.

Az iskoláról, Nitáról a barátaimról beszélgettünk. Egész végig mosolyogtam, olyan volt mintha az anyám lenne. Kicsit vicces, hogy a dili dokimat az anyámnak tekintem. Vissza-visszatértünk a gyerekkoromhoz, de most még azt sem bántam. Nagyon meleg volt így levettem a pulcsimat.

- Jézusom Lisa. - szólt elég hangosan. - Mi történt veled? Bántott valaki? Talán az a gonosz lány? - most légy okos Domonkos.

- Nem, nem, de hogy is, nem bántott senki sem, mostanában. - húztam el a szám - Csak tudod őőő...

- Lisa, bármit elmondhatsz, ki tette ezt veled?

- Nem szánt szándékkal tették, szóval, nem kell szólni senkinek sem miatta, csak hát az éjjel egy kicsit a kelleténél vadabb voltam. - pirultam el.

- Értem, ha lehet legyetek egy kicsit óvatosabbak.

- Persze. - nyögtem ki nagy nehezen.

Erről többet nem eset szó, hála istennek. Még beszélgettünk egy keveset, s utána eljöttem. A bevásárlóközpont felé vettem az irányt, mindent megvettem, amire szükségem volt. Nagyon elvoltam, vagy egy órát töltöttem csak vásárlással. Telepakoltam a kocsit, és hazafelé vettem az irányt. Otthon mindent kipakoltam, hamar átöltöztem, s nekiálltam a vacsinak. Írtam Logannek egy sms-t, hogy hétre szeretettel várom.

A vacsora hamar eltelt, mind a hárman elmentünk lefeküdni. Igaz holnap vasárnap, de sebaj, jobb korán. A napok csak teltek, már vagy ötödik alkalommal voltam Sylviánál, s most már ARRÓL az estéről is beszélgettünk egy keveset. Eddig egyszer sem aludtam egyedül, mindig ott volt velem Logan, és ez így nekem meg is felelt. A hétvégéket a csajokkal töltöttem, volt olyan is, hogy a fiúk is ott voltak velünk, bár a vásárlás körútra nem kísértek el minket. Mindenki őrült, hogy ki békültem Nitával, senki sem panaszkodott, még én sem. Gyakran telefonált Hanna is, órákig tudtunk dumálni, sajnálta, hogy nem látjuk mostanában egymást, már teljesen meggyógyult. Megígértette velem, hogy ha lesz egy kis szünetem, akkor elmegyek hozzájuk és a fiúmat is viszem magammal. Mikor ezt meséltem Logannek, megijedt egy kicsit, hogy meglátja a kicsinyített másomat, hogy még egyszer meg kell nyerni engem, jobban mondva Hannát. Részben igaz, amit mondott, az én drága húgom olyan, mint én csak fiatalabb kiadásban és benne több szeretett van, amit elég jól ki tud mutatni. De megnyugtattam, Hannával sokkal könnyebb dolga lesz, mint velem.

A következő kérdésen azonban egy kicsit meglepődtem. Szeretné "anyámat" is megismerni. Igaz, ez úgy is elkerülhetetlen lenne, mivel általában otthon van, amikor én is megyek. Erről is beszéltünk a dokival, de valahogy nem érzem úgy, hogy meg kellene bocsájtanom neki, még nem vagyok rá kész. Lehet, hogy egyszer megteszem, de az nem most lesz. Nem hiányzik, vagy ilyesmi, legalábbis nem az-az anya kép hiányzik, amit ő formált meg, ha nem az, amelyet én képzeltem el magamnak. Tény és való, hogy mindent megkapok apától, meg mindent elmondhatok neki, de vannak olyan dolgok, amit inkább egy anyával lenne jó megdumálni. De itt vannak nekem a csajok, rájöttem, hogy harcolnom kellet volna Anitáért és az igazamért, nem csak úgy hagyni, hogy elválasszanak minket, még ha csak egy kis időre is.

Már most nagyon sok programot terveztünk, amiket apránként véghez is fogunk vinni, nem fog senki sem az utunkban állni. Nikivel madarat lehetett volna fogatni, vele is megosztottuk, hogy mi folyik az edzéseken, és neki sem tetszett olyan nagyon. Nem nagyon értette, hogy hogyan lehet ennyire vak ez edző. Nem tehettem róla, de nekem nagyon furcsa volt ez a dolog, hogy a fiúk edzője kavar Ash-sel. Jó, tény és való, hogy nem ismerem a körülményeket, de ez így nem jó. Egy olyan kedves és aranyos embernek, mint Ő, minek van szüksége egy egyetemista lányra, mikor szerintem bármilyen vele egykorú érett nőt is megkaphatna. Legalábbis szerintem nem olyan felemelő lehet Ash-sel sem társalogni, sem az ágyban, de ugyebár ezt én honnan is tudhatom biztosan, hát se honnan. Ráadásul még az is szóba jöhet, hogyha valaki olyan jön rá erre a viszonyra, aki nem annyira szereti a tanár urat, vagy Asht, akkor mind a ketten nagy bajban lesznek, mivel a tanárurat ki is rúghatják, vagy le is csukhatják, Asht meg hát vagy felfüggesztést kap, vagy kirúgják. De én a kirúgás mellett szavazok.

