Csak most ... máskor nem leszek ilyen jó szívű . 5. fejezet

Ő jó olvasást, és nem kinyírni nem írok komi határt de azért jól esne pár koment,
na nem is húzom tovább a szót jöjjön az 5. fejezet. :)
Áá míg el nem felejtem ki kíváncsi hogy hogyan is nézz ki a mi kis Mr.Tulkunk??

5. fejezet

Suli… milyen jó név, csak ne kéne bemenni. Nem tudom mért, de nagyon nincs hozzá kedvem. Fáradt vagyok, nem is kicsit, és utána meg azonnal a lányokkal megyünk megnézni a helyi, vagyis a suli csapatát. Szeretem a kosárlabdát, csinálni is, meg nézni is, de most valahogy nincs hozzá kedvem. Felkeltem, elintéztem a dolgaimat, és már be is szálltam az én kicsikémbe. Amióta megvettük, nem is mentem még vele, mivel el kellet mennem Londonba a húgomhoz. Most már jól van, ugyan olyan, mint volt a kis szeleburdi.

Meg érkeztem a suliba, és minden szem rám tapadt, jobban mondva az autómra. Na, szép mondhatom, mintha nem láttak volna Audi V8-ast. Ki szálltam, és oda sétáltam a szokásos helyünkre, ahol várni szoktuk egymást a lányokkal. Nikki már ott volt, és egy széles mosoly volt a képen.

-          Szia Nikki. - köszöntem neki. - Mi történt, hogy ennyire mosolyogsz???

-          Á semmi, csak tudod, van egy szurkolócsapata a sulinak, akik minden meccsen ott vannak, és hát felírtam mind a hármunkat, hogy szeretnénk jelentkezni. – néz, és még mindig mosolyog. Mi az Isten, nem látja a képem?

-          Nikki, te jól vagy, hiszen alig jut valamire időm, és csak így a beleegyezésem nélkül? Te nem vagy komplett! - keltem ki magamból.

-          Jaj, ne már, egyedül nem akartam, és nem is biztos, hogy beválasztanak minket. Ha meg igen, akkor mind a hárman többet leszünk együtt, és a fölösleges órákat meg majd leadjuk. Csak ami kell, azt tartjuk meg. Légy szíves, ne haragudj. - nézet rám boci szemekkel. Most lehet erre haragudni?

-          Jó, legyen, majd meg látjuk. Nita már tudja mit csináltál?

-          Őőő, nem, még nem, de tőle már tudom, hogy mire számítsak.

-          Te meg örültél, nem vagy normális! És te meg - itt rám bökött. - még támogatod is, ez kész őrület!

-          Nyugodj meg, mély levegő, és én is így reagáltam elsőnek, szóval mindegy, ez van, és amúgy is, legalább tényleg többet leszünk együtt. Ó igen, suli után az én kocsimmal megyünk, ha nektek jó?

-          Még szép, hogy jó, sőt király! - mondták egyszerre.

Negyedik óra után külön váltunk a lányokkal, mert nem együtt volt az utolsó előadásunk. Szép nyugodtan sétáltam az órámra, és közben írtam vissza Nikkinek, hogy már én is mennyire várom, hogy vége legyen a napnak, mikor valaki megint belém jött. Hogy az Isten áldja meg a mai embereket! Hála ég, kivételesen nem az én kezemből repültek a dolgok, hanem azéból, akinek nekiütköztem, és már kértem volna elnézést, mikor is megszólalt az illető.

-          Nem látsz a szemedtől, vagy mi a csuda? - olyan ismerős ez a hang nekem, de honnan is?  Á meg van, Mr. Tulok!

-          Nem, nem tudok figyelni, mivel ugyan azt csináltam, mint te múltkor. Sőt még elnézést sem kérek, mivel te sem kértél, bár most egyáltalán nem sietek. - néztem rá angyalian.

-          Már megint te? Mindenhol te vagy? Atya világ most is te jöttél belém, mint a múltkor.

-          Ácsi, ácsi Mr.Tulok! Az tény és való, hogy most én mentem te beléd, de te kezdted ezt az egészet, mert nem kértél bocsánatot, de mentségemre szóljon, nem direkt volt.

-          Hogy felvágták a nyelvét kis asszony! Ezt velem nem szokták meg csinálni. Tudod te, ki vagyok én egyáltalán? – kérdezte. Most ezt komolyan gondolja, hogy érdekel ki ő?

