Jeff!

Jeff, ő ment ki Lissájért.  Hát nem helyes ??

4. fejezet.

Ő mit is fűznék hozzá, mondjuk jó olvasást és szeretnék egy pár komit is ha lehetne.
Meg lehet hogy este még fel teszem az ötödik fejit is, ha lesz 3 komim, azt hiszem nem nagy kérés.Pusz
xoxo Viky

4. fejezet

Reggel apu keltett, hogy ideje felöltözni, meg miegymás. És persze elregélte, hogy hogyan kell viselkednem stb.

-          Vigyázz magadra kicsim és viselkedj jól amint meg érkeztél hívjál jó?

-          Jó, persze apu, nem lesz semmi bajom. Jeff kijön elém úgy is, meg ismerem a várost, mint a tenyeremet, eltévedni nem fogok, nyugodj meg.

-          Jól van, menjél, mert le fogod késni a gépet. – megöleltük, megpusziltuk egymást, és elindultam a beszálló kapuhoz.

****

- Kapcsolják be a biztonsági öveket, hamarosan leszállunk. - szólt a pilóta. Tettem, amit mondott, és már alig vártam, hogy láthassam Jeffet. Ő a legjobb barátom, egy pótbáty. Jeff a család barátja is egyben, 4 évvel idősebb nálam, szóval most körülbelül 22 éves, és az igazat meg vallva nagyon is szemre való. Persze ez nekem tabu, meg hát azért még is csak egy nagyon kedves barát, akinek mindent el lehet mondani.

Leszálltam, elmentem a csomagjaimért, és elindultam megkeresni a jó öreg Jeffet (aki nem is annyira öreg).

Ott állt és várt rám fekete bőrkabátban és egy farmerban. Igazán jól festett, meg persze az a vigyor a képén.

-          Szia Lisa, milyen utad volt? - kérdezte és meg ölelt.

-          Szia Jeff, nagyon hosszú és fárasztó, meg szerintem Haley sem fogja megkönnyíteni az itt tartózkodásomat.

-          Nyugi, nem lesz semmi baj, úgy is nálam fogsz aludni, vagy nem?

-          De hogy nem, én azzal a nővel egy házban tuti, hogy nem fogok.

-          Na, gyere, lecuccolunk, aztán megnézzük a húgodat, úgy is annyira vár már.

-          Jól van tényleg? Nincs semmi baja? Hogy-hogy nem vette észre, hogy beteg, hisz soha nem szokott beteg lenni, kerüljön a kezem közé az a...

-          Jó, most meg nyugodsz, mert így nem engedlek Henna közelébe, az biztos. - nézett rám komoly szemekkel.

-          Oké lenyugszom.

Egész úton dumáltunk, hogy mi történt velünk, ki kivel jött össze, hogy megy a suli, milyenek a fiúk stb.

*****

A korházban

A korházban voltunk már, Hennát éppen vizsgálták, így nem lehetett bemenni hozzá, kint várakoztunk. Nagyi meg nagyapa is kint volt velünk, csontropogtató ölelésben részesítettek. És akkor jött a rémálmom, nagyapi szorosabban tartott, ne hogy nekimenjek annak a nőnek, aki úgy meri nevezni magát, mint az anyám. Ott jött a férje is, Henna apja, bár vele semmi bajom nincs, imádja a lányát.

-          Sziasztok. - köszöntek.

-          Helló. – tessék, ennyi telt tőlem, több nem. Ekkor jött ki a doki Hennától és nézett végig a sok emberen.

-          Jó napot kívánok. A kis lány már jobban van, csak még pihennie kell és a gyógyszereket szednie. Megfigyelésre még benntartjuk, hogy ne lépjenek fel szövődmények.

-          Akkor semmi baja nem lesz, ha nem lépnek fel szövődmények? És ugyan olyan lesz, mint volt, mert Henna soha nem volt beteg, még most sem értem, hogyan kaphatta el. - néztem a dokira.