Álmatlanul forgolódtam egész éjjel, pedig Logan mellettem volt. Nem hagyott nyugodni, hogy milyen kapcsolat van e két ember közt.  Így hát elhatároztam, hogy utána járok ennek, ha törik, ha szakad. És hogy meglegyen az igazam, reggel elő is szedem a fényképezőgépem, a napomat meg Ashley-ék házánál kezdem. Szépen egész nap követni fogom, míg rá nem jövök, hogy mikor találkoznak. De persze ezt senkinek sem fogom elmondani. Miután szépen mindent kigondoltam, végre sikerült elaludnom. Úgy, ahogy éjjel elterveztem, elővettem a fényképezőgépem, amire persze ráfért egy kis takarítás. Logan már korábban elment, mert volt egy edzése reggel, amit feleslegesnek tartott, de azért sikerült rávennem, hogy menjen be. Még volt egy órám, hogy teljesen kidolgozzam a tervemet. Beszéltem Nikivel, hogy mikor vannak a pompon edzések. Pontosan megadta az időpontokat, hamar lefirkantottam egy cetlire és félre tettem. Teljes egészében megszerveztem a hetemet úgy, hogy tudjam követni azt a nőszemélyt. Könnyű volt, mivel a suli irodában készségesen megadta a nénike Ash óráit.

Két hetet töltöttem azzal, hogy Asht követtem reggeltől estig, míg le nem feküdt. Közben figyeltem arra is, hogy senkinek se tűnjön annyira fel, hogy soha sem vagyok elérhető. Sok mindent megtudtam róla, hogy miket szeret, kikkel találkozgat, szépen kialakult a "rendszerünk", amiről persze ő nem tud. Nagyon óvatosan követtem mindenhova, már-már azt hittem, hogy soha sem fog találkozni a szeretőjével. Már harmadik hete követtem, mikor Logan edzésén megjelent, végig nézte az egészet. A tanár úr szerintem nem nagyon örült neki, meg persze én sem, mivel úgy terveztem, hogy végig tanulom az edzést, de ez helyet Asht figyeltem, hátha kimegy. Vége lett és a fiúk öltözni mentek, írtam Logannek, hogy menjen csak haza, én még beugrom a könyvtártba. Persze ez hazugság volt, dehogy is akartam én könyvtárba menni, csak meg akartam lesni, hogy Ash hova veszi az útját. Szépen kimentem a teremből, kint elbújtam, és megvártam, míg minden fiú elhagyja az öltözőket. Halottam, hogy Logan Axellel beszélget.

- Most komolyan? - hallottam Axel hangját.

- Igen, komolyan. Olyan sms-eket küldött, mikor a gyűlésen voltunk, hogy teljesen beindultam. Tudtam, hogy hol van órája, így odamentem hozzá. Mákomra teljesen egyedül volt. Bezártam az ajtót, és neki estem ott a teremben.

- Te nem vagy százas, és hagyta?

- Nem, nem hagyta. Mit hiszel? Hülyeségből beszélek? Én nem a kocsi tetején szeretkezem a barátnőmmel, hanem a professzori asztalon.

Egyszerűen nem hittem a fülemnek, elmondta neki. Megállj csak Logan Jenkins, lesz ne mulass. Még én sem meséltem el a csajoknak, Ő meg itt dicsekszik a haverjának. Ha nem kellett volna itt maradnom, akkor tuti biztos leordítom a fejét. Hogy lehet az, hogy ilyet elmond neki, én sem mondok el minden kis apró részletett a lányoknak, még jó, hogy nem kezdte el megmutatni neki az sms-eket. Dúlva-fúlva mentem vissza a tornaterembe, próbáltam magamat lenyugtatni, ne hogy valami zajt csapjak és meghalljanak.

Hangokat hallottam az irodából, beállítottam a fényképezőgépemet, és odaosontam a falhoz. Felkukucskáltam és megláttam őket, nagyon közel egymáshoz. Semmi védelem reluxa sincs elhúzva, az én mázlimra, és szintén az én mázlimra még az ajtót sem csukták be. Elkattintottam egyszer, s kétszer is a gépet, aztán leültem a földre hallgatózni. Vagy egy óráig lehettem így, mikor végre végeztek bizonyos dolgokkal. Így talán hihetem azt, hogy most már nem azzal a pasival fogok álmodni, aki megtámadott, hanem ezekkel az emberekkel, akik az előbb "rendezték" el egymást. Nagyon kellet fülelnem, hogy meghalljam, mit mondanak egymásnak. Még jó hogy szuper a hallásom. Na, nem annyira, mint egy kutyusnak, vagy egy cicusnak, de azért arra nagyon jó, hogy ezt meg halljam.

- Nem jó ez így, nem tehetjük ezt. Abba kell hagyni. Hadd állítsam vissza a régi csapatott. - mondta az edző.

- Mondtam neked, ha visszaállítod a rendes csapatott, véget vetek a kapcsolatunknak, és mindenki megtudja a kis titkodat.

- Nem teheted ezt Ashley, nem zsarolhatsz, és én sem tehetem meg, hogy hagyom a saját csapatomat veszteni. S már az igazgató is kezd rám szállni.

- Intézd el valamivel, a csapatnak vesztenie kell, megértetted, vagy elmondom, hogy kikezdtél egy diákkal, és hozzáteszem azt is, hogy a csapatnak adott pénzből elvettél egy keveset lányod gyógyítatására?

- Nem mered megtenni. Sőt, nem teheted meg, mindent visszafizettem, minden egyes centet, és nem én kezdtem veled viszonyt, hanem te velem.

Egyszerűen nem hittem a fülemnek, de nem is vártam tovább. Teljesen lesokkolva hagytam el a helyszínt, egyenesen haza menetem. Fogalmam sem volt, hogy mit fogok tenni, de az biztos, hogy nem hagyom annyiban ezt az egészet. Kezdett világossá válni az egész történet. De mivel nem tudhatom, hogy hogyan döntött a tanúr, ezért nem tudom, hogy hogyan döntsek én. Egy biztos, ennek úgy kell kijönnie, hogy ne veszítse el az állását, azért mert "kölcsönvett" egy kis pénzt a suli kasszából, és hogy egy kis büntetéssel megússza azt, hogy kikezdett egy diáklánnyal. De Ashleynek bűnhődnie kell, még ha tanúskodnom kell, akkor is. Sokáig nem várhatok a gondolkodással, mert ki tudja, hogy mi lesz a következő lépése ennek a nőszemélynek…..

