17. Fejezet.
Eszeveszetten futottam a telefonhoz. Amint megláttam a képernyőn Haley számát, elment mindentől a kedvem. Fel sem akartam venni, de azért felvettem azon az alapon, hátha megint történ valami Hennával.
- Igen, tessék? - szóltam bele unott hangon.
- Szia, Lisa.
- Miért hívtál Haley, valami történt Hennával?
- Nem, nyugodj meg, semmi baja sincs. Apádról szeretnék veled beszélni.
- Felhívott.
- Igen fel, és elmesélt mindent. Nem volt szép dolog, hogy kiabáltál vele, s az sem, hogy engem hoztál fel. Nem apád tehet róla, hogy elhagytalak titeket.
- Ne haragudj Haley, de nem vagyok kíváncsi, hogy mit mondasz, majd mi elintézünk mindent apuval úgy, ahogy eddig. Nem kellet volna felhívnod. Most leteszem, mert sietek. Szia és puszilom Hennát.
- Lisa várj.
- Mire? Tudod, hogy nem nagyon érdekel, hogy mit mondasz, s szerintem senki sem kért meg rá, hogy szónokolj nekem. Ha valami problémám van, azt úgy is megbeszélem a nagyival, vagy a barátnőmmel. Szia! - azzal fogtam, s kinyomtam a telefont.
Nem is értem, minek mesélt el apu neki mindent. Összepakoltam a szobámban, mert elég nagy kupi volt benne, pedig alig voltam itthon. Nagy unalmamban s várakozásomban az egész lakást kitakarítottam, a pincétől a padlásig. Utoljára hagytam a garázst, elsőnek persze ki kellet járnom a kocsival. Minden dobozt leszedtem a polcokról, s átnéztem, ami már nem kellet, azt egyenes a kukába dobtam, letöröltem a polcokat, visszatettem a maradék dobozt, aztán felsöpörtem s felmostam. Mivel jó idő volt, így felmentem a bikini felsőmért, ha már ráérek estig, akkor lemosom a kocsit is. Nagy nehezen lecipeltem a porszívót is. Kiszedtem mindent belőle, elsőnek aztán beindítottam a masinát, utána végig töröltem a műszerfalat, jól bezártam az ajtókat meg az ablakokat is. A pórszívót vissza vittem a házba. Előhúztam a locsoló csövet, elő vettem a vödröt meg a kocsi mosó sampont is. Lelocsoltam elsőnek vízzel az autót, utána meg elkezdtem lemosni. Nagyban töröltem a kocsim oldalát, mikor megjött apu. Ki szállt a kocsiból s oda jött hozzám.
- Szia, kicsim. - köszönt úgy, mintha misem történt volna.
- Szia. – ennyi, többet ne várjon tőlem.
- Beszélhetnénk?
- Nem, mint látod, dolgom van.
- A kocsi megvár addig.
- Tévedsz, ha itt hagyom csak így, tele lesz foltokkal meg csíkokkal.
- Jó, értem.
- Örülök neki, hogy érted.
Folytattam a mosást, apu meg bement a házba. Annyira belemerültem, hogy tiszta legyen az autóm, hogy észre sem vettem, mikor Logan megjött. Nem zavartattam magam, folytattam a kocsi mosását. Már lassan végeztem, de Ő még egy szót sem szólt. Valamit kell tennem, hogy megnyikkanjon. Egy hirtelen ötlettől vezérelve feléje irányítottam a slagot s levizeztem vele. Hú, azt a képet kellet volna látni, egyszerre volt morcos és olyan, mint aki nem hiszi, hogy képes voltam megtenni. Majd meghaltam a nevetéstől, már a könnyeim is folytak a végén.
- Ezt még nagyon, de nagyon visszakapod. Miért kellet leslagozni? - kérdezte.
- Mert már amióta itt vagy, nem is szólaltál meg, sőt még egy csókot sem kaptam, semmit sem, nada*.
- Így ezt a megoldást választottad, ugye?
- Igen, ez könnyebb volt. - mosolyogtam rá édesen.
- Jól van, mikor végezel vele?
- Mivel? - néztem ré értetlenül.
- A kocsi mosással. - válaszolt kicsit sem kedvesen. Most haragszik, mert egy kicsit vizes lett, vagy még mindig a tegnap este miatt ilyen? - Lisa?
- Öt perc s kész vagyok. Megérkezett a testvéred?
- Igen, épen és egészségesen, már nagyon várja, hogy megismerhessen.
- Édesapád hogy fogadta?
- Jól, valami miatt úgy bánik velünk, mint mielőtt anya meg halt volna.