-          Hát igen, ebben az egyben igazad van, nem tudom ki vagy te, és nem is nagyon érdekel. Csak az tudom és hiszem, amit látok, és ha most megbocsátasz, meg ha nem is, én bemegyek az órámra, viszlát.

Fogtam magam, és bementem úgy, ahogy mondtam, sőt, még az ajtót is becsaptam az orra előtt. Leültem a helyemre, és elővettem a könyveimet, ami kelleni fog az órára. Nyugodtan ültem a széken és néztem át a feladatokat, amiket Kellen leírt nekem, mikor is leült valaki mellém. Hogy mért csodálkoztam ezen? Na azért, mert a jobb oldalamon nem szokott senki sem ülni, de most valaki határozottan mellém ült. Felnéztem és megláttam Mr. Tulokot.

-          Már megint te, soha nem hagysz békén? - kérdeztem tőle, mert igazán békén hagyhatna. Attól még, hogy ilyen gyönyörű szeme van, nem fogom megkedvelni.

-          Csak hogy tudd, én mindig itt szoktam ülni.

-          Igazán? Én eddig soha nem láttalak itt a teremben, nem hogy mellettem.

-          Hát képzeld, mivel nem is voltam itt az első negyed évben, mert… - és nem tudta befejezni, mert bejött a tanár, és mindenkit csendre intett.

-          Jó napot kívánok mindenkinek! – na, ezt még halottam, a többit, amit mondott, már nem, mivel Mr.Tulkon kezdtem el gondolkozni, hogy mire ilyen nagy is ez az ember.

Épp valamit nagyon magyarázott a tanár, mikor elém került egy papírlap.

Na, szóval, ki is jött kibe? Mert én azt tudom, hogy ma te jöttél belém, meg a múltkor is .

Hogyan is állunk akkor most?

Ahogy te hívsz Mr.Tulok.

Milyen szépen ír. De ez miért is érdekel engem, hogy hogyan ír? Visszaírtam neki.

Először is szia, talán nem, Mr.Tulok? És mi nem állunk sehogyan sem. Igen, a múltkor te jöttél én belém, és nem fordítva, ahogy te mondod. Még bocsánatot sem kértél. Én ezt csak visszaadtam. Erről ennyit. És ha most megbocsátasz, meg ha nem is, akkor szeretnék figyelni az órára.

Cső.

Jaj, nem hagyna békén már. Végre kicsöngettek, mindenki megindult, én szépen a helyemen maradtam, és vártam, míg a többiek kimennek. Ráérek, a csajokkal is mindig így szoktuk csinálni. Összepakoltam a holmimat, mikor raktam volna bele a táskámba, a füzeteket, tolltartómat levertem. Valaki felvette és oda adta.

-          Köszönöm szépen.

-          Nincs mit, szívesen. – felnézek, és kit látnak szemeim? Mr.Tulok. Na, ezt sem gondoltam volna, hogy ő ilyet is tud.

-          Mit csinálsz még te itt? - kérdeztem tőle.

-          Megvártalak téged, mert nagyon kíváncsi vagyok, akkor hogyan is állunk.

-          Mi sehogyan sem állunk drága, ahogy már a levélben is írtam.

-          Tényleg?

-          Tényleg. – Otthagytam, és elindultam volna a lányokhoz, ha nem kapta volna el a kezemet.

-          Eressz el!

-          Nem, amíg nem mondod meg a nevedet, mert az úgy nem ér, hogy te adtál nekem egyet, én meg sehogy sem hívhatlak.

-          Melissa, most pedig eressz el, mert sietek. – elengedet, én meg gyors léptekkel mentem az ajtó felé.

-          Jó a feneked Melissa! Remélem, látlak a meccsen. - édes szűz Máriám, ez az ember megnézett, és azt mondta, hogy jó a fenekem? Vörös fejjel mentem a lányokhoz.

-          Már megint mi történt? - kérdezte Nita.

-          Mr.Tulok, de most nem akarok róla beszélni, mert csak elrontja a kedvem. Menjünk, kiteszlek titeket, aztán hétkor nálam találkozunk, és mehetünk is a meccsre, oké?

-          Persze hogy oké. Meg van már nektek, hogy mit vesztek fel? - kérdezte Nikki.

-          Meg. - feleltük egyszerre Nitával.

-          És mit vesztek fel?

-          Majd meg látod, nem kell ennyire kíváncsinak lenni. Ugyan olyan ruhát vettünk a múltkor Nitával, csak más színben. Az a mai meccsre tökéletes lesz. Szia Nikki! - köszöntem el tőle mikor kiszállt a kocsiból.