Izelítő :)

Nos köszönöm a komikat , s neked is Szusi, rád ezek a ki törések nem vonatkoznak , mivel tőled mindig meg kapom a véleményed e-mail-ben miután vissza küldted a ki javított fejezetet. :)  Neked is nagyon köszönöm GG :)

- Mondtam neked, ha vissza állítod a rendes csapatott , véget vetek a kapcsolatunknak, és mindenki meg tudja hogy...
- Nem teheted ezt Ashley, nem zsarolhatsz, és én sem tehetem meg hogy hagyom a saját csapatomat veszteni. S már az igazgató is kezd rám szállni.
- Intézd el valamivel,  a csapatnak veszteni a kell, meg értetted vagy el mondom hogy... 


Nos hát ennyi lenne, remélem mindenki meg is érti hogy most ki beszélget kivel, s esetleg miről a friss nem tudom mikor jön, de már neki álltam csak hát tanulnom is kell. Igyekszem vele. Pusz (L)Mano(L)

21. Fejzet.

Sziasztok! Meg hoztam a következő fejezetet. És KOMIKAT AKAROK Legalább  1-et ennyit csak meg érdemlek. Nem tehetek róla, de kezdek egy kicsit szomorú lenni, mivel nem hogy rossz komit nem kapok ha nem egyet sem, nem kell jót írni írd azt meg ami a véleményed, nem kell hazudni, egy valamit kérek csak burkoltan gerinces ember módjára ird a komit, ha írsz. De kérem azokat akik még olvasnak hogy írjanak egyetlen egy mondat is elég nekem. Mert igen is számít nekem a véleményetek.
Na jön a friss akkor. Puszi (L) Mano(L)

21. Fejezet

-          Mit szeretnél az eperrel meg a tejszínhabbal, kicsim? - kérdezte Logan.

-          Majd meg tudod. Őőő… maradj egy kicsit itt, jó? - néztem rá kiskutya szemekkel és magamra zártam szobájának ajtaját.  Gyorsan ledobáltam mindent az ágyról, lehúztam hamar a párnákat és a takarót, ki cseréltem a lepedőt egy vörös lepedőre, utána felhúztam a fekete ágyhuzatot, visszatettem mindent az ágyra, meggyújtottam az előre becsempészet gyertyákat, az epret és a tejszínhabot letettem az éjjeli szekrényre. Hamar belebújtam a jelmezembe, felkaptam rá egy fekete selyem köpenyt. Lekapcsoltam a villanyt, s lassan kinyitottam az ajtót.

-          Mit tettél a szobámmal? - nézett rám vigyorogva.

-          Nem az számít, hogy mit tettem a szobáddal, az számít, hogy veled mit fogok tenni. - simítottam végig fedetlen mellkasán.

(Logan szemszög)

Megfogta a kezem, s bevezetett nagyon megváltozott szobámba. Az ágyamon minden fekete volt, kis gyertyák égtek mindenhol, ezzel kissé titokzatossá téve a szobát. Az eper és a tejszínhab az éjjeliszekrényemen volt. Lisa egy kendőt tett a szememre.

-          Kicsim minek ez a kendő, így is alig lehet látni valamit. - szóltam rá finoman.

-          Nyugalom, azt hiszem, bízol bennem, hadd csináljam azt, amit szeretnék és ígérem tetszeni fog. - mondta lágy hangon, közben kezeivel mellkasomat cirógatta. Éreztem, hogy finoman előre tol, megéreztem az ágyamat. - Menj fel rá, kérlek és feküdj el. - kért meg.

Fogalmam sincs, hogy mit szeretne velem csinálni, de sejtettem, hogy nagyon élvezni fogom. Éreztem, hogy mellettem az ágy besüpped, felemelte a kezeimet és az ágy rácsához húzta.

-          Kicsim ide szeretnél kötözni? - kérdeztem, de nem kaptam rá választ, aztán egy lélegzetvétel alatt valami fém csattant a kezeimen össze. – Te, Te most ide bilincseltél? - kérdeztem dadogva.

-          Igen. Nyugi, nem foglak megkorbácsolni... még. - lehelte a fülembe, s levette rólam a kendőt.

Pár pislogás után megláttam a szobám közepén lévő széket. Lisa a cd lejátszóm felé vette az irányt s beállított egy számot. Míg vártuk, hogy elinduljon, addig a székhez sétált, s leült rá, úgy, hogy a támlájának nyomódott a hasa, s így nekem háttal ült. És akkor elindult a zene, nem is halottam, hogy mi szól, lélegzet visszafogva néztem, mit kezd magával az én kis cicám. Lassan hátra hajolt, így láthattam a szemeit. Utána visszaült az eredeti pozícióba, lecsúsztatta a nagyon vékony köpenyt, ami eltakarta a felső testét. Felállt a székről és így teljes egészében láthattam. Ha eddig azt hittem, hogy valami kis apró meglepetésben lesz részem, akkor nagyon nagyot kellet tévednem, mert ami rajta volt, az elképesztő.(Lisán levő ruha klik ide ) Még fel sem fogtam, mi tárult a szemeim elé, már nem csak állt, hanem az egyik lába a széken volt.  Lassan végig simított a lábán egyszer s kétszer, harmadszorra már le is vette a harisnyakötőt, utána a másik lábával is ezt tette. Visszabújt a gyilkos magas sarkújába. Leült velem szembe a széken, lábait kis terpeszbe tette, így észrevettem, hogy nem visel a jelmeze alatt bugyit. Eddig is, ha valamilyen kis kihívó ruha volt rajta, már vágytam rá, de most még jobban, és majd beleőrültem, hogy nem érhetek hozzá, de ez még csak a kezdet volt. Tovább figyeltem, hogy mit csinált. Volt a nyakába egy kis kendő féle, azt kioldotta, s végighúzta a dekoltázsán, le egészen a lábáig, majd vissza, utána csak félre dobta. Felállt eddigi helyéről, s odajött hozzám.

