2.Fejezet

Sziaztok! Itt a 2.fejezet jó olvasást :)

2. fejezet

Iskola… de jó, hogy létezik egy ilyen intézmény. Na, tessék, már megint magamban dumálok. Egyszer tuti biztos, hogy meg fogok örülni. Állandóan magamban beszélek, mindent meg vitatok saját magammal. Na, jó, ideje lesz, fel kell nem, mert ma az egyik csoporttársam jön értem, Anita. Igen, Anita, ő hogy is mondjam, egy nagyon pörgős, élet vidám, divat mániás, bulizós csaj. Nagyon megkedveltem a nyáron, ő is itt él a szüleivel meg a kis húgával, Ginával. Nagyon aranyos a húga, csak néha az agyunkra megy már.

Felkeltem az ágyamból, és szép kényelmesen elmentem lezuhanyozni. A hajamat kis apró csatokkal eltűztem, hogy ne lógjon a szemembe egész nap. Egy kis sminket is feldobtam, mind ezek után beálltam az óriási szekrényembe, hogy kiválasszam, mit is veszek fel. Fehér felső és egy kék mini szoknya mellet döntöttem, mivel kint nagyon jó idő volt, szépen sütött a nap. Hamar bepakoltam a táskámba és rekord sebességgel szaladtam le, hogy reggelizek valamit. Pont végeztem a reggelivel, mikor csengettek.

-         Megyek már, egy pillanat. - kiabáltam kifele. Felkaptam egy vékonyabb kabátot, a táskámat és feltéptem az ajtót. Barátnőm ott toporgott az ajtó előtt és engem bámult.

-         Hát te jól kitettél magadért, egész nap hallgathatod, hogy a fiúk fütyülnek utánad. Szép mondhatom, de azért légy szíves, indulj már el a kocsi felé, mert el fogunk késni, jó?

-         Persze, jó megyek már, csak meg vártam, míg befejezed a monológot. Amúgy neked is szia, vagy jó reggelt drága barátném.

-         Szia Lisa neked is. Mehetünk végre? - kérdezte a kis pukkancs.

-         Igen, mehetünk.  - válaszoltam neki.

Egész úton a suliba beszélgetünk, hogy miken fogunk ma részt venni, meg hogy délután mit csinálunk. Nita vásárolni akart menni, de nekem le kellet lomboznom, hogy én nem tudok vele tartani, mert táncórám lesz. Igen táncórám, mert már kis korom óta táncolok, de most kipróbáltam egy más fajta táncot. Leparkoltunk a suli parkolójában, összeszedtük a cuccunkat, és bele vegyültünk a diák seregbe. Első óránk matematika volt, gyűlöljük mind ketten.

-         Bár csak ne jönne be a tanár. Léci, léci uram add, hogy ne jöjjön be. - imádkozott Nita.

-         Nyugi, úgy is be fog jönni. Nem kell aggódni, meg amúgy is túl fogjuk élni.

-         Te mindig ilyen bizakodó vagy? Ha? Én bele fogok halni.

Beértünk a terembe, és helyet foglaltunk középen. Köztudott, hogy mindig azokat piszkálja a tanár, akik próbálnak elbújni előle. Főleg ez a tanár, Mrs. Connor, aki nem szereti a diákokat. De akkor minek ment tanárnak, kérdem én?

El kezdődőt az óra. Oltári unalmas volt. Én mondom, fárasztó. Kétszer meg is kellet böknöm Nitát, hogy kelljen fel.

-         Végre vége! Menjünk már innen, kérlek! Ha még egy percig néznem kell a képét, akkor nem tudom, hogy mit teszek vele, de komolyan.

-         Jó, jó, megyünk már, nyugi. - ezzel felálltunk, és elindultunk kifele a következő óráinkra.

Hamar eltelt ez a nap, és nagyon jó is volt. Bár az a matek óra nem kellet volna. Mivel a többi óránk már külön volt Anitával, úgy beszéltük meg, hogy az autónál találkozunk. Épp mentem ki az osztály ajtaján, mikor valaki belém ütközött, és ki verte a kezemből az összes papírt, ami benne volt.