- Ennek örülök. Lefürdök és mehetünk is. Bejössz?
- Igen. Beszéltél apukáddal?
- Néhány szót, de Haley-el beszéltem, felhívott, de nagyon hamar le is passzoltam. - rántottam meg a vállam hanyagul. Bementünk a lakásba, aput nem láttam sehol sem, biztos megint dolgozik.
- Kérsz valamit?
- Nem, köszi.
- Okééé. - nyújtottam el egy kicsit a szót.
Feljött velem a szobámba, kiengedtem a hajam, s elkezdtem vetkőzni. Logan leült az ágyamra, ugyan oda, ahova tegnap ült, mikor vigasztaltam. Semmi jelét nem mutatta, hogy, izgatná az, hogy majdnem félmeztelen vagyok, így aztán a fürdőben folytattam a vetkőzést. Hamar hajat mostam, végig sikáltam magam, megtörölköztem, a törölközőt magamra tekertem s megcsomóztam, a vizes hajamra egy fejpántot húztam. Visszamentem a szobámba, Logan még mindig ugyanott ült, s mikor kijöttem, akkor sem nézett rám.
- Nyugodtan átöltözhetsz, ha nagyon vizes lennél.
- Nem, kösz, már majdnem megszáradtam.
Ettől kezdve nem beszélgettünk, hamar kifestettem magam, befújtam a bőrömet a Logantől kapott parfümmel, a szekrényem elé álltam s elkezdtem turkálni valami ruha felé. Mivel még kint is nagyon meleg volt így egy farmar mini ruhát vettem elő. Bevittem magammal a fehérneműmet és a ruhát, hogy majd a fürdőben felveszem. Minden ment mindenhez, a sminkem is ment a ruhához, meg a hajam is, már csak a cipő maradt. Már tudtam is, mit fogok fel venni, a csatos kockás fekete magas sarkúmat, az tökéletes lesz. Még egyszer bele néztem a tükörbe s kimentem. Semmi reakció, felém sem nézett, csak a plafont bámulta, mivel már annyit megmozdult, hogy lefeküdjön az ágyamba. Magamra kaptam a cipőt s nagy megfontol szándékkal Logan-re másztam. Úgy nézett rám, mintha valami rosszat követtem volna el.
- Nos, remélem, most már figyelsz rám. Szeretném tudni, hogy mi a fészkes fene a bajod. Megtennéd, hogy elmondod nekem?
- Ugye nem így akarsz jönni? – kérdezte, én meg lefagyva néztem rá.
- Miért, mi kivetni valód van a ruhám ellen? Akármit mondasz, így megyek, vagy nem megyek. Ennyi, mehetsz haza nélkülem. Nem értem mi bajod van, s nem is érdekel, majd ha akarod, elmondod, most még eldöntheted, menjek vagy maradjak?
- Vedd a pulcsid s mehetünk. - mondta minden érzelem nélkül.
Kezd elegem lenni, de nagyon. Felkiabáltam apunak, hogy elmentem, majd jövök, s beültem Logan mellé a kocsi. Egész úton egy szót sem szólt. Ha ő így, akkor én is, majd ha akar valamit, szól. Mikor megérkeztünk hozzájuk, akkor sem szólt egy szót sem. Udvariasan kinyitotta az ajtókat előttem, s betessékelt. A nappalijukból hangok jöttek ki, vidám hangok, ezek engem is egy kis mosolyra késztettek. A pulcsimat levettem, s fel is akasztottam. Logant követtem, aki a nappaliba ment. A hangok tulajdonosa Logan apja s Greg volt. Udvariasan köszöntem nekik. Richard volt olyan kedves, s bemutatott a fiának, érdeklődött az apám felől. Utána elment Logannel együtt megnézni, hogy mi van a vacsorával, én addig Gregel beszélgettem. Meg kell hagyni, nagyon kedves s vicces fiú, akarom mondani férfi. Mesélt a gyerekkorukról, hogy most mi van vele, meg ilyenek. Ugyanígy meséltem én is neki magamról.
- S jól megvagytok Logannel?
- Most nem nagyon, valami baja van, de majd meg oldjuk. - mosolyogtam rá.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj, néha velünk is ilyen.
Gondtalanul folytattuk a beszélgetést, míg Richard be nem jött szólni, hogy a vacsora kész. Nagyon finom és ízletes volt a vacsora, s közben folytattuk a beszélgetést. Logan csak akkor szólt, ha kérdezték, máskor nem. Most nem tudott valahogy meghatni a duzzogásával. Vacsora után átmentünk a könyvtárba, ami egyben Richard dolgozó szobája is volt. Nagyon sokk könyv volt itt, kedvemre válogathattam, mivel megengedték azzal a feltétellel, ha valami jót találok, utána beszámolok miről szólt. Örömmel mondtam rá igent. Megint kettesben maradtunk Gregel. Épp valami nagyon vicceset mesélt, mikor Logan bejött. Nem mondott semmit csak leült.