-          Végre - szólaltam meg, még nekem is elég meglepő hangon.

Lisa csak elmosolyodott. Felmászott az ágyra, úgy, mint egy igazi ragadozó macska. Egyik lábát átdobta felettem, így pontosan ágaskodó vágyam fölé a hasamra tudott ülni. Végighúzta a kezét a mellkasomon, majd a körmeit is, mire belőlem egy nem kicsi morgás tört fel. Ezt az utat megcsinálta ajkaival is, néha-néha egy kicsit megkarcolva a bőrömet. Amikor elért nadrágom szegélyéhez, lassan lehúzta a fogaival, közben végig a szemimbe nézett. Hogy könnyebb legyen neki, kicsit megemeltem magam. Miután sikeresen meg szabadított a nacimtól, ördögi vigyorral nézett vissza rám, főleg akkor, mikor megtudta, mennyire sikerült fel izgatnia.

(Lisa szemszög)

Miután leszedtem Loganről a nadrágját, megláttam, hogy sikerült elég rendesen felizgatnom. Visszamásztam rá s ajkaimmal elindultam felfelé, néhol megkarcoltam egy kicsit a fogammal, s olyankor felszisszent. A nyakát harapdáltam, aztán az arcát csókolt, úgy, hogy egy icipicit se érjek az ajkaihoz. Már elkezdte rángatni a bilincseket, de még várnia kell rá, hogy elengedjem. Meztelenül egy pár magas sarkúban voltam fölötte. Felemelkedtem harapásokkal tarkított nyakáról, s belenéztem a szemébe, nem láttam semmi mást csak mérhetetlen vágyat. Tartottam vele a szemkontaktust, miközben végighúztam a kezemet a melleim közt, le egészen a hasamig és tovább, eltűntettem saját magamban egy, majd két ujjamat.  Másik kezemmel a lábán támaszkodtam, elkezdtem mozgatni az ujjaimat, s megpróbáltam elérni, hogy orgazmusom legyen, de közben azt képzeltem, hogy Ő csinálja velem. Sikerült elérnem. Mikor beértem a mennyország kapujába, ajkaimon egy kisebb sikoly szaladt ki. Logan ekkor már nagyon tépte a bilincseket, félő volt, hogy megsebesíti magát, ezért feléje hajoltam, s halkan, érzéki hangon a fülébe suttogtam.

-          Nyugalom, lazíts, még a végén megsérted magad.

-          Hogy lazítsak, oldozz el Lisa. - szólt rám fog csikorgatva.

Megtettem, amit kért, de nem azért, mert ezt akarta, hanem azért, hogy ne sérüljön meg a keze. Amint meghallotta, hogy eloldoztam, azonnal maga alá gyűrt. Csillogó szemekkel nézett rám, s olyannak tűnt, mint egy űzött vad.

-          Soha többet ne csinálj ilyet. – mondta, végig a szemembe nézve.

-          Nem, ilyet nem, ennél jobbat fogok. - s szenvedélyesen megcsókoltam, mert már nekem is szükségem volt rá.

Innentől kezdve nem volt megállás addig, míg mind kettőnket el nem ért a teljes beteljesülés. Most nem szerelmes, kis suttogós szerelmeskedés volt köztünk, hanem vad és igazán szenvedélyes szex.  S ki tudja hányadik orgazmusunk után, fáradtan rogytam Logan mellkasára, fejemet a vállába fúrtam, s úgy próbáltam normalizálni a lélegzésemet. Végül ugyanígy ért az édes és pihentető álom. Reggel lágy simogatásokra keltem. Lassan megfordultam, s megláttam szerelmem csodás szemeit. Egy nagy mosoly terült szét az arcomon.

-          Szia. - köszöntem neki.

-          Szia. - mondta Ő is, és egy csókot lehelt a számra, de nekem nem volt ennyi elég így egy kicsit elmélyítettem. - Hé-hé, csak lassan, nem megyek sehova. - mondta. Megsimogatta az arcomat, s akkor megláttam a kezén a bilincs nyomait.

-          Édes istenem, mit csináltam. - rémültem meg, és azonnal felültem. Ami elég rossz öltenek bizonyult, mivel éles fájdalom hasított az oldalamba.

-          Feküdj vissza csak, és ne foglalkozz velem, mivel veled kell egy kicsit foglalkozni. Meg megbeszélni a tegnap éjszakát. - azt tettem, amit mondott, nem akartam vele ellenkezni, szörnyű bűntudatom volt, hogy miattam olyan vörös a keze és sebes.

-          Nem ezt akartam elérni azzal a bilincsel - húztam végig az újamat a vörös csíkon.

-          Tudom, semmi baj, nem is érzem. Nekem kellene inkább bocsánatot kérnem.

-          Miért is? - és akkor elmondta.

Tele voltam kis kék foltokkal, és egy-két harapással is. Miután leellenőriztem magam, végig néztem Logant is, hát Ő sem volt nálam jobb állapotban. A csuklóján levő nyomokon kívül volt még a vállán egy foglenyomat, a hátát és a mellkasát is kis piros csíkok tarkították. Nem elsiklottunk felette, hanem megbeszéltük, és meg is egyeztünk, egy kis vita után. Mindezek után összekaptam magam és péntekhez hívően elindultunk az iskolába. Most nem voltak kis SMS-ek, vagy fantáziálgatás az órákon az ÉN részemről.