-          Nem kapta meg az oltást, amit muszáj lett volna neki, és nem kellet volna úgy idegen országba vinni. – na, tessék, ezt eddig nem tudtam, és akkor meg is van a nyertesünk.

-          Hülye, felelőtlen ribanc. – hopsz, azt hiszem, ez túl hangos volt, mivel mindenki felém nézett. - Bemehetek hozzá? Szeretném látni.

-          Persze, nyugodtan Melissa, mert te vagy az ugye?  - kérdezte a doki.

-          Igen én, de honnan tudja? - néztem rá értetlenül.

-          Kérdezze a húgát, sokat mesélt magáról, és igaza volt, hogy milyen okos és szókimondó.

Bementem Hennához, aki az ágyon feküdt és valami könyvet lapozgatott. Amint meg látott, felkiáltott és ezer wattos mosolyt küldött felém.

-          Szia hugica. Hogy vagy? Nagyon megijesztettél ám.

-          Lisa, köszi, most már jól vagyok, csak hiányzott a nővérem. - bújt oda hozzám.

Az egész napot együtt töltöttük, beszélgettünk, színeztünk, meg ilyesmik. Este, mikor már elaludt, kiosontam a szobájából, és pont bele ütköztem Haleybe.

-          Szia kicsim. - köszönt nekem, még hozzá kicsimmel. Ez felháborító, nem tudja, hogy mennyire utálom, nem hoztam még elégszer, elég világosan a tudtára?

-          Egy, nem vagyok a kicsid. Kettő, ki nem állhatlak, nem tudom, hogy nem veszed észre. És három, hogy a fenében lehettél ilyen felelőtlen? Jézusom, legalább rá figyelj oda, sokkal jobban. Mi van, ha belehal? Bele gondoltál már ebbe? Esküszöm, akkor én kicsináltalak volna teljesen, és most tisztázzuk, hogy nem azért vagyok itt, hogy közelebb kerüljek hozzád, vagy hogy megbocsássak neked, vagy bármi más, ami hozzád kapcsolódik, csakis kizárólag Henna kedvéért vagyok itt, semmi más. Egy szóval, ne is próbálkozz. Viszlát. - otthagytam és visszaindultam Jeffhez.

Több ilyen beszélgetésem nem volt vele, sőt semmilyen sem. Hála istennek elkerült, csak Hennával foglalkoztam. Mikor már egy hete ott voltam úgy láttam, hogy ideje lesz haza mennem, mert sok pótolni valóm lesz, és most már Henna is jól van. Nagyjából jól éreztem magam, csak Haley ne lett volna néha velünk, de hát mindegy. A hazautazásom napján vettem minden ottani, számomra fontos embernek valami ajándékot, és azt is meg tudtam az internet segítségével, hogy Nikki is haza ér már. Szóltam apunak, hogy mikro érkezem meg, és hogy jöjjön ki elém, legyen szíves.

Így is lett, apu kijött, és nagyon örült nekem, hogy végre otthon vagyok. Megbeszéltünk mindent, hogy mi történ, és persze hogy halotta, miket mondtam Haleynek, és le is cseszett finoman szólva. De nem baj, megérte, legalább mindenki tudtára adtam, hogy engem az a nő nem érdekel. Mikor haza értem, ki csomagoltam, és elmentünk apuval vacsorázni. Este a csajok hívtak, hogy ne tervezzek semmit holnapra, mert kosárlabda meccsre megyünk, suli után meg nézzük a helyi csapatott.

Ekkor még halványlila Milka gőzöm sem volt róla, hogy milyen érdekes beszélgetésem és felfedezésem lesz.

Mindenkinek Kellemes húsvétot

NNNNNEEEEEEEEEWWWWWWWWWWW

Haliho emberkék akinek van kedve meg ideje nézzen be mert nyitottam még egy blogot. 
 AZ ÚJ BLOG  : www.dontesekdontesek.blogspot.com első feji már fent jó olvasást. 

