2011. április 14., csütörtök

1. Fejezet.

1. fejezet

Érdekes, hogy minden ember a szerelemtől egy kicsit meg őrül.
Másképpen kezd el viselkedni, ha szerelmes lesz valakiben, mindent máshogy fog látni, vagy jól, vagy rosszul. Ez minden embernél más, mert ugye nem vagyunk egy formák (hála istennek).
A szerelem… Mi is a szerelem valójában?  Egy érzés? Lehet, de nem biztos. Nézzük meg akkor erről az oldaláról. Egy érzés, egy maga körül mindent felperzselő lobogás, hosszú, parázsló izzás. Igen, vannak, akik ezt hiszek, de vannak, akik azt, hogy ez csak egy ideig, óráig tartó röpke élmény, pillanat.
A szerelem lehet szép és boldog, de lehet fájdalmas is. Legyen minden ember legalább egyszer szerelmes az életében, mert ezt egyszer át kell élni, érdemes át élni, még ha fáj is néha.

-          Melissa, gyere már kicsim, el fogunk késni, hallod?
-          Igen hallom! Megyek már, apu! Amúgy meg, még van körülbelül fél óránk, hogy oda érjünk a suliba, na de mindegy, ha ennyire le akarsz passzolni, akkor menjünk csak. - mosolyogtam édesen apámra.
-          Ne szemtelenkedjen a kis asszony, mert még a végén mehet gyalog az iskolába, vagy szobafogságot fog kapni.
-          Én? Dehogy, soha nem mernék ilyet tenni! Hogy hihetsz ilyet, hogy én?
-          Na, jól van, induljunk, mert még a végén mindketten el fogunk késni.


****


Megérkeztünk az iskolába, apám ki tett előtte, és én elindultam befele. Minden úgy történt, ahogy vártam, a parkolóban az összes diák, aki ott volt, mind megbámult. Ez a napom is jól kezdődik. Ha minden reggel így fognak nézni, míg meg nem szokják, hogy itt vagyok, akkor pirulásban fogok elhalálozni, az egyszer biztos. Én vagyok a friss hús a piacon, mivel új vagyok. Ez lesz az első napom itt, úgy hogy a többi diák is itt van. Nem félek, mert nincs mitől. Eltévedni nem fogok, jól meg tanultam a suli térképét, meg persze az is segített, hogy járkálhattam bene a nyári szünetben. Jó nagy a Harbor Egyetem. Hát igen, LA itt vagyok, még hozzá számítástechnikai szakon. Hogy miből áll ez? Csak két évet kell járnom a diploma megszerzéséhez.
Jó sok órát vettem fel, de ezzel nem lesz gondom, azt hiszem. Nos, akkor csapjunk is bele a lecsóba.


****


Nem is volt olyan rossz az első napom, valójában nagyon is élveztem.
A tanárunk nagyon kedves. Mr. Laurens egy idősebb, de nagyon fiatalos bácsika. Tanulni kell, de nagyon, ha bent is szeretne maradni az ember. Jó lesz itt, azt hiszem, nem fogok unatkozni. És milyen igazam is lett…



Ui:. Itt az első fejezet ,remélem tetszeni fog és majd jön a folytatás is.
Ezer millió köszönet a bétázásért Szusinak. És boldog születésnapot !!!! :) :D 
 SZUSI !!!!

2 megjegyzés:

Candy D. írta...

Szia!
Első komi?! :)
örülök, hogy én vagyok az első aki véleményt mondhat a töridről. :)
Huh....Nekem tetszik. :)
Köszi, hogy kiraktál az oldaladra.
Én is kiraklak az enyémre. :)
Kíváncsian várom a további részeket. :)
puszi<3
Dóry(L)

Gabica:) írta...

Szia!

Hűűűhaaaa először azt hittem, hogy egy elsős gimis csaj, de egyetemre jár és nem is akármilyen egyetemre, számítástechnikai...wow Kíváncsi vagyok mi lesz a kövi részekben szóval mivel még megtehetem egyből tovább olvasom! xD :D
Puszi