-         Nem tudnál egy kicsit jobban figyelni? Én sietek, nem úgy, mint egyesek. – mordult rám, én meg elsőre meg sem tudtam szólalni, közben pedig szedtem fel a papírjaimat. Miután végeztem vele, elkezdtem beszélni.

-         Egy, te jöttél én belém, és te nem figyeltél, mivel azt a telefont nyomkodtad. Kettő, illik a hölgyeket előre engedni, és nem saját magadat Mr. Tulok. - ő meg csak nézet rám, nem szólt semmit az ég egy adta világon. – Na, mi az, még arra sem tanított meg anyukád, hogy el nézést kérj, vagy legalább egy bocsit ki nyögj? Hát gratulálok, büszke lehet rád.

-         Az anyámat ne vedd a szádra! És képzeld meg tanított rá. De csak olyantól kérek bocsánatot, aki meg is érdemli.

-         -Á, szóval akkor én nem érdemlem meg, mert én vertem ki a te kezedből mindent, és nem fordítva, oké stim. Viszlát Mr. Tulok. - ezzel a lendülettel megfordultam, és ott hagytam Mr. Főtulkot. Még hogy én kérjek ő tőle bocsánatot, mikor ő jött belém? Szép mondhatom. Majd ha fagy.

-         Mi történ? Miért ilyen vörös a fejed? - kérdezte Nita, mikor oda értem a kocsihoz.

-         Semmi, csak menjünk innen végre, mert el fogok késni a próbáról. - beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Elmeséltem neki mindent, mert nem hagyott békén a drága.

-         Érted? És akkor még neki áll feljebb. Én nem értem a mai fiatalokat, nem én mentem bele ő jött belém.

-         Jól van, nyugi, ettől még nem dől össze a világ, vagy igen?- nézett rám komolyan.

-         Nem dől. De hát akkor is… á, hagyjuk.

-         Nyugodj meg, többet nem is fogod látni. Na, szia szívem. – köszönt el és még egy puszit is dobott.

Haza értem, ki pakoltam a táskámból, át néztem mindent holnapra, és már mentem is a próbámra. Apu közben haza hozta a kocsiját, így azzal mentem. Nagyon jó volt a próba, mindig kikapcsolódom, mikor ott fent táncolok a rúdon. Egyszerűen imádom, bár apu ennek nem örül, hogy pont rúd tánc, de én szeretem ezt csinálni, és jól is csinálom. J Nem sokan tudják, hogy űzöm ezt a dolgot, csak apa, Anita, meg a tánctanárom. Nem lépek fel meg ilyenek, szó sincs róla, ezen már tényleg nagyon kiakadna apu. Mikor végeztem átöltöztem, elköszöntem Jefftől meg Angelikától, és elindultam haza.

Mire haza értem már fél tíz is elmúlt, de nem baj.

-         Szia apa, jó napod volt? - köszöntem neki, és meg öleltem.

-         Szia kicsim, elég nehéz napom volt de azért túl éltem, és neked?

-         Nekem nagyon jó napom volt, köszi. Kicsit fárasztó, de jó volt.

-         Jól van, akkor nem is faggatlak tovább, egyél valamit, van minden itthon, aztán irány az ágy. Én is lefekszem már, csak meg vártalak. Jó éjt. - azzal ott hagyott a konyhában.

-         Neked is jó éjt apu.

Megettem két joghurtot, meg ittam egy kis teát, aztán felvittem a táncos ruhámat, kipakoltam, lemostam magamról a festéket, kiszedtem mindent a hajamból, és elmentem fürdeni. Utána felvettem a pizsamámat, és bebújtam a jó meleg ágyamba. Csak forgolódtam egész este, az a helyes Tulok járt a fejembe, aki úgy felhúzott, míg el nem nyomott az álom.

UI: egy két véleménynek azért örülnék :)