A frissről meg annyit hogy még bétázásra vár, de amint lesz az én kedvenc bétámnak ideje kijavítani a helyes írásomat azon nyomban fel is teszem. S meg lehet akkor egy vagy kettő fejezetet kaptok.
 Csók (L)Mano(L) vagy. Viky

Első díjam :)

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogját)!

2. Tedd ki a logót a blogodra!

3. Írj magadról 7 dolgot!

4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!

1.Nagyon szépen köszönöm Gabicának

http://almomavegzetem.blogspot.com/

2.

3.
pörgös,
könyvmániás
kicsit dilis
néha perverz
VD és GG és TB mániás
Imádom a  barátaimat
szeretek sütni meg főzni :)

4. Küldöm.
http://dr-csont-bonesfanfic.blogspot.com/ Evy
http://almokutjanbybee.blogspot.com Beenek
http://darklikehell.blogspot.com/ Dorothy
http://sarah-inmydream.blogspot.com/ Sarah
http://volturiandcullenloveforever.blogspot.com Allice
http://youremylittlesecret.blogspot.com/  Brianna
http://youseeinsideofme.blogspot.com/ Lady

3. fejezet

3. fejezet

Reggel korábban keltem, mert előbb be akartam érni az iskolába. Felöltöztem, és lementem reggelizni. Apa már lent volt, csinálta magának a kávét.

-         Szia apa, én is kérhetek egyet?- kérdeztem tőle.

-         Szia kicsim. Persze, csinálok neked is egyet. Anyád hívott, és mondta, hogy nem vagy hajlandó neki felvenni a telefont. Nyugodtan felveheted neki, és beszélhetsz vele. Nagyon jól tudod, hogy nem tiltom meg neked, felnőtt ember vagy.

-         Arra még nem gondoltál véletlenül, hogy egyáltalán nem akarok egy olyan nővel beszélni, aki eldobott magától, és nem foglalkozott velem? Nem mintha bánnám, hogy te meg Juli néni neveltettek fel, mert nem bánom egyáltalán, de ha akkor nem kelletem neki, most se kelljek! Jó? - ezzel lezártam a beszélgetést.

Nagyon kicsi voltam még, mikor anyám úgy döntött, hogy ott hagy apának, és elmegy egy másik férfival. Nélküle nőttem fel, anya nélkül, még is itt vagyok, éllek és virulok, mert egy sokkal jobb édesapát kaptam, meg egy szerető nagynénit. Erről ennyit nekem nem volt soha sem anyám, mert le mondott rólam.

-         Kész a kávé drágám, és ne haragudj, hogy felhoztam a témát, de szólnom kellet, még is az anyádról van szó. – mondta apám, és közben töltött nekem is kávét.

-         Nem haragszom apu, de nekem nincs anyám, nem is volt, és nem is ő lesz, ha lesz, mert ugye, te attól még nyugodtan feleségül vehetsz egyet. Én nem állok ennek útjába, de most ha nem indulunk el, akkor el fogok késni, és szerintem te is.

-         Oké, ezt meg kaptam, gyere, menjünk. – nyúlt felém és végre elindulhatunk. - Suli után kicsim érted jövök és megyünk az autódért, mert meg jött. Szia, legyen szép napod.

-         Oké, szia apu.

A suli előtt, a padnál meg vártam Nitát hogy meg beszéljük a mai programot. Nita már ott volt, és fülig érő mosollyal várt rám. Miért mosolyog már korán reggel, ilyen jól indult a napja, vagy mi történt itt? Amint oda értem hozzá, elkezdett hadarni, és én egy kukkot nem értettem belőle, hogy mit mond.

-         Nita, mély levegő, és kezd légyszi előröl, mert egy mukkot nem értettem, jó?

-         Nem hallod? Itt van, itt van!

-         Ki van itt? Nem értek semmit, még mindig beszélj érthetően, és közben induljunk el órára jó?

-         Nem figyelsz rám Liss, egyáltalán nem figyelsz rám. Logan itt van, és a mi osztályunkba jár, majdnem minden órám vele van, csak egy kettő nem, de neked minden órád vele. Tudod, milyen mákod van? Én megőrülök, nekem is ugyan azokat a tárgyakat kellet volna felvennem, mint neked, és egész nap nézhetném azt a tökéletes seggét, meg a kidolgozott felső testét, amit olyan sok munkával szerzet meg…Ah, oh…

-         Nita nyugodj meg oké? Én nem is halottam még erről a srácról.

-         Mi az, hogy nem hallod tál még Logan Jenkisről? – nézett rám elborzadt szemekkel.

-         De ha így van? Sőt még nem is láttam életemben. –mondtam neki komolyan hisz ez az igazság.

Az egész napját elmondta ennek a Logan gyereknek, komolyan az egész napját. Én a szép szemű Mr.Tulokra lennék inkább kíváncsi, hogy ő ki is valójában, de nagyon.

****

Nem volt olyan rossz a délelőttünk, főleg mikor bejelentették, hogy előbb elmehetünk, mert valamilyen fejesek jönnek, így el maradnak az utolsó óráink. Na, ennek mindenki örült, kivéve Nitát, mert ő ma még nem látta azt az isteni srácot, akiről egész nap áradozott. Holott elvileg egész nap együtt lettek volna az óráink, de nem, mivel Logan nem volt ott az óráin. Végre elindultunk ki az egyetemről, én szóltam apunak, hogy előbb végeztem, és hogy inkább otthon találkozzunk, és úgy menjünk az autómért. Nita volt olyan kedves, és haza vitt cserébe azért, hogy ha meg lesz a kocsim, velem jöhet reggel, hogy mindenki irigykedjen ránk, mivel egy hiper szuper kocsit választottam.

Hát igen, mit is kell tudni róla? Mondjuk azt, hogy egy Audi R8-ast kapok, ami V8-as hengerelrendezésű, FSI rendszerű, benzinmotorral működik, 4163 cm³, a maximális teljesítménye: 309 kW (420 LE) 7800 1/perc fordulatszámnál. Maximális nyomaték: 430 Nm 4500–6000 rpm, legnagyobb sebesség: 301 km/h. Váltó: hat fokozatú, manuális, gyorsulás 100 km/h-ra: 4,6 s. Pár szóval, nagyon gyors, kényelmes, és irtó jól néz ki. Egyszerűen imádom, és ma meg fogom kapni!

A házunknál kiszálltam, és elindultam befele. Levettem a kabátomat, elpakoltam holnapra, és elindultam főzni valamit, mire apa hazaér, kész legyen, hogy enni tudjunk, azután pedig mehessünk a kocsimért.

Észre sem vettem és el is telt a délután, apu haza jött és mentünk is  a kocsimért. Már alig vártam, hogy haza hozhassam. Olyan régen láttam már az én kicsi drágámat. Épp az autó boltban voltunk, és rendeztük a papírokat, mikor csörgött apám telefonja. Na, ki lehet az pont most, pont ilyenkor kell minket zavarnia, hogy az ég áldja meg ezt az embert. Mondtam magamban.

-         Ide egy aláírást Miss. Roberts, és kész is vagyunk. Oda adom a kulcsokat, és viheti a kicsikét, ha meg bármi probléma van vele, nyugodtan jöjjön. – azzal aláírtam a papírt, megköszöntem és át vettem a kulcsokat. Apám jött felém nagyon ijedt képpel.

-         Kicsim, Haley hívott. Várj, mi előtt még egy szót is szólsz oké? A húgodat korházba szállították, mert tüdő gyulladása van, és csak téged szólongat. Oda kéne menned, ha lehetséges.