- Megnézem, maradt-e még valami a desszertből. - mondta Greg, s kiment.
- Oké, ha maradt hoznál nekem is? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Persze.
- Köszi.
Várakozva tekintettem Loganre, de két perc után sem mutatott hajlandóságot arra, hogy mondjon valamit így felálltam. Ezt észrevette, mert meg szólalt.
- Mi az, ha én vagyok itt bent, már el is menekülsz? - megütközve néztem rá. Most ugye ezt nem gondolja komolyan ő sem?
- Azt hiszem, megártott neked a hideg víz, amit kaptál, lehet, hogy lázas is vagy. - mondtam neki kicsit sem kedvesen.
- Ne add az ártatlant Lisa, kérlek. Láttalak benneteket, egész este flörtöltök egymással. Senki másra nem figyeltél oda csak Gregre.
- Te nem vagy normális, csak kedves voltam a bátyáddal, de ha így állunk, te meg sem érdemled, hogy odafigyeljek rád, mivel egész este egy szót sem szólsz. Mikor vetkőztem, levegőnek néztél, sőt, még ezt sem mondhatom, mert rám sem néztél. Úgy hogy ne gyere nekem a féltékenységeddel.
- Nem vagyok féltékeny a saját bátyámra. Ő nem csinált semmit.
- Miért, én igen? Mit csináltam, elmondanád? - néztem rá várakozóan.
- Nagyon jól tudod, hogy mit csináltál.
- Nem, nem tudom. Csak azt tudom, hogy tegnap este lefeküdtem veled, s még szűz voltam, te erre megharagudtál, s kikötötted, hogy nem fekszel le velem míg, míg... - nem tudtam folytatni, mert észrevettem egy könnycseppet legurulni az arcom, hamar elfordultam.
- Nem érted az egészet ugye?
- De értem, megbántad az egész, ami történt. Nem azt kaptad, amit vártál.
- Te hülye vagy, már meg ne haragudj Lisa. Az volt életem legszebb éjszakája, mert szeretlek, s mert engem ajándékoztál meg azzal, hogy én voltam neked az első. Csak azt sajnálom, hogy nem szóltál nekem róla, mert ha szólsz, akkor minden másképp csináltam volna. Magamra haragszóm, nem rád.
- Nem csináltam semmit sem a bátyáddal, csak beszélgettem vele ugyan úgy, mint a barátaiddal. Netalántán, ha legközelebb beszélek velük, akkor rájuk is féltékeny leszel? Vagy ha legközelebb szeretkezünk egymással, s fájni fog, akkor meg kiakadsz magadra? Már meg ne haragudj, de nekem nem kell egy önmarcangolós Edward, nekem a Tulkom kell, őt szeretem.
- Ne haragudj Lisa, de nem tudom, hogyan kezeljem ezt. Nagyon fontos vagy számomra, s nem akarlak elveszíteni.
- Nem fogsz, csak akkor, ha én, arra kérlek ugye? - kérdeztem tőle. Egyszer azt mondta, hogy csak akkor megy el, ha én arra kérem.
- Még akkor sem, még ha te kérsz rá, akkor sem. - jött oda hozzám, és átölelt. Egész nap ez hiányzott, az ölelése. Az idilli pillanatunkat Greg zavarta meg, mert hozta a csoki tortámat, ami egy elég nagy szelet volt.
- Ő, ezt mind nekem hoztad?
- Igen, de gondolom, az öcsi is besegít.
- Be hát, de nem itt, majd a szobámban. - kacsintott rám.
- Na, jó, én megyek is, mert még meg akarom látogatni Axelt. Sziasztok, és aztán nem rosszalkodni. - veregette hátba az öccsét Greg. Logan kézen fogott, és felhúzott a szobájába. Egyszerűen imádom a szobáját, olyan nagy. Minden passzol mindenhez, a falak, a bútorok.
- Gyere ide. - hívott Logan az ujjával magához. Nem mentem, majd ő jön. Kérdőn nézett rám, hogy mi ért is nem megyek. Én csak mosolyogtam rá. Majd rájössz drága szívem. Nem telt bele kis idő, s Logan karjai között voltam.
- Megcsókolná végre? Egész nap erre várok.
Magyarázat/jelentés: spanyolul *semmi