Testnevelésre öltöztem át a lányok után, direkt, mert nem akartam, hogy meglássák a testemen levő foltokat. Nem akartam, hogy kérdezősködjenek. Hamar felöltöztem és már siettem is be a tornaterembe. Nagy meglepetésemre szerelmem edzője volt bent.

-          Hé Nikki, - szóltam barátnőmnek - miért a kosárlabdaedző van velünk?

-          Mert Miss. Trevol kórházban van.

-          Ó.

Nem is tudtunk többet beszélni, mert elkezdődött az óra. Soha életemben nem volt még ekkora izomlázam, és nagyon jól tudtam, hogy ez azért van, mert tegnap este olyan jó volt a szex. Igen szex. Miért ezt használom? Azért, mert tegnap este és még ma hajnalban is szexeltünk, és nem szeretkeztünk Logannel. Az óra után megvártam, hogy a lányok felöltözzenek, addig kosára dobtam. Utána lezuhanyoztam és felvettem a ruháimat. Lassan haladtam a folyosón, mikor hangokra lettem figyelmes, elég furcsa hangokra. Még lassabban mentem, lopakodó üzemmódban. és hát, amit láttam nagyon meghökkentő volt. Logan edzője nekem háttal volt fél meztelenül, előtte meg egy szőke hajú csaj az asztalon ült, és elég bizalmas pózban, széttárt lábakkal. Amint az edző lehajolt nem is tudom mit csinálni, megláttam, hogy Ash az, akit elég rendes nyomkod. Teljesen le voltam sokkolva, ezt azért nem gondoltam volna. Mivel nem akartam az egész undorító aktust végignézni, és így is késésben voltam a dili dokimtól, ezért lapos kúszásban elhagytam rejtekhelyemet és a kijárathoz mentem. Bepattantam az autómba és 120-al mentem a rendelő felé, közben végig azon gondolkoztam, hogy mióta lehet kapcsolata a tanárunknak ezzel a ribanccal. 

A rendelő ellőt megálltam és nagy léptekkel beszaladtam. Az ajtó ellőt rásandítottan az órámra, és megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, hogy csak 10 percet késtem. Mély levegőt vettem és bekopogtam.

-          Tessék. - szólt valaki ki odabentről.  Lenyomtam a kilincset és szabályosan besunnyogtam.

-          Jó napot Miss. Kent. Elnézést a késésért, de feltartottak. – szép, már most hazudozással kezdem a dolgokat.

-          Semmi gond, gyere csak be, nem foglak megenni, de azért próbálj meg legközelebb nem késni.

-          Nem fog előfordulni többet.

-          Foglalj helyet. - helyet foglaltam, s elmúlt belőlem az a szorongás.

Elsőnek elmondta, hogy ami itt elhangzik köztünk, az itt marad a négy fal között. Rábólintottam és elkezdett velem beszélgetni a gyerekkoromról, a szüleimről,  az iskoláról, a barátaimról, sőt még a pasimról is, hogy van-e valaki, aki iránt érdeklődöm. Mindent elmeséltem neki, persze nem ÚGY mindent. A beszélgetésünk vége fele volt egy kérdésem is, ami nem volt teljesen jól felépítve, mivel nem akartam kiadni azt, amit igazán gondoltam.

-          Sylvia, tegyük fel, hogy van egy gonosz lány, aki tényleg gonosz, és felhasználja az embereket. Fel tudna használni egy felnőtt embert a saját céljaira?

-          Hogy érted pontosan?? - kérdezte.

-          Hogy meg tegyen neki egy-két, dolgot valami cserébe. Olyan adsz és kapsz féle.

-          Hát nagyon jó kell lenni a rábeszélőképességének. Ismersz ilyet?

-          Van valami, ami nem hagy nyugodni, ha többet tudok, akkor igérem, hogy beavatlak. Jó?

-          Persze, de ha valami olyat találasz, akkor légy óvatos, sőt, mindenképpen légy óvatos.

Elköszöntünk egymástól, s ott hagytam Sylviát a saját gondolatai között. Visszafelé mentem, mert meg ígértem az én Tulkomnak, hogy megnézzem az edzésüket. A szokásos helyre ültem le, s onnan figyeltem a srácokat, mikor Axel meglátott integetett nekem, én is vissza intettem. Oldalra néztem s megláttam Nitát, ahogy ott ül egyedül s követi párja tekintettét, ami rám irányult. Felálltam s lejjebb lépdeltem Nitához.

-          Ide ülhetek? - kérdeztem kedvesen.

-          Csak nyugodtan. - mondta alig halhatóan.

-          Sajnálom, tudom, hogy nem könnyítettem meg, de nem akarok semmi kapcsolatot sem Ash-el. Rosszul esett, hogy nem hittél nekem, akit már ezer éve ismersz, meg az, hogy meg sem kérdeztél, hanem egyből el is hitted neki amit mond.

-          Lisa…

-          Ne, most én beszélek. Hadd mondjam végig, ha már ide jöttem és elkezdtem. Utána már csak rajtad fog állni a dolog. Szeretlek, és hiányzol, nem csak nekem, hanem Nikkinek is. Pedig neki sem mondtam, hogy nem beszélhet veled, de őt is meglepte az, hogy nem hittél nekem. Nem kérem azt, hogy válasz köztem és Ash között, szabad ember vagy, azt csinálsz, amit akarsz. Ha szeretsz vele lenni, akkor legyél, de ha velem is szeretnél lenni, akkor figyelned kell arra is, hogy én ki nem állhatom Őt, és nem fogok csak a te kedvedért nem ocsmárolni, ha olyat csinál, és már pedig csinál olyat.. - gondoltam magamban itt az edzővel való szexre. – Nos, én a kezedbe nyújtom a békepipát, a te döntésed az, hogy elfogadod vagy sem. - és már azt vettem észre, hogy a nyakamba van és zokog.