Hazaértem, lezuhanyoztam, hajat mostam, és miután megszárítottam, elkezdtem begöndöríteni. Szépen kifestettem magam, kiválasztottam a kedvenc nyakláncomat, amin egy kereszt volt és a közepében egy kő. Nagyon szeretem, még elsőáldozásomra kaptam.

Háromnegyed hétre kész is voltam, már csak a cipőmet kellet felvennem. Hamar bedobáltam a fontosabb dolgokat egy kisebb táskába és készen is álltam.

A lányok, mint mindig pontosak voltak.

-          Szia csajszi! Igazán csini vagy te is, úgy mint Nita. Nekem is kell egy olyan ruha, csak más színben, mint a tiétek, mondjuk rózsaszín.

-          Oké, majd elmegyünk, és veszünk neked is egyet Nikki, de most menjünk, mert nem akarom lekésni a kezdést.

Beültünk a kocsimba, és elindultunk. Nem volt messze a sportcsarnok. Hamar leparkoltam, és elindultunk be a csarnokba, meg kerestük a helyünket Kellen mellet. Nikki azonnal rácuppant a drágánkra. Igen, ők egy pár, már nem is tudom mióta, de ez minket nem zavar. Már vagy 5 perce falták egymást, mikor meguntam, és elkezdtem hangosan köhögni.

-          Bocsi lányok, csak még nem voltam ma a mackómmal. – fuj, de nyálas volt ez Nikki. Mit csinál veled a szerelem? Gondoltam magamban.

-          Semmi gond.

És kezdődik, ez az! Szépen felvonultak a csapatok. Elsőnek az ellenfél. Hát nem volt valami nagy taps az, amit kaptak. És utána a mieink. Na, itt volt már nagy taps és fütyülés is ezerrel. És ami a csapatkapitánynál rendeztek, az ám az igazi éljenzés.

-          Ott van, ott van! Ő az, akit a múltkor mondtam, ő Logan Jenkis. Ő vele van minden órád együtt, és egyben nagyon jó kosara is, ő a csapatkapitány. - és ekkor néztem meg csak igazán, ki is ez a Logan. Mr.Tulok! Ez nem, ez nem lehet igaz! Ez egy bunkó, még most is felhúzom magam azon, hogy azt mondta nekem, jó a fenekem.

-          Ő az? - itt az említett személyre mutattam - Ő tuti nem, nekem ezt elhiheted, mert ez a személy egy bunkó, tapló, tulok.

-          Hogy mondhatsz ilyet? Hiszen ez a srác minden lány álma, mindenki őt akarja. Bár nekem Axel jobban tetszik, én őt akarom, és a legjobb haverok Logannel. Nekem kell az a srác.

-          Egyáltalán honnan veszed, hogy olyan, mint te beállítod? - kérdezte Nikki.

-          Onnan, hogy volt már vele pár szóváltásom, mert belemegy valakibe, és annyit sem tud kinyögni, hogy bocsi. Meg nekem a kezemet csak úgy ne kapja el, és utána mondja azt, hogy jó a fenekem.

Tátott szájjal bámultak a lányok rám. De már nem is foglalkoztam velük, csak Logant néztem, és közben felálltam a himnuszhoz. Képzelődök, vagy nem, hogy ő is engem néz? Nem hiszem el, ez nem lehet igaz.

Nagyon jó meccs volt, nyertünk 86:66-ra. Ügyesek vagyunk, jobban mondva, Logan nagyon jól játszik. Ez legalább felírható a jók közé a sok rossz között. Le kellet menünk a szurkoló lányokhoz, mivel mi is jelentkeztünk. Ezt kellet most megerősítenünk, meg megkaptuk az információt, hogy mikor, hol és hány órakor kell lenünk. Míg ezt hallgattam, a csapat tagjai mentek átöltözni. Mivel nyertünk, így a parton buli lesz. Logan mellettem ment el, és mind végig a szemembe nézet, és mosolygót. Nem tehettem róla, vissza kellet mosolyognom.

A lányok már elmentek a partra, én még maradtam egy kicsit dobálni pár kosarat, úgy is elhanyagoltam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy kar megfogja a kezem, és segít dobni. A felezővonaltól beletaláltam/tunk együtt. Sejtettem ki az, és igazam is lett, mikor megfordultam, de bár ne tettem volna, mivel olyan közel kerültem Mr.Tulokhoz. A szemembe nézett mélyen, nagyon mélyen, és egyre közeledett a...