4. fejezet.

Ő mit is fűznék hozzá, mondjuk jó olvasást és szeretnék egy pár komit is ha lehetne.
Meg lehet hogy este még fel teszem az ötödik fejit is, ha lesz 3 komim, azt hiszem nem nagy kérés.Pusz
xoxo Viky

4. fejezet

Reggel apu keltett, hogy ideje felöltözni, meg miegymás. És persze elregélte, hogy hogyan kell viselkednem stb.

-          Vigyázz magadra kicsim és viselkedj jól amint meg érkeztél hívjál jó?

-          Jó, persze apu, nem lesz semmi bajom. Jeff kijön elém úgy is, meg ismerem a várost, mint a tenyeremet, eltévedni nem fogok, nyugodj meg.

-          Jól van, menjél, mert le fogod késni a gépet. – megöleltük, megpusziltuk egymást, és elindultam a beszálló kapuhoz.

****

- Kapcsolják be a biztonsági öveket, hamarosan leszállunk. - szólt a pilóta. Tettem, amit mondott, és már alig vártam, hogy láthassam Jeffet. Ő a legjobb barátom, egy pótbáty. Jeff a család barátja is egyben, 4 évvel idősebb nálam, szóval most körülbelül 22 éves, és az igazat meg vallva nagyon is szemre való. Persze ez nekem tabu, meg hát azért még is csak egy nagyon kedves barát, akinek mindent el lehet mondani.

Leszálltam, elmentem a csomagjaimért, és elindultam megkeresni a jó öreg Jeffet (aki nem is annyira öreg).

Ott állt és várt rám fekete bőrkabátban és egy farmerban. Igazán jól festett, meg persze az a vigyor a képén.

-          Szia Lisa, milyen utad volt? - kérdezte és meg ölelt.

-          Szia Jeff, nagyon hosszú és fárasztó, meg szerintem Haley sem fogja megkönnyíteni az itt tartózkodásomat.

-          Nyugi, nem lesz semmi baj, úgy is nálam fogsz aludni, vagy nem?

-          De hogy nem, én azzal a nővel egy házban tuti, hogy nem fogok.

-          Na, gyere, lecuccolunk, aztán megnézzük a húgodat, úgy is annyira vár már.

-          Jól van tényleg? Nincs semmi baja? Hogy-hogy nem vette észre, hogy beteg, hisz soha nem szokott beteg lenni, kerüljön a kezem közé az a...

-          Jó, most meg nyugodsz, mert így nem engedlek Henna közelébe, az biztos. - nézett rám komoly szemekkel.

-          Oké lenyugszom.

Egész úton dumáltunk, hogy mi történt velünk, ki kivel jött össze, hogy megy a suli, milyenek a fiúk stb.

*****

A korházban

A korházban voltunk már, Hennát éppen vizsgálták, így nem lehetett bemenni hozzá, kint várakoztunk. Nagyi meg nagyapa is kint volt velünk, csontropogtató ölelésben részesítettek. És akkor jött a rémálmom, nagyapi szorosabban tartott, ne hogy nekimenjek annak a nőnek, aki úgy meri nevezni magát, mint az anyám. Ott jött a férje is, Henna apja, bár vele semmi bajom nincs, imádja a lányát.

-          Sziasztok. - köszöntek.

-          Helló. – tessék, ennyi telt tőlem, több nem. Ekkor jött ki a doki Hennától és nézett végig a sok emberen.

-          Jó napot kívánok. A kis lány már jobban van, csak még pihennie kell és a gyógyszereket szednie. Megfigyelésre még benntartjuk, hogy ne lépjenek fel szövődmények.

-          Akkor semmi baja nem lesz, ha nem lépnek fel szövődmények? És ugyan olyan lesz, mint volt, mert Henna soha nem volt beteg, még most sem értem, hogyan kaphatta el. - néztem a dokira.

-          Nem kapta meg az oltást, amit muszáj lett volna neki, és nem kellet volna úgy idegen országba vinni. – na, tessék, ezt eddig nem tudtam, és akkor meg is van a nyertesünk.

-          Hülye, felelőtlen ribanc. – hopsz, azt hiszem, ez túl hangos volt, mivel mindenki felém nézett. - Bemehetek hozzá? Szeretném látni.

-          Persze, nyugodtan Melissa, mert te vagy az ugye?  - kérdezte a doki.

-          Igen én, de honnan tudja? - néztem rá értetlenül.

-          Kérdezze a húgát, sokat mesélt magáról, és igaza volt, hogy milyen okos és szókimondó.

Bementem Hennához, aki az ágyon feküdt és valami könyvet lapozgatott. Amint meg látott, felkiáltott és ezer wattos mosolyt küldött felém.

-          Szia hugica. Hogy vagy? Nagyon megijesztettél ám.

-          Lisa, köszi, most már jól vagyok, csak hiányzott a nővérem. - bújt oda hozzám.

Az egész napot együtt töltöttük, beszélgettünk, színeztünk, meg ilyesmik. Este, mikor már elaludt, kiosontam a szobájából, és pont bele ütköztem Haleybe.

-          Szia kicsim. - köszönt nekem, még hozzá kicsimmel. Ez felháborító, nem tudja, hogy mennyire utálom, nem hoztam még elégszer, elég világosan a tudtára?

-          Egy, nem vagyok a kicsid. Kettő, ki nem állhatlak, nem tudom, hogy nem veszed észre. És három, hogy a fenében lehettél ilyen felelőtlen? Jézusom, legalább rá figyelj oda, sokkal jobban. Mi van, ha belehal? Bele gondoltál már ebbe? Esküszöm, akkor én kicsináltalak volna teljesen, és most tisztázzuk, hogy nem azért vagyok itt, hogy közelebb kerüljek hozzád, vagy hogy megbocsássak neked, vagy bármi más, ami hozzád kapcsolódik, csakis kizárólag Henna kedvéért vagyok itt, semmi más. Egy szóval, ne is próbálkozz. Viszlát. - otthagytam és visszaindultam Jeffhez.

Több ilyen beszélgetésem nem volt vele, sőt semmilyen sem. Hála istennek elkerült, csak Hennával foglalkoztam. Mikor már egy hete ott voltam úgy láttam, hogy ideje lesz haza mennem, mert sok pótolni valóm lesz, és most már Henna is jól van. Nagyjából jól éreztem magam, csak Haley ne lett volna néha velünk, de hát mindegy. A hazautazásom napján vettem minden ottani, számomra fontos embernek valami ajándékot, és azt is meg tudtam az internet segítségével, hogy Nikki is haza ér már. Szóltam apunak, hogy mikro érkezem meg, és hogy jöjjön ki elém, legyen szíves.

Így is lett, apu kijött, és nagyon örült nekem, hogy végre otthon vagyok. Megbeszéltünk mindent, hogy mi történ, és persze hogy halotta, miket mondtam Haleynek, és le is cseszett finoman szólva. De nem baj, megérte, legalább mindenki tudtára adtam, hogy engem az a nő nem érdekel. Mikor haza értem, ki csomagoltam, és elmentünk apuval vacsorázni. Este a csajok hívtak, hogy ne tervezzek semmit holnapra, mert kosárlabda meccsre megyünk, suli után meg nézzük a helyi csapatott.

Ekkor még halványlila Milka gőzöm sem volt róla, hogy milyen érdekes beszélgetésem és felfedezésem lesz.