Én meg csak néztem rá, mi van. Hogy lehet, hogy a húgom beteg? Soha nem volt beteg. Nem, még rá sem tud vigyázni az a némber. Van egy féltestvérem, akit imádok, ő nem tehet róla, hogy engem eldobott régen az anyám, és őt meg nem. Imádjuk egymást, sokszor van a nagyinál, és nálunk is, mert ezt megengedte. Ez az egy jó pontja van nálam, hogy a húgommal lehetek, semmi több.

-         De jól van, ugye? Apa mond, hogy jól van!  Foglaltas nekem jegyet a leghamarabbi gépre Londonba. Azonnal indulok, csak előtte. Jó?

-         Igen kicsim, persze hogy mindent elintézek. Nem lesz semmi baj, csak nyugodj meg. Most pedig menjünk, oké?

-         Igen persze, menjünk. –beszálltunk mindketten a saját kocsinkba, és haza indultunk.

Én azonnal az emeletre mentem pakolni, amire szükségem lesz. Írtam Nitának meg Kellenek, hogy legyenek kedvesek a leckéket meg az órai anyagokat lemásolni nekem, meg hogy ne aggódjanak, jövök, csak el kell utaznom. Kell a mások osztálytársam, akit még nagyon kedvelek, meg persze ott van Niki is, bár ő most fotózáson vesz részt, így majd csak később jön az egyetemre vissza.

Apa kiabált fel, hogy holnap reggel megy a gépem, menjek egyek valamit, és telefonáljak Haleynek oda, hogy megyek. Na szép, pont nekem kell telefonálnom. Hajrá lássuk. Egy csörgés, kettő és …

-         Halló - szólt bele az én „drága” anyám.

-         Szia Haley, holnap reggel indulok, a nagyi vagy Jeff ki tudna értem jönni? És remélem addigra még életben lesz a húgom. Hogy nem vetted észre rajta, hogy baj van? Hisz soha nem szokott beteg lenni. Atya világ, marha felelőtlen vagy mondhatom! Mond meg neki, hogy nagyon puszilom, és hamarosan ott vagyok, köszi.

-         Persze meg mondom neki, és...és…és...

-         És mi??? Nem tudsz rá sem figyelni? Nem olyan nehéz ám!

-         Jól van, most már elég lesz kis asszony, azért még is… – nem hallottam végig, mert apám kikapta a kezemből a telefont.

-         Ne is figyelj rá, csak nagyon meg ijedt. Holnap délkörül már ott is lesz, és ne aggódj. – letette. Képes volt csak úgy letenni, mikor én még beszéltem volna vele, de azt nem tette volna megint zsebre az tuti biztos.

-         Holnap kimegy eléd Jeff, és ajánlom, hogy azért viselkedj, mert ez nagyon durva volt. Sikerült meg ríkatnod. Tudom, hogy soha nem bocsátod meg neki, hogy elhagyott, de azért bírd ki.

-         Nem az ő kedvéért megyek apa, csakis kizárólag Henna kedvéért, semmi más ért. Tőlem fel is fordulhat. - ezzel a lendülettel ott hagytam, és elmentem fürdeni. Mire ki jöttem, láttam, hogy sms-ek sora van.

Szia Lisa!

Persze, meg fogsz kapni mindent. De mi történt, hogy ilyen hirtelen nem jössz? Ugye jól vagy? Írj vagy hívj!!!

Puszika Anita.

Ez meg még ehhez hasonló üziket kaptam felváltva Nitától meg Kelltől. Visszapötyögtem nekik, hogy mi a helyzet, kikapcsoltam a telefonomat, és bebújtam az ágyamba Gömbi mellé. Azzal a kérdéssel nyomott el az álom, hogy mi fog holnap meg az elkövetkező pár napban történni, hogy semmi jó az biztos.

És milyen igazam is lett….

 Ez az autója Melissának.

Audi R8 az álom kocsi : 

2.Fejezet

Sziaztok! Itt a 2.fejezet jó olvasást :)

2. fejezet

Iskola… de jó, hogy létezik egy ilyen intézmény. Na, tessék, már megint magamban dumálok. Egyszer tuti biztos, hogy meg fogok örülni. Állandóan magamban beszélek, mindent meg vitatok saját magammal. Na, jó, ideje lesz, fel kell nem, mert ma az egyik csoporttársam jön értem, Anita. Igen, Anita, ő hogy is mondjam, egy nagyon pörgős, élet vidám, divat mániás, bulizós csaj. Nagyon megkedveltem a nyáron, ő is itt él a szüleivel meg a kis húgával, Ginával. Nagyon aranyos a húga, csak néha az agyunkra megy már.

Felkeltem az ágyamból, és szép kényelmesen elmentem lezuhanyozni. A hajamat kis apró csatokkal eltűztem, hogy ne lógjon a szemembe egész nap. Egy kis sminket is feldobtam, mind ezek után beálltam az óriási szekrényembe, hogy kiválasszam, mit is veszek fel. Fehér felső és egy kék mini szoknya mellet döntöttem, mivel kint nagyon jó idő volt, szépen sütött a nap. Hamar bepakoltam a táskámba és rekord sebességgel szaladtam le, hogy reggelizek valamit. Pont végeztem a reggelivel, mikor csengettek.

-         Megyek már, egy pillanat. - kiabáltam kifele. Felkaptam egy vékonyabb kabátot, a táskámat és feltéptem az ajtót. Barátnőm ott toporgott az ajtó előtt és engem bámult.

-         Hát te jól kitettél magadért, egész nap hallgathatod, hogy a fiúk fütyülnek utánad. Szép mondhatom, de azért légy szíves, indulj már el a kocsi felé, mert el fogunk késni, jó?

-         Persze, jó megyek már, csak meg vártam, míg befejezed a monológot. Amúgy neked is szia, vagy jó reggelt drága barátném.

-         Szia Lisa neked is. Mehetünk végre? - kérdezte a kis pukkancs.

-         Igen, mehetünk.  - válaszoltam neki.

Egész úton a suliba beszélgetünk, hogy miken fogunk ma részt venni, meg hogy délután mit csinálunk. Nita vásárolni akart menni, de nekem le kellet lomboznom, hogy én nem tudok vele tartani, mert táncórám lesz. Igen táncórám, mert már kis korom óta táncolok, de most kipróbáltam egy más fajta táncot. Leparkoltunk a suli parkolójában, összeszedtük a cuccunkat, és bele vegyültünk a diák seregbe. Első óránk matematika volt, gyűlöljük mind ketten.

-         Bár csak ne jönne be a tanár. Léci, léci uram add, hogy ne jöjjön be. - imádkozott Nita.

-         Nyugi, úgy is be fog jönni. Nem kell aggódni, meg amúgy is túl fogjuk élni.

-         Te mindig ilyen bizakodó vagy? Ha? Én bele fogok halni.

Beértünk a terembe, és helyet foglaltunk középen. Köztudott, hogy mindig azokat piszkálja a tanár, akik próbálnak elbújni előle. Főleg ez a tanár, Mrs. Connor, aki nem szereti a diákokat. De akkor minek ment tanárnak, kérdem én?

El kezdődőt az óra. Oltári unalmas volt. Én mondom, fárasztó. Kétszer meg is kellet böknöm Nitát, hogy kelljen fel.

-         Végre vége! Menjünk már innen, kérlek! Ha még egy percig néznem kell a képét, akkor nem tudom, hogy mit teszek vele, de komolyan.

-         Jó, jó, megyünk már, nyugi. - ezzel felálltunk, és elindultunk kifele a következő óráinkra.

Hamar eltelt ez a nap, és nagyon jó is volt. Bár az a matek óra nem kellet volna. Mivel a többi óránk már külön volt Anitával, úgy beszéltük meg, hogy az autónál találkozunk. Épp mentem ki az osztály ajtaján, mikor valaki belém ütközött, és ki verte a kezemből az összes papírt, ami benne volt.

-         Nem tudnál egy kicsit jobban figyelni? Én sietek, nem úgy, mint egyesek. – mordult rám, én meg elsőre meg sem tudtam szólalni, közben pedig szedtem fel a papírjaimat. Miután végeztem vele, elkezdtem beszélni.

-         Egy, te jöttél én belém, és te nem figyeltél, mivel azt a telefont nyomkodtad. Kettő, illik a hölgyeket előre engedni, és nem saját magadat Mr. Tulok. - ő meg csak nézet rám, nem szólt semmit az ég egy adta világon. – Na, mi az, még arra sem tanított meg anyukád, hogy el nézést kérj, vagy legalább egy bocsit ki nyögj? Hát gratulálok, büszke lehet rád.

-         Az anyámat ne vedd a szádra! És képzeld meg tanított rá. De csak olyantól kérek bocsánatot, aki meg is érdemli.

-         -Á, szóval akkor én nem érdemlem meg, mert én vertem ki a te kezedből mindent, és nem fordítva, oké stim. Viszlát Mr. Tulok. - ezzel a lendülettel megfordultam, és ott hagytam Mr. Főtulkot. Még hogy én kérjek ő tőle bocsánatot, mikor ő jött belém? Szép mondhatom. Majd ha fagy.

-         Mi történ? Miért ilyen vörös a fejed? - kérdezte Nita, mikor oda értem a kocsihoz.

-         Semmi, csak menjünk innen végre, mert el fogok késni a próbáról. - beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Elmeséltem neki mindent, mert nem hagyott békén a drága.

-         Érted? És akkor még neki áll feljebb. Én nem értem a mai fiatalokat, nem én mentem bele ő jött belém.

-         Jól van, nyugi, ettől még nem dől össze a világ, vagy igen?- nézett rám komolyan.

-         Nem dől. De hát akkor is… á, hagyjuk.

-         Nyugodj meg, többet nem is fogod látni. Na, szia szívem. – köszönt el és még egy puszit is dobott.

Haza értem, ki pakoltam a táskámból, át néztem mindent holnapra, és már mentem is a próbámra. Apu közben haza hozta a kocsiját, így azzal mentem. Nagyon jó volt a próba, mindig kikapcsolódom, mikor ott fent táncolok a rúdon. Egyszerűen imádom, bár apu ennek nem örül, hogy pont rúd tánc, de én szeretem ezt csinálni, és jól is csinálom. J Nem sokan tudják, hogy űzöm ezt a dolgot, csak apa, Anita, meg a tánctanárom. Nem lépek fel meg ilyenek, szó sincs róla, ezen már tényleg nagyon kiakadna apu. Mikor végeztem átöltöztem, elköszöntem Jefftől meg Angelikától, és elindultam haza.

Mire haza értem már fél tíz is elmúlt, de nem baj.

-         Szia apa, jó napod volt? - köszöntem neki, és meg öleltem.

-         Szia kicsim, elég nehéz napom volt de azért túl éltem, és neked?

-         Nekem nagyon jó napom volt, köszi. Kicsit fárasztó, de jó volt.

-         Jól van, akkor nem is faggatlak tovább, egyél valamit, van minden itthon, aztán irány az ágy. Én is lefekszem már, csak meg vártalak. Jó éjt. - azzal ott hagyott a konyhában.

-         Neked is jó éjt apu.

Megettem két joghurtot, meg ittam egy kis teát, aztán felvittem a táncos ruhámat, kipakoltam, lemostam magamról a festéket, kiszedtem mindent a hajamból, és elmentem fürdeni. Utána felvettem a pizsamámat, és bebújtam a jó meleg ágyamba. Csak forgolódtam egész este, az a helyes Tulok járt a fejembe, aki úgy felhúzott, míg el nem nyomott az álom.

UI: egy két véleménynek azért örülnék :)