-          Sajnálom, hogy nem hittem neked. Nem vagyok már annyit Ash-el, csak amennyit kell a próbákon, utána viszlát van. Kimutatta a foga fehérjét, és undorító az, amit csinál. Nagyon sajnálom Lisa, annyira sajnálom.

-          Én is. De hagyjuk is, jó? Mi lenne, ha küldenénk Nikkinek egy ilyen közös rívós képet? - kérdeztem már nevetve. 

Megcsináltuk a képet és elküldtük Nikkinek, utána végigbeszélgettük a meccset a fiúkra nem is figyeltünk. Tudtam, hogy nem valami jók, ezt Nitával is megosztottam, és Ő is így látta. Annyira elmerültünk a beszélgetésünkben hogy észre sem vettük azt, hogy vége van az edzésnek, csak akkor, mikor a fiúk frissen mosott hajjal megjelentek mellettünk.

-          Úgy néz ki, hogy vége a böjtnek. - mondta Logan.

-          Igen haver, végre mehetünk bulizni együtt. - mondta vigyorogva Axel és átölelte Nitát, aki csak mosolygott. Így négyen indultunk ki a teremből.

Egy kis Ízelítő.

Sziasztok. Remélem még azért olvasnnak erre fele egy páran, vagy már mindenki eltűnt?
remélem minendkinek jól telt a szünet és jól kezdődött az új év. Nekem nagyon jó volt minden :).
Nos hoztam egy kis apró de tényleg apró kis darabot a következő fejezetből.... hátha meg szántok egy kis kommival, most már lehet névtelenül is írni. Nos ha meg kapom a 3 komimat, mivel ennyi a komi határ akkor már hozom is a frisst. :) Vagy ha nem olvassátok már a blogot akkor legalább annyit írjatok hogy hagyd abba az írást mert úgy sem olvas senki, ez is meg teszi de valamit reagáljatok legyetek szíves. Nos akkor az ízelítő...
Pusz (L) Mano(L)
21. Fejezet.
 - Mit szeretnél az eperrel meg a tejszínhabbal, kicsim? - kérdezte Logan.
- Majd meg tudod, ő maradj egy kicsit itt jó? - néztem rá kis kutya szemekkel és magara zártam szobájának ajtaját.  Gyorsan ledobáltam mindet az ágyról, lehúztam hamar a párnákat és a takarót, ki cseréltem a lepedőt egy vörös lepedőre, utána felhúztam a fekete ágyhuzatot, el visszatettem mindent az ágyra, meg gyújtottam az előre becsempészet gyertyákat, az epret és a tejszínhabot letettem az éjjeli szekrényre. Lekapcsoltam a villanyt s ki nyitottam az ajtót.
- Mit tettél a szobámmal. - nézett rám vigyorogva.
- Nem az számít, hogy mit tettem a szobáddal az számít, hogy veled mit fogok tenni. - símítottam végig fedetlen mellkasán... 

Karácsonyi novella.

Áldott Békés Boldog Karácsonyt, és Sikerekben Gazdag Új Esztendőt kívánok minden olvasómnak.
És egy kis karácsonyi novella. Amiről váltig állíthatom hogy imádtam meg írni, ez egy novella versenyre készült, jó olvasást. Pusz (L)Mano(L)

,

Apa karácsonyra

Pár éve nem gondoltam volna, hogy, itt fogok ülni a karácsonyfa alatt, két gyermekemmel és a férjemmel. Sokan állítják azt, hogy karácsonykor bármi megtörténhet, mivel ez a béke, és a szeretett ünnepe. Én ezt nem így gondoltam ezelőtt 4 évvel.

(4 évvel korábban, a múlt)

2007.12.20. Karácsony előtt 4 nappal.

- Botond! - szóltam rá négy éves fiamra, aki lassan két hete már azt próbálja kihúzni belőlem, hogy mit kap a szülinapjára, meg karácsonyra.

- Naaa, anya, csak az egyiket légyszííí. - nézett rám boci szemekkel.

- Nem, négy nap múlva megtudod, mit kapsz. Most edd meg szépen a reggelid, aztán induljunk, mert elkésünk az oviból.

Csendben befejeztük a reggelit, utána ki tettem az ovinál, s hajtottam is a kórházba.

- Jó reggelt Jázmin. - köszöntött Márk, az osztályvezető doktor.

- Neked is. - mosolyogtam rá.

- Botond megint eljátszotta veled? - tette fel vigyorogva a kérdést.

- El, köszönhetem neked. Arra tanítod a fiam, legyen kitartó, és akkor az anyja elárulja egyszer csak. Hosszú napunk lesz. - néztem bele az egyik kis mappába.

- Igen az, hozzá is kezdek. - mondta Márk, s kiment.

Az egész napom abból telt, hogy egyik szülőszobából a másikba mentem, vagy papírokat töltöttem. Már az ebédlőben ültem, és épp újságot olvastam, mikor megláttam egy rég nem látott ismerőst. Egy mosolyra húzódott a szám, Gergő is mosolygott, aztán elindult felém, s leült hozzám.

- Szia, Gergő, mi járatban nálunk? - kérdeztem rá rendőrbarátomnál.

- Ne is kérdezd Jázmin. Nem akarod tudni, hogy mért vagyok itt. - nézett rám fura szemekkel.

- Miért? Pedig nagyon kíváncsivá tettél. Azóta nem láttalak, hogy… - és nem tudtam befejezni, mert egy gombóc nőtt a torkomra.

- Hogy szakított veled Ben.

- Igen, az óta. - hajtottam le a fejemet.

- Még mindig szereted. - szólalt meg hirtelen Geri.

Felkaptam a fejem és hitetlenkedve néztem rá. Persze hogy szeretem, hiszen nem telik el nap, hogy nem gondolnék rá, hogy ne jutna eszembe, mikor Botond egy olyan dolgot, mozdulatot tesz, amit az apja is ugyanúgy csinált. De ezt csak magamba mondtam ki.

- Jól van? - kérdeztem Benre célozva.

- Jól, lesz. - és akkor értettem meg, miért van itt Geri.

- Mi történt? Nagy a baj? - megrémültem, még is csak a fiam apjáról van szó, még ha nem is tud róla.

- Csak 1-2 törés, meg egy lőtt seb. - csak 1-2 törés, és lőtt seb. CSAK és ilyen nyugodtan mondja??? - Még nem felejtett ám el. Négy éve rá sem nézett egy nőre sem, pedig Anita már megpróbálta összehozni vagy százzal. Hiányzol neki, és ez meg is látszik rajta. Csak nem meri bevallani. Hányszor mondtam neki, hogy hívjon fel.

- Látni szeretném. Melyik emeleten van? - szólaltam meg hirtelen.

- Az intenzíven.

- Azt mondtad, hogy csak 1-2 törés és egy lőtt seb, miért van az intenzíven?

Geri ijedt szemekkel nézett rám, s meg sem mert mukkanni. Ott hagyva a háromnegyed részét ebédemnek mentem fel a harmadikra.

- Szia, Szilvia. Hol találom Várhegyi Benjamint?

- Egy pillanat, nézem. Ismered?

- Igen.

- A 424-esben van, de be kell öltöznöd.

- Köszönöm szépen.

Amint megláttam, hogy ott fekszik az ágyon, s csövek lógnak ki belőle, megfájdult a szívem. Soha nem gondoltam volna, hogy így fogom viszontlátni. Még így is iszonyúan szexi volt. Leültem az egyik székre, s megfogtam a kezét, a másik kezemmel simogatni kezdtem a fejét.

- Mit csináltál már megint? – kérdeztem, de tudtam, hogy úgy sem kaphatok rá választ.

Ennyi erőből azt is kérdezhettem volna, hogy miért hagyott el. Mivel erre sem fogok választ kapni. Hányszor próbáltam utolérni, de soha nem hívott vissza. El akartam mondani neki, hogy terhes vagyok, de hát nem hagyta. Nagy gondolkodásomból, egy kézszorítás hozott vissza a valóságba.

- Ben. - szólaltam meg halkan. - Hallasz?

- Mi történt? - jött a rekedtes kérdés.

- Megsérültél, eltört 1-2 csontod, meg kaptál egy lövést. - válaszoltam, amit én is tudtam. - Fáj valamid?

- Nem. Hogy kerülsz ide? – na, azért még felismer.

- Ha zavarok, el is mehetek.

- Ne, ne, maradj.

- Gerivel találkoztam, beszélgettünk, mikor végre kinyögte, miért van itt. Aztán fogtam magam, és feljöttem hozzád. Itt dolgozom csak kettővel feljebb a szülészeten. - válaszoltam készségesen.

Egyre csak gyakoribbak lettek ezek a látogatások, néha-néha csak 1-2 percre is beugrottam, de volt olyan, hogy órákat töltöttünk együtt. Rá kellet jönnöm, hogy sokkal, de sokkal jobban hiányzott, mint eddig gondoltam. Karácsony előtt két nappal, megint Benhez mentem. Mosolyogva léptem be hozzá, s tettem le a dolgokat az ágya mellé.

- Hogy vagy? - kérdeztem s közben a lapját figyeltem.

- Jól, köszi, de jobban leszek, ha válaszolsz egy kérdésemre.

- Persze, kérdezz csak, ha ettől jobban leszel. - mondtam higgadtan.

- Miért jársz be hozzám? Biztos sok dolgod van. Mit szól hozzá a férjed, hogy később érsz haza? - idétlenül néztem rá, soha nem kérdezte, hogy van-e férjem, azt sem, hogy miért jövök be hozzá.

- Nincs férjem. Mióta szakítottál velem, azóta nem voltam senkivel, nem is randizom. A másik meg, érdekel, mi van veled, ha már a sors vagy a valami megint az utamba sodort, és most nem is tudsz elfutni előlem vagy nem visszahívni, esetleg lecsapni a telefont.

- Van egy fiad. - nyögte ki. Lehajtottam a fejem, nem mertem a szemébe nézni.

- Igen, van egy fiam, négy éves. - mindezt alig halhatóan mondtam.

- Az én fiam is, ugye? - kérdezte. Felemeltem a fejem s a szemébe nézve mondtam neki, hogy:

- Igen, a te fiad is. El akartam mondani csak te sosem hagytad, utána meg már nem próbálkoztam, beletörődtem, hogy már nem kellek neked.

- Mi az, hogy nem kellesz nekem? Soha sem mondtam, hogy nem kellesz, vagy azt, hogy nem szeretlek, sőt, még mindig szeretlek, ebben a négy évben sem szűntelek meg szeretni. S az, hogy van egy fiam, az a legcsodálatosabb, amit valaha kaphattam az élettől.

- Akkor miért hagytál el? - kérdeztem már könnyes szemekkel, s leültem az egyik fotelba.

- Mert muszáj volt, nem akartalak bajba sodorni. Veszélyes munkám van, és nem akartam abba hagyni, de téged sem akartalak elhagyni.

- Még is elhagytál.

- Igen, beálltam a kommandósokhoz, fél éve sincs, hogy leszereltem, most meg itt vagyok, veled. Szeretném látni a fiamat, ha lehetséges.

- Megbeszélem vele. Nagyon értelmes kis fiú, s már alig várja a karácsonyt, meg a szülinapját.

- Nem azt mondod, hogy karácsonykor született?

- De azt. Jól kiszúrtunk vele ugye?

- Jól. Meséltél neki rólam?

- Meséltem, tudja ki vagy, s szereti, ha rólad mesélek. Tudja, mi a foglalkozásod, hogy hívnak, és még mielőtt megkérdeznéd, a te neveden van, bele van írva az anyakönyvi kivonatába a neved.

A további pár órát meséléssel töltöttem, ami csak az eszembe jutott, elmeséltem neki. Este, mikor hazaértem, drága barátném már aludt a vendégszobában, Botond meg a nappaliban tévét nézett. Leültem mellé, és megkérdeztem, hogy szeretné-e látni az apukáját. Soha sem gondoltam volna, hogy erre a hírre/ötletre ennyire csillogni látom a kis szemét. Megbeszéltem vele, hogy holnap bejöhet velem és bemutatom neki az édesapját, azt is megmagyaráztam, hogy miért van kórházban.

A reggel nagyon hamar eljött. Mivel ma nem dolgoztam, kicsit később keltünk fel. Reggeli után azonnal a kórházba mentünk. Drága fiam alig bírt magával, össze-visszabeszélt s hadovált. Még a kórházban sem tudta lejjebb venni a hangját. Már meg kellet fenyegetnem, hogy ha nem lesz halkabb, akkor nem megyünk tovább. Hatásos voltam, mert meg sem mukkant. Mikor beléptünk a szobába, Ben éppen öltözött, ami kicsit nehezen ment neki.

- Csüccs oda. - mutattam egy fotelra - Segítek az apának, oké?

- Rendben. - válaszolt mosolyogva, s figyelte, ahogy odalépek az apja mellé.

- Szia. Segíthetek? - néztem fel rá.

- Szia. Igen, légy szíves.

Lassan egyenként begomboltan az ingjét.

- Kész is. Botond gyere picit a mamához. Te pedig ülj le. - szóltam rá Benre.

Elhelyezkedtem kisfiammal az ölemben az ágy szélén, pont Bennel szemben. Szinte csodálattal és áhítattal nézték egymást. Egyikőjük sem szólalt meg, csak figyelték egymást.

- Így még helyesebb. - szólalt meg hirtelen kisfiam. S mindkettőnkből kitört a nevetés.

- Igen az. - nyomtam egy puszit az arcára.

- Anya? - nézett rám megint Botond. Láttam rajta, hogy kérdezni akar valamit.

- Mond csak, beszélhetsz előtte.

- Megharagszol, ha apának hívom? Velünk fog lakni? Vagy csak én is hétvégén láthatom majd, úgy, mint Ricsi az anyukáját? - sorolta a kérdéseket már-már könnyes szemekkel.

- Nem haragszom meg, ha apának hívod, és szerintem ő sem. Azt nem tudhatom, hogy hol szeretne lakni az apukád, hogy szeretne-e velünk lakni, én szeretném, főleg, ha még mindig szereti a mamit. Talán kérdezd meg tőle. - intettem a fejemmel az apja felé.

- Szeretnél a mamival meg velem lakni? - kérdezte Botond.

- Igen, ha a mami megbocsájt nekem, s ha ő is szeret engem, akkor igen, sőt ez lenne a legszebb ajándék, ha veletek lehetek.

(A jelen)

2011.12.24. Karácsony.

Mint már mondtam, csodák léteznek, csak nem tudhatod mikor ér téged is utol egy. Nagy ajándék az, amit én kaptam, ami összehozott újra azzal a férfival, akit mindig is szerettem. S nem csak azt kaptam az én karácsonyi csodámtól, nem egyszerűen egy kisfiút, és egy szertő férjet, ha nem egy teljes nagy családot. Büszkének mondhatom magam, mert van egy 8 éves rosszcsont kisfiam, egy gyönyörű és csodálatos kislányom, és egy odaadó szerető férjem.

Nem mondom azt, hogy nem voltak ebben a 4 évben kisebb zökkenők, mert voltak, de azokat is átvészeltük együtt egy családként. S ennél még csak még jobb lesz.

Befejezetem a vacsora eltakarítását meg az ajándékok csomagolópapírjainak összeszedését, aztán felmentem a hálónkba.

- Végeztél mindennel? - kérdezte Ben csillogó szemekkel.

- Igen. – válaszoltam, s el kezdtem levetni magamról a ruhát. Felvettem a hálóingemet s bebújtam Ben mellé.

- Azt hiszem, elfelejtettél valamit, kicsim. - szólt Ben.

- Igen, és mit? - nem tudtam mire érti.

- Vacsora után azt mondtad, hogy kapok még egy ajándékot, de azt még nem mondtad, hogy mit. - egy nagy mosoly terült szét az arcomon, lecsúsztam teljesen az ágyra, megfogtam Ben kezét s a hasamra vezettem. Csodálkozva nézett rám, és értetlenül egy kicsit.

- Ott van a harmadik karácsonyi ajándékod, de osztoznod kell rajta.

- Ez most komoly? Még egy lurkó? Biztos?

- Igen, biztos. Ugye nem bánod?

- Bánni? Őt? Őket? De hogy is, ti vagytok az én csodáim.

Az ÉN csodáim. Igen csodák, amik akkor jönnek, mikor nem is számítunk rá. Fontos, hogy higgyünk a csodákban, hogy bízzunk benne, mert vannak